Az asztali számítógépek ugyan dobozba zárt szerkezetek, ám ennek ellenére porosodnak, ami fokozatosan rontja az elektronikus egységek hűtését. A por ugyanis elég jó hőszigetelő, a különféle hűtőbordákra rakódva gátolják a hőre érzékeny alkatrészek hatékony működését. Szélsőséges esetben még automatikusan le is kapcsolhatják a gépet. Ezt pedig jobb elkerülni, ezért a kitakarítását legalább egy évente ajánlatos elvégezni.

Ehhez azonban nem kell feltétlenül szakembert hívni, saját kezűleg is elvégezhető, csak egy puhaszőrű ecsetre és porszívóra van szükség. Az asztali gépet először is áramtalanítani kell, majd következhet a burkolat eltávolítása. Ez természetesen típustól függően eltérő, ám sok esetben az oldalburkolat hátracsúsztatásával vagy néhány csavar kihajtásával megoldható. Ezt követően jöhet a porszívó, amelynek ilyen esetben történő használatáról megoszlanak a vélemények. Van aki szerint a porszívó gégecsövét a gép kifúvó nyílásába kell csatlakoztatni, majd az elkeskenyített szívócsövét a végére húzva először a gép belsejébe rakódott por nagyját kell kifúvatni a ház belsejéből, a különféle kártyák felületéről. Van olyan felhasználó, aki inkább a porszívó hagyományos felhasználását tartja célszerűnek ilyen esetekben. A szívás és fújás mellett is szólnak érvek és ellenérvek. A kommentekben ki is fejthetitek. Ezt követően a szélesebb ecsettel fellazítható a felületükre rakódott porréteg, ami levegőfúvatással vagy szívással már alaposabban eltávolítható. Az elektronikai alkatrészeket a takarítás közben a szívócsővel, vagy az ecsettel ne üssük meg, a szőrével csak óvatosan átsimítva lazítsuk fel a felületükre rakódott porréteget.

Itt éppen szívnak

Ezután következhetnek azok a kártyák amelyeknek egyes alkatrészeit hűtőbordák védik a túlzott felmelegedéstől, illetve maguk szolgálnak hűtőfelületként. Ideális hőleadásukat ugyanis a rájuk tapadt porréteg jelentősen csökkenti, ezért fontos a letisztításuk. Előbb a porszívóval fúvassuk/szívassuk le a laza porréteget, majd az ecsettel a bordák közötti szöszös lerakódásokat, amit azonnal levegőfúvatással/szívással távolítsunk el. E műveletekhez esetenként ajánlatos a különféle kártyákat ki is emelni a foglalatukból, mert így könnyebb a kritikus helyekhez hozzá férni. A letisztított hűtőbordákat ajánlatos teljes felületükön alkoholos tamponnal is áttörölni.

A processzorok működés közben erősen felmelegednek, a hűtésük intenzitását pedig a föléjük szerelt ventillátorok fokozzák. A műanyag ventillátorkerekek szárnyaira ezért idővel olyan vastagon rakódik fel a por, hogy ez nemcsak a hatásfokukat csökkenti, hanem a működésüket is egyre zajosabbá teszi. Erre az egyre erősebb surrogó hangjuk figyelmeztet. Az ilyen lerakódásokat azonban nemcsak a lapátszárnyakról, hanem az egész ventilátor házról is teljesen el kell távolítani. Ha erre lehetőség van akár az egész egységet szereljük le és előbb a kosarat majd a lapátkerékszárnyakat is teljesen portalanítsuk, majd alkoholos ronggyal, nyeles tamponnal tisztítsuk meg. Az alatta levő hűtőbordát is hasonló módon tisztítsuk meg, amihez akár vékony ecset is jól használható. Ha a ventilátor a tisztítás után is még elég hangosan működik, akkor ezt a csapágy kiszáradása is okozhatja amit kevés WD-40 befúvatásával, majd a feleslegének a felitatásával lehet jelentősen csökkenteni. Az erősen kopott ventillátorokon azonban ez már aligha segít, ezeket újakkal ajánlatos kicserélni. A tápegységnél a transzformátor elérhető részeit is takarítsuk le a portól, és minden tiszta felületet gondosan szereljünk vissza a helyére. A takarítás végeztével azonban érdemes azon is elgondolkodni, hogy a számítógépet olyan helyre tegyük át, ahol kevesebb port szívhat be a házba. A padlóra helyezett gépeket mindenképpen ajánlatos a padlótól magasabb helyre állítani, általános portalanításukat pedig legalább évente egyszer alaposan el kell végezni. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.