A kérdésre nem is olyan könnyű felelni, ha nincs némi szakmai ismeret e két rögzítési módról. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Alapvetően a megoldandó feladathoz igazodva célszerű egyik, vagy másik kötési mód mellett dönteni.

A szegezés nagyon régi módszer. Előnye, hogy csak megfelelő méretű kalapács és szeg szükséges hozzá. Gyors kötést biztosít, ám nemcsak különféle alkatrészek rögzítésére szokás szeget használni, hiszen a képeket pl. a falba ütött szegre, vagy ezekkel felerősített akasztókra szokás függeszteni. Mégis főként famunkáknál alkalmazzák elég széles körben a szakemberek. Elég durva „technika”, de adott esetekben nagyon is hatásos. Ahol pl. nem szembeötlő a szegfej látványa, nagyon is jól alkalmazható a szegezett rögzítés. Ám a szeg méretét és fajtáját mindig a célnak megfelelően kell megválasztani. A mindennapi gyakorlatban többnyire szegélylécek és egyéb vezetőlécek rögzítésére szokás használni. Nagyon fontos a szeg hosszúsága, amely a rögzítendő anyag vastagságának a 2,5-szerese legyen. A feje pedig lehet lapos-, vagy ún. bognárfejű, amit a felszín alá lehet ütni, így szinte észrevétlen marad.

Bognárfejű szeg

A laposfejű szegek azonban jobban rögzítik egymáshoz a különféle fa alkatrészeket, illetve a különféle rögzítő lemezeket is. A bútordarabok hátoldalának rögzítésekor is fontos szerepe van a szeg széles fejének. Ám mivel a szegek tartóereje az acél szár és a fa közötti tapadási súrlódástól függ, nem árt a kihúzódását ferdén beütve megnehezíteni, esetenként  ferde irányba történő beütésükkel. Durvább famunkáknál, pl. kerítéslécek felerősítésekor célszerű a kelleténél hosszabb szeget használni és a kinyúló szárvéget visszahajlítva újból a faanyagba ütve növelhető a rögzítés tartóssága. A szegelt rögzítések tartósságát a hosszuk és az átmérőjük helyes megválasztásával, továbbá a szegek számának növelésével célszerű erősebbé tenni. A faanyagok beütéskori elhasadása pedig a szeg hegyének megütésével és eltolt sorba való beütésével csökkenthető. A szegezés tehát még ma sem nélkülözhető, de általában csak durvább munkákhoz, vagy ideiglenes  gyorskötésekhez célszerű használni.

Laposfejű szegek

A facsavaros kötéseket főként nagy tartóerejű tartós rögzítésekhez célszerű használni. Alkalmazásukhoz előfúrt lyukak szükségesek, amelyek a facsavarok magátmérőjénél néhány tizeddel kisebb átmérőjűek. A facsavarok méretválasztéka igen nagy és a fejkialakításuk sem egyforma. A legáltalánosabbnak mondhatók a süllyesztett fejű facsavarok, amelyeknek még külön süllyesztéket is kell készíteni. A fejük általában már ún. kereszthornyolású, amihez megfelelő, lehetőleg cserélhető betétes csavarhúzó nyél szükséges. A kötések kialakításánál nemcsak a megfelelő csavarátmérőt, hanem a szárhosszúságukat is helyesen kell megválasztani.

A csavarfejek célnak megfelelő kiválasztása is lényeges szempont. A munkadarabtól függően  a süllyesztett fejűeken kívül dekoratív célokat szolgáló fejűeket is lehet használni pl. a látható helyeken történő kötéseknél. Ilyen esetekben a lencse- vagy akár a félgömbfejű fényes csavarok is előnyösek lehetnek. A nagy méretű fa alkatrészeket pedig a nagyobb méretű állványcsavarokkal lehet masszívan egymáshoz rögzíteni. A méretüket azonban  mindig a darabok méretéhez igazodva célszerű megválasztani.

Néhány példa csavarfej-típusokra

A kereskedelemben kaphatók galvanizált bevonatú facsavarok is, amelyek alkalmasak dekoratív kötésekhez, illetve szabadtérben is ellenállnak a korróziónak. Kültéri kötésekhez csak ilyen facsavarokat ajánlott használni, különben az acélcsavarok rozsdásodása a fa alkatrészeket is károsítja.

Szegelés és/vagy csavarozás közben mindenképpen hallgassunk zenét. Eszünkbe jutott több szeggel és csavarozással kapcsolatos dal és előadó. Végül Alice Cooper 1989-ben megjelent Trash névre keresztelt albumán hallható Bed of Nails című dalát választottuk. Jó szórakozást!

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.