Bár a Furdancs blog elsősorban barkácsblog, azért mi is a való világban élünk. (Már nem abban az RTL félében persze…) Szóval, minket is érintenek a körülöttünk zajló események. Van véleményünk is többnyire. A paksi bővítés páldául egy olyan fontosságú ügy, amit még egy főző- vagy kertészblognak sem volna szabad említés nélkül hagynia.
Ráadásul, az általunk népszerűsített tevékenységek végzéséhez bizony általában szükség van elektromosságra, tehát az áram ára nem lehet közömbös egy Furdancs olvasó számára sem. És talán az sem, hogyan is "készül" az az áram.
A tegnapi napon egy sajtótájékoztatón vettünk részt, amit az Energiaklub és a Greenpeace szervezett. A paksi beruházás körüli anomáliákat figyelemmel kísérők számára beugorhat, hogy ezek a szervezetek voltak azok, akik még februárban kiléptek a kormány által szervezett „nemzeti atomenergiai kerekasztal” megbeszélésekből. Az kilépés akkori apropója, vagyis a nyilvánosság teljes kizárása, a kormány számára jogszabályok által előírt tájékoztatási kötelezettség ügyes csűrés-csavarása és a társadalmi párbeszéd megkerülése vezetett a mostani helyzethez.
Azt persze lehet sejteni, sem a Greenpeace, sem az Energiaklub nem igazán híve az atomenergia hasznosításának, sokkal inkább a megújuló technológiák támogatói. Ráadásul, - civil szervezetekről lévén szó - előnyben részesítenék az átlátható és demokratikus döntéshozást. A tegnapi bejelentés lényege, hogy a fenti két szervezet az Európai Bizottsághoz fordul Paks 2 finanszírozása, vagyis a nem megengedett állami támogatás ügyében. (Ha egy tagország állami támogatással kíván megvalósítani egy beruházást, akkor ennek megfelelő bejelentési menetrendje van, ezt a kormány elmulasztotta. Aligha véletlenül, hiszen az orosz féllel Moszkvában aláírt szerződés tartalmazza is az esetleges Európai Uniós kifogások lehetőségét.) A paksi beruházást nem piaci alapon, hanem állami szerepvállalással tervezik megvalósítani, úgy, hogy egyszerre valósítják meg az EU-s jogszabályokban rögzített mind az öt kritériumot:
- Állami forrást vonnak be.
- Gazdasági előnyt biztosítanak - az MVM Zrt. számára.
- Szelektív a beruházás - csak egy ágazat egyetlen szereplőjét támogatja.
- Versenytorzító hatása van - nyilvánvaló, hogy piaci alapon meg sem épülhetne az erőmű, a termelt áram árába pedig nem épül be az állami támogatás, tehát piactorzító hatása lesz.
- Befolyásolja a tagállamok közti kereskedelmet - hiszen államilag támogatott árú energiával kívánunk kereskedni.
Ezen kívül a fenti két szervezet az Aarhusi egyezmény Jogkövetési Bizottságának a vizsgálatát is kezdeményezte. Az Aarhusi Egyezmény, amelynek Magyarország is aláírója, a környezetet érintő ügyek demokratikus garanciáit, az ilyen ügyek döntéshozatalának átláthatóságát, a kapcsolódó összes információ nyilvánosságát garantáló jogokról szól.
Ezzel is vannak problémák, a Paks 2 beruházással kapcsolatban még a 2007-2008 évben folyó, hatás- és finanszírozási tanulmányként végzett Teller projekt, és a 2009-ben indult Lévai projekt adatai és eredményeit sem sikerült a mai napig teljes körűen megkapni. (Holott az Országgyűlés ezek alapján tájékozódott, és hozott - nyilván megalapozott - döntéseket.)
Ennyi igazából a sajtóközlemény lényege. Persze volt sok kérdés is. Többek között az, hogy ezek a lépések járhatnak-e a beruházás leállításához vezető eredménnyel, különösen, hogy az Aarhusi Egyezmény csak békéltető, ajánlásokat tevő szervezet?
Erre az a válasz, hogy van példa, például az angliai Hinkley Point atomerőműben - szintén állami támogatással - tervezett új reaktor a dolgok jelenlegi állása szerint nem fog megépülni. (Persze ott betartották az előírt menetrendet, először jeleztek az EU felé, így, ha nem valósulhat meg a projekt, nem buknak milliárdokat.)
A másik fontos kérdés az, hogy vajon nem járunk-e jobban, ha gyorsan túlesünk az egészen, nem szólunk semmit, lesz egy atomerőművünk, majdcsak kifizetjük, na bumm. Több is veszett Mohácsnál… Erre az a némileg rövidített válasz, hogy az egész beruházás annyira abszurd finanszírozású, és annyira hibás a gazdasági modell is, hogy szinte kizárt az, hogy a jelenlegi elképzelések alapján felépülhetne. A két szervezet szerint nagyon nem mindegy, mikor derül ki hogy nincs tovább, és nem közömbös, mennyi pénzt öltünk bele addig. Ők azt mondják, van esély arra, hogy az uniós szervezet még idejében jobb belátásra bírhatja a kormányunkat.
Lehet. De épp ez, ami a címben említett párhuzamot juttatta eszembe Bős-Nagymarossal. Vagyis, ha tegyük fel több éves bírósági procedúra, és persze a szokásos magyar presztízsveszteség után kiderül, hogy a jelenlegi konstrukcióban tényleg nem építhetjük meg az erőművet, akkor az addig az időpontig a projektbe öntött milliárdok abszolút elvesznek. Ráadásul ezek adófizetői pénzek lesznek, hiszen ha kiderül, hogy a beruházás valóban az EU előírásait megkerülve lett kitalálva, biztosak lehetünk abban, hogy az unió megtalálja a módját, hogy minden, esetlegesen a paksi beruházásba "átcsoportosított" EU-s pénzt visszakérjen tőlünk…
Vagyis lesz egy jó sok pénzből összerakott "soha el nem készülő" projektünk, meg lesz pár haragosunk, első helyen most épp az oroszokkal. Remek lesz. Épp mint Bősnél...
Mindenesetre, hűen a Furdancs blog szellemiségéhez, várjuk az ötleteket, mihez is kezdjunk a jelenlegi paksi blokkok mellett kialakítandó betonépítményekkel, amikből végül is nem lesznek új reaktorok?
Az ügyben is hozzászólhattok bátran, mi a véleményetek az atomenergiáról? Egy vérbeli fúró-faragó ember nyilván nem utasítja el a technikai fejlődést. Ugyanakkor viszont lehet egészséges veszélyérzete is. (Némiképp hatásvadász nyitóképünk mi mást, mint Fukushima-t ábrázolja...) Mondjuk egy kommentkezdő "felütés" lehetne az az álláspont, hogy az atomenergia nyilván nem az ördögtől való, és bizony nem megvetendő technológia, de be kell látni, hogy az EMBERISÉG a jelenlegi társadalmi és politikai viszonyai közepette még nem elég érett és intelligens egy ilyen technológia használatára.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
