12 ropiért megfújom, 14-ért be is teszem (olvasói levél)

2014.09.18. 16:09 | Írta: Mr. Furdancs

Egy neve elhallgatását kérő hölgy olvasónk nemrég szemben találta magát egy gázszerelővel, akit ő maga hívott, hogy segítsen rajta. Volt oly kedves és elküldte nekünk élménybeszámolóját a műtéttel kapcsolatban. Alább olvashatjátok Vigyázat! Szókimondó szövegek!

"Nem, nem Kelemen Annácska politikuslerántós felnőtt regényéről, hanem a hazai szakikultúráról szól ez az írás.

Minden évben megroggyan a FÉG gyártmányú falimelegítőnk, meleg víz nélkül pedig nem jó lakni. Száz éve ugyanazt a gázszerelőt hívjuk, mert egy haverunk, haverja. De pofátlansága miatt megfogadtam, hogy soha többet, aztán mégis……Volt hogy belenézett a FÉG-be, megfújta majd távozott, előtte kért 12 ezer forintot a fújásért. Akkor szóvá tettem, hogy ezzel a tarifával az ország leggazdagabb emberei a trombitások, fagottosok, kürtösök, de nem vette a lapot.

Idén a szokásos őrláng összeomlás kapcsán hívtam fújós kollégát, aki délelőtt 11-kor heves ásítozásokkal, a háttérben a TV hangjával – best of Die Hard- közölte, hogy aznap nem dolgozik és másnap sem biztos. Öööööö. Ok. Akkor bocs, ne haragudj, de muszáj találnom valakit, aki ezt a rutinmelót még ma megoldja.

Barátunk az Internet, szakportál, kerületi gázszerelők, végighívunk mindenkit. B. úr ráér, itt lakik a szomszéd utcában, 11-kor megígéri, hogy legkésőbb 14 órakor nálam lesz. Telefonban bediktálom a készülék típusát, hogy ráhangolódhasson és tudja mivel van dolga.

Jó,jó, mondja kicsit lerázósan, tud mindent.

Délután 15.45-kor gondoltam rácsörgök, hogy nem felejtett-e el jönni, de nem már itt van a ház előtt, tessék csak megnyugodni. Megnyugodtam. Újabb 25 perc múlva csöngetett.

Betrappolt, letette a konyhában a szerszámosládikáját, belenézett a falimelegítőbe majd közölte, hogy jaaaa, hát itt bizony ki kell cserélni egy alkatrészt, de az nincs nála. Úgyhogy akkor most ő elmegy, és vesz egyet. Fél ötkor? Gondoltam én, de bíztam benne. Eltelt közel 50 perc, B. úr sehol. Ekkor megvilágosodtam. Ez valami trükk. Új rabló módi. Bemegy a gázszerelőnek nevezett alak, otthagyja a szobában a 300 forintos műanyag szerszámosládát és távozik hóna alatt táskával, pénzzel, iPaddel. Pánik. Mindent megnézek. Táska van. iPad van, pénztárca van. A rosszindulatú mindenit…. Miután Sebestyén "Megerőszakoltlányonröhögünk" Balázs sem ugrott be a teraszról féldebil vigyorral az arcán, tudtam ez nem csalás nem ámítás, nem kandi, hanem a hazai rögvalóság. Felhívtam B. urat, hogy mégis merre jár, tele szájjal közölte, hogy a bóóót már zárva volt, hazaugrott és ha már otthon van, bekap valamit. Rendszeres étkezés, fél egészség. Támogatom. De már mindjárt indul. Rendben, várom.

Fél hat körül visszaért, kezében lóbálva egy rézhuzalt. Na ilyenem nekem is van, gondoltam, ezért nem kellet volna otthon párizsis zsömlézni.

És B. úr elkezdett szerelni. Először is lekapcsolta a villanyt, mert melegíti az arcát! Igen MELEGÍTI AZ ARCÁT!!! Kicsit óvatosan, aztán egyre határozottabban megkérdeztem – egymás után ötször, hogy ne tartsam-e neki a zseblámpát? Lát-e egyáltalán? Igen, köszöni, lát.

Jajajajaj mondja B. úr nem is a rézhuzallal van baj, hanem a mágnessel, de olyanja nincs neki otthon. Ekkor határozott mozdulatot tettem a konyhakés felé. Nem, innen addig nem megy el, kedves B. úr  amíg meg nem szereli a szájba zsemlézett falimelegítőt, mert 14 óra óta erre várok és lassan este lesz. Fürdés, alvás. Jajóvan, nevetett akkor adjak neki egy öngyújtót, majd azzal megforrasztja a nem tudom, mit. És tényleg. Elkezdett egy öngyújtóval huzalokat forrasztgatni. Ekkor rájöttem, hogy B. úr mágus. Nincs szemem a csodákra, magamra vessek. 5 perc öngyújtós forrasztgatás után a falimelegítő megkönyörült rajtam és beindult. B. úr elégedetten mosolygott, csomagolt, majd mondta, hogy 14 ezer lesz. Nem akartam vitatkozni, de gyors fejszámolással a hazautakkal, a párizsival, benzinnel együtt is felülmúlja fújós kollégát, de ő legalább betett egy új huzalt. Fizettem, elindítottam a fürdővizet és felkapcsoltam a villanyt a konyhában. Az én arcomat nem melegíti, baszki."

Mi annyit tennénk hozzá, hogy természetesen vannak a piacon korrekt, kiváló munkát végző és minőségi szolgáltatást nyújtó szakik, sőt ők vannak többségben. Az ilyen történetekből azonban kiviláglik, hogy a B. úr-félék igencsak megkeserítik a rendes szakik életét. Pusztán azért, mert hozzájuk is bizalmatlanul állunk, amikor először talalkozunk velük. Na ezt most jól megmondtuk.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr768763786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása