A japánban játszódó, japánról szóló filmekben többször láthattunk már homokkal borított kerteket, ahol láthatóan a nyugalom nagyon magas fokán álló kertész gereblyével rajzolt szépséges mintákat a homokba. De láthatunk ilyesmit akár New York-i menedzserekről szóló filmekben is, ahol a csúcsmenedzser az íróasztala szélén álló kis kertben végzi ugyanezt a nyugtató tevékenységet. Egy barátunk kért most tőlünk egy ilyen kis kertecskét, és ha már megcsináljuk, gyorsan meg is írjuk...

A japán sziklakert (枯山水, kareszanszui), más néven zen kert a tradicionális japánkert egy fajtája, egy körülzárt, sekély homokdoboz, ami homokot, fövenyt, sziklákat, és néha füvet vagy más természeti elemet tartalmaz. A kareszanszui fő részei a sziklák és a homok, benne a tengert nem víz, hanem a hullámzó vízre emlékeztető alakzatban elgereblyézett homok jeleníti meg. Sok kareszanszui kertben a növények cseppet sem fontosak, sőt egyáltalán nincsenek is jelen.

A japán sziklakertek nyugaton Zen kertként váltak ismertté. Ezt a szakkifejezést talán 1935-ben Loraine Kuck amerikai írónő használta először „100 kiotói kert” (100 Gardens of Kyoto) című könyvében, és azóta a japán nyelv is átvette (zen niwa). A zen kertek kifejezést ma már a naturalisztikusan beültetett, sziklás tájakra is használjuk.

A kertek építéséhez felhasznált elemeknek sokféle magyarázata van. Ezek néha nagyon eltérnek egymástól, íme néhány példa:

• A legáltalánosabb, hogy a sávosan, hullámszerűen gereblyélt föveny az óceánt jelenti, a sziklák pedig Japán szigeteit

• Mások szerint a kert sziklái egy anyatigrist jelentenek a kölykeivel, amint éppen egy sárkányhoz úszik

• Megint mások szerint a sziklák a kanji részei, és a szívet vagy az elmét szimbolizálják

Persze sziklákon kívül is tehetünk bele sok mindent, mécseseket, mini méretű keleti szobrokat, vagy épp apró japán stílusú épületeket.

Egy ilyen kert szobai méretben való elkészítése szerencsére jóval egyszerűbb, mint a fenti magyarázatok közül kibogarászni az igazit.

Nem kell hozzá más, mint egy megfelelő méretre szabott fenéklemez, ami kisebb kerteknél lehet csak 3mm-es HDF lemez, nagyobbaknál vastagabb, 5-8-10mm-es rétegeltlemez. A doboz oldalai pedig egyszerű fenyőlécekből készülhetnek, nyilván itt is a doboz méretéhez illő szélességű léceket kell választani. Esetünkben egy kicsi, 35x25 cm méretű kertecske készül, ehhez 5x1cm keresztmetszetű fenyőléc elégséges lesz. Akinek van kedve, szabályos fogazással is összeállíthatja a felszabott lécekből a keretet, de a feladatnak (végül is itt gyakorlatilag semmilyen fizikai igénybevételre nem kell számítani, és a homok is száraz lesz, nedvesség sem éri a szerkezetet) elegendő, ha a pontosan felszabott lécecskéket összeragasszuk, esetleg két-két apró szeggel összerögzítjük.

Az igazi japán kert csak japán fűrésszel készülhet...

De a szögek és a ragasztó esetében használhatjuk más náció termékeit is...

Természetesen a kerthez szükséges egy apró gereblye is. Hurkapálca fogakkal, evőpálcika nyéllel. 

A fenéklemezt szintén ragasztóval rögztjük a kerethez, esetleg ezt is megfoghatjuk pár szegecskével, amíg megköt a ragasztó. Ha ez megvan, csinálhatunk a maradék lécekből négy kis lábat a tálca alá. Ezután már csak pácolni és lakkozni kell, majd feltölteni homokkal, és keresni bele pár úszó tigrist, vagyis szép csiszolt követ. Ha valaki szeretné a kertjét több részre osztani, tehet a dobozba a keret anyagával egyező méretű osztóléceket is.

Ezután már csak néhány apró kertészeti eszközre lesz szükség, egy apró fafogú gereblye, egy apró kis simító, és kész is a lelkünk békéjét szolgáló kert.

A fenti alkotmányt sajnos nem tudtam lefotózni már belakott, homokos-köves-gereblyézett állapotában, mert csak a hétvégén kerül a tulajdonosához. Addig is itt egy neten talált kép:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.