Friss hír, hogy a kecskeméti Mercedes gyárban is leáll a munka egy időre, mert az autóiparban tapasztalható félvezetőhiány már itt is érezteti a hatását. Egy ilyen hírről persze sok minden juthat eszünkbe, merenghetünk a globalizáció hatásairól, az egyre összetettebbé váló termelési folyamat egyre komolyabb sérülékenységéről, de most nem erről írnék. Barátokkal erről beszélgetve megint eIőkerültek a dolgozó emberről, és annak tudásáról szóló elmélkedések. Tudjuk, a gépesítés, a különböző munkafolyamatok minél egyszerűbbé tétele mindig is (de az ipari forradalom óta mindenképp) célja és vágya volt az embereknek. Halad is a dolog szépen, tudjuk, ma már szinte emberi érintés nélkül készülnek a legbonyolultabb ipari termékek is. Azonban az otthoni munkák esetén és az igényesebb kézműves tevékenységeknél ez a legutóbbi időkig nem volt jellemző. Gépeket, vagyis motoros szerszámokat persze használtunk, de azért a végeredmény az adott ember kézügyességén múlott. Mostanában viszont ez megváltozni látszik. És hogy ez jó-e, azon azért lehet talán merengeni egy sort...

Ha megnézünk egy néhány száz éve készült míves bútort, vagy más dísztárgyat, netán egy bonyolult óraszerkezetet, mindig ott van a csodálatunk mögött a tudat, hogy hát ezeket bizony kézzel, pontosabban kézi szerszámokkal készítették. Egy tökéletes furnér illesztésnek, egy leheletfinom fémcsipkének nyilvánvalóan plusz értéket ad, hogy ezt bizony igazi mester, kézben fogott szerszámokkal hozta létre.

Manapság már nagyüzemi termelésben is minden korábbinál bonyolultabb és aprólékosabb termékek készülnek. Ezeket azonban gépek gyártják, és amikor rájuk nézünk ezt tudjuk is. Lehet csodálni egy prémium telefon illesztéseit, ahogy az üveg előlap és az alumínium hátlap találkozik, de hát ezt gépek gyártották, igazából az volna baj, ha nem ilyen lenne a végeredmény.

Azonban egyre több olyan egyedi, művészinek mondott alkotással is találkozunk, amelyet bizony számítógép vezérelte marógéppel, vagy újabban 3D nyomtatással előállított alkatrészekből építettek. És bár ezek sokszor minden korábbinál bonyolultabbak és összetettebbek, azért nem hagy nyugodni a kérdés, vajon egy kategóriába tartoznak-e ezek a tárgyak mondjuk egy az 1600-as években készült művészi bútorral? A megalkotásuk inkább szellemi teljesítmény, és még ebben sem kifejezetten csak az emberi, mérnöki vagy művészi teljesítmény van jelen, hiszen sok esetben tervezőprogramok segítik a munkát, amelyek adott esetben jelzik, hogy mi az, ami később a szintén programok vezérelte automatákkal meg is valósítható.

Persze egyfelől nincs ezzel baj, ezt hívják fejlődésnek, nyilván nem járhatnánk euro 6 környezetvédelmi besorolású, 100 km megtételéhez 4 liter üzemanyagot használó autókkal, ha még mindig kézzel reszelnénk a motorok alkatrészeit. Ugyanakkor viszont kétségtelenül elveszhet a kézműves munka varázsa, és ami még nagyobb baj, maga a tudás is. Itt a blogon már többször szóba került, hogy például egy fémmegmunkálással foglalkozó szakiskolás a gyakorlati tanórákon kézi reszelővel kell kalapácsfejet gyártson. Ami a 100 forintért kapható kész kalapácsfejek világában nyilván nem tűnik túl értelmes dolognak. Azonban ez a tanuló legalább tudja, hogyan is kell reszelni. Saját példám ugyanezt mutatja a famegmunkálás területén. Igenis megtanultuk, hogyan kell egy kézi vésővel csapozást készíteni, hogyan kell kézi fűrésszel vágni. És ez nem felesleges tudás.

Most viszont arrafelé halad a dolog, hogy elegendő ismerni a tervező programokat, elegendő tudni hogy mit akarunk készen látni, a többit a programok és az automaták megoldják. Persze amíg van áram, és vannak automaták, ez nem jelent gondot. De közben elvész a tudás... Vannak példák, amelyek azt mutatják, hogy a már megszerzett tudás bizony el is tűnik, ha nincs folyamatosan hasznosítva. Elég csak az ókorban épített monumentális épületekre tekinteni, amelyek építéséről ma már csak különböző teóriáink vannak. De van ennél közelibb példa is, biztos többen olvasták pár éve a cikket, amely a bakelit (pontosabban vinyl) lemezek reneszánszával kapcsolatban megjegyezte, hogy lesznek ám gondok, mert a lemezek gyártásának technológiája, és az ahhoz szükséges tudás az elmúlt néhány évtized alatt komoly veszteségeket szenvedett. Például a mesterlemezek vágásához szükséges tudást már csak néhány, nyugdíjas korú ember birtokolja...

Ezek speciálisnak nevezhető példák, de én bizony el tudom képzelni hogy ugyanígy elveszhetnek ma még általános fogások szinte minden szakmában.

Persze lehet hogy ez a fejlődés. A taxisok helyett itt az uber, az alkalmazottak helyett a 'sharing economy' olcsó emberei. A szakemberek helyett pedig a 3D nyomtatók.

Szép új világ... 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.