Legutóbb bemutattam egy komolyabb oszlopos fúró érkezését és jellemzőit. Nem öncélú a sorozat, szeretném megismerni és megismertetni a belsejét, valamint extrákkal kibővíteni (mint például az újrafestés, szerszámhűtés, világítás). Előtte azonban a kedvezményes árral járó problémákat kell elhárítani.

Kezdődik mindez az oszlopon végigfutó hegesztési varrattal. Gazdája szerint leesett és eltört. Bár nem kételkedem indoklásában, mégis nehéz elképzelni egy ilyen masszív szerkezet eltörését. Honnan esett le? Egy kamionról? Vagy kimenekült a selejtezésből?

 Aztán mások meggyőztek, hogy az öntöttvas tényleg törékeny. Belső részei és a felső, finomabb mechanika nem sérült szerencsére. A meghegesztés nyomainak eltüntetése először csak puszta hiúságból merült fel, azonban jobban megnézve még az én szemmértékem is kiszúrta a tárgyasztal ferdeségét.

A lábazat simára csiszolása gyorsan megtörtént. Az asztal gyárilag dönthető és forgatható, azaz már csak forgatható, miután a letört csonkot mozdíthatatlanul (a fúróhegyhez képest a már említett ferde helyzetben) visszahegesztették.Ó, hogy mentél volna inkább horgászni! - üzentem az elkövetőnek, majd körbecsiszoltam és belevágtam az alkatrészek sejtett találkozásánál.

Nagyjából pontosan sikerült leválasztani és Olvasók számára is feltárul, hogyan működött eredetileg. Az asztal alatt egy csavart meglazítani, elfordítani, vissza tekerni és meghúzni.Látjuk a fotón, hogy a vájatok vezetik a szögelfordulást, míg egy M12 csavar a teherbírást szavatolja.

Sajnos ránézésre nyilvánvaló, hogy ezt a csavart már csak a gravitáció tartja, mert elrepedt a homlokfal.

 Kis piszkálgatásra már ki is jött...

..aminek ki kellett jönnie.

A remény hal meg utoljára. Próbálkoztam felfogatni, odahegeszteni, azután a letört, félkör alakú alkatrészt visszahegeszteni. Egyrészt nem sikerült stabilan, illetve rájöttem, hogy a darabolásnál már amúgy is megsérült a pontos, köríves elfordulást biztosító vájat, tehát csak kotyogna össze-vissza.

Így (mint a sebész, aki meglátja a beteg máját) lemondóan odavetettem magamnak: Varrják össze a sebet, ez már menthetetlen. Ezután két oldalt derékszögbe állítottam az asztalt egy tokmányba fogott köracéllal, majd érezve a remélhetőleg egyszeri pillanat varázsát, visszahegesztettem az asztalt a helyére. Izgalmas pillanatok voltak, mert az én derékszög-állítási tehetségem és a hegesztés okozta vetemedés miatt visszaferdülhetett volna eredeti helyzetébe.

Sajnos csak az operáció után érkezett meg a digitális szögmérő, melyre rég fájt a fogam. A pontos derékszög és gyakran előforduló szögek (30,45,60) beállítására használhatunk mágneses szögbeállítókat, vonalzókat, vízmértéket. Viszont előfordulnak egyedi konstrukciók vagy szerszámbeállításhoz kell mérnünk, lásd a különféle fűrészlapok eltérései.

A vízmértékhez képest ráadásul komoly előnye a relatív szögmérés. Nevezetesen, ha a fúróm asztala nem pontosan vízszintesen fekszik a talajon, a vízmérték a tárgyasztalt is ferdének mutatja.

Ezért a szögmérőt először a talpra tettem, majd lenulláztam. Ha a talp gyárilag merőleges a fúró oszlopára - és ezáltal a fúróhegyre - akkor a tárgyasztalnak ugyanúgy nulla fokot, vízszintes helyzetet kell elfoglalnia.

Jóleső büszkeséggel nyugtáztam, hogy hegesztésemnél véletlenül nem összeadódtak a hibák, hanem kiküszöbölték egymást.  Az eszköz pontossága ±0.1°, így a lehetséges 0.1/0.3 fokos ferde fúrásért nem fogok panaszkodni.

Korábban ódákat zengtem a mágneses szögállító előnyeiről és máig is számos felhasználási területét fedeztem fel, azonban egy pontos mérőműszer ellenőrzésre és törtszögek mérésére elkél a műhelyben. Következő alkalommal a Morse-kúppal csatlakozó, emberes fúrótokmány kerül szemlézésre, mert kicsit üt, de nem érzem, hogy a a hajtóműhöz csatlakozó tengely kotyogna. A kúp környékén lehet probléma.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.