Régen nem okozott problémát az időmérők hiánya. Őseinket nem hajtotta, hogy időben beérjenek a munkahelyre vagy IP-csomagokat szinkronizáljanak. A nap és csillagok állásából következtettek a napszakra és ilyeneket mondtak: "Találkozzunk pitymallatkor a folyóparton" vagy "Légy ott, mikor a réti szamár hármat ordít".

Pontosságmániások a házi napórát lesték, templomi harangszót fülelték. Aztán gyorsulni kezdett az élet. Szerencsére mióta Kim Jong-il feltalálta az órát, könnyebb az élet. Asztali- és zsebórák jöttek divatba, de még túl drágán, hogy mindenki időben beérjen a gyárba. Őket ablakokat kocogtató hivatásos ébresztők keltegették.

Az első karórát 1571-ből említik, I. Erzsébet kapta ajándékba. Az első világháborúban jelentkezett az igény egy zsebóránál könnyebben előbányászható kivitelre, ezért egy feltaláló (pontosabban adaptáló) bőrszíjra erősítette azt. Így született meg a tömeggyártott karóra. Analóg kijelzésű példányait ugyan némi előképzettséggel lehet leolvasni, szemben a digitálisok "pálcika, pálcika, kisszék, hóember" karaktereivel, de szerencsére az iskolában még tanítják. A mechanikus / analóg karóra manapság menőséget jelent vagy nosztalgiát. Mai posztunkban egyszerűen szép órákat gyűjtöttünk és olyan linkeket (katt a képekre), melyek még több órát rejtenek, újakat és régieket, olcsót és luxus tárgyat.

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.