Az orsós magnók gyönyörűek és már ránézésre sem spóroltak az anyaggal tervezésük idején. Amekkora erő kellett egy AKAI GX-4000 indítógombját eltekerni, azzal most kezünkben maradna bármely mai műanyag berendezés letört fele. Rendkívül precíz gépek voltak fénykorukban, hiszen a vékony magnószalag stabil megvezetése és a kategória némileg magasabb hangminőség-igénye ezt kívánta.

Mai posztunkat ezen finommechanikai művek előtti tisztelgés inspirálta. Néhány elszórt fotó és videó között némi nosztalgikus felhanggal szeretném felsorolni saját magnóimat. Őstörténet olyan elemekkel, melyeket sokan egyszerűen nem értenek, mert nem tapasztalták meg kor aktuális technikai fejlettségét és azt, ami ebből a nyolcvanas évek Magyarországára leszivárgott.

Tizenévesként kaptam szüleimtől egy Unitra ZK140 mono szalagos magnót. Nevezetessége, hogy az összes funkciót egyetlen forgatógombbal valósították meg. Kompakt berendezésként beépített erősítőt és hangszórót tartalmazott, így könnyen elcipelhettük. Hamis nosztalgia megszépíthetné az emlékeket, s mondhatnám: "Szerény tudású gép volt, de nekem az jelentette a mennyországot." Nem, nyiladozó értelmű gyermekként is teljesen tisztában voltam vele, hogy ez a magnó szar, csak a szüleimnek nem telt jobbra.

Valódi zenei élményért ezért a helyi gyermekkönyvtárba zarándokoltam el, ahol egy Revox B77 szolgáltatta a műsort a másik teremben elhelyezett fejhallgatókon keresztül. Anyagilag jól eleresztett könyvtár lehetett (igényes gyermekek számára), hiszen akkoriban a svájci Studer cég félprofi HiFI berendezései a felső polcot jelentették.

Átlagembernek még akkor sem termett babér, ha volt forintja (valutát nem birtokolhatott legálisan). A nyolcvanas évek Magyarországán a "kemény valuta" hiánycikk volt, ezért nyugati termékeket csak módjával lehetett kapni. Ha valamelyik talpraesett külkereskedő tudott bartelben csirkéért vagy Rába kamionért szerezni, akkor vettek egy vagon decket és szétosztották a boltokban. Helyettük használhattuk a KGST magas színvonalú (irónia) elektronikai tömegcikkeit. (Voltak egészen magas színvonalú, saját gyártmányú stúdióberendezéseink, mint a BRG magnók, de az más, kis szériás kategória). Talán a Kashtan orosz magnó volt egyedül, ami már szemre is hasonlított kicsit nyugati tesóira.  Messziről, félig behunyt szemmel.

Játékból utánaszámoltam az MNB infláció- és valutatörténeti számológépével, hogy az utolsó nagy analóg nekirugaszkodás, az emberiség akkori mechanikai és elektronikai tudását szinte ikonként megjelenítő Technics RS-1700 1983-ban (itt a tesztje) 4000 (naná, hogy nyugatnémet) márkás ára ma 3 millió forintot érne. 9.000 euró egy lejátszóért még ma is tételt jelent bármely ország audofiljének.

Következő magnómat már csak a meglévő szalagok újrahallgatása miatt vettem, mivel egy becsületes, oda-vissza player AIWA kazettás magnót nyűttem már. (Egy mellékszál: elmentem két hétre otthonról. A magnó olyan üzemmódban maradt, hogy áramszünet után elkezd játszani. Végtelenítve. Bekapcsolt erősítővel. Hazaérve már a lépcsőházban hallottam kedvenc Divine kazettámat szólni. A szomszédhoz szaladtam rögvest esedezve elnézésért. "Egy hete szól, kicsit untam már, de amúgy jó zene"). A Tesla B700 nem volt akkora élmény, hiszen közben volt egy (politikai és kazettás) rendszerváltás, minden más jobban szólt nála.

Azonban volt még egy reneszánsza a szalagos magnók iránti csodálatnak, vettem egy AKAI GX-4000 magnót. Nyolcvanas években a vas-műszaki boltok királyaként feszített kazánok és Yunoszty tévék mellett (9999,- forintba került, két havi átlagfizetés.), mint azon szórakoztató-elektronikai kevesek egyike, melyek áttörték a vasfüggönyt. Kaptam hozzá néhány BASF és AGFA szalagot is. A fémborítás, a hatalmas csévélő orsók, a fém és fa szerkezeti elemek már első látásra lenyűgöztek. 

Bekapcsolás utáni finom sziszegés - melynek hiánya talán túl sterillé teszi a digitális zenét - és az első taktusok hallatán szinte felsírtam. Mindig szerettem a magas hangokat, de maximumra csavarva a hangszínszabályozót, ez az üveghangú csicsergés szinte már sok volt nekem is. Semmilyen, korábbi készülékek fejbeállító-csavar hangolgatásával el nem érhetően tiszta és dinamikus zenét játszott vissza. A hanglánc további elemei a Videoton EA 7386S erősítő és DC2050 hangfalak.

Sokáig használtam, majd mikorra már fejemre nőtt új szalagok beszerzésének szükségessége, inkább túladtam rajta. Azonban egy igazi szép emlék maradt az analóg korszakból. A nosztalgia és az újkori árszínvonal máig rányomta bélyegét a minőségi szalagos magnók használt áraira, 100000,- Ft alatt alig akad eladó példány. Lakberendezési elemnek még mindig igazán hatásos kiegészítő lehet egyik-másik üzemképtelen darab.

Szeretné ezeket műremekeket élőben is látni? Ajánlom figyelmükbe az Orsós magnó múzeumot. Írtunk már róla korábban, azóta magánadományokból és a világ számos országából érkezett magnókból tovább nőtt a bemutatóterem és a gyűjtemény is. Nagyon rokonszenves társaság és a cél is, amiért dolgoznak.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.