Nyilvános mosdók állandó problémája, hogy hogyan lehet civilizáltan befejezni a kézmosást. Egy kollégánk szerint a tökéletes megoldás, ha a ruhánkba töröljük a kezünket. Én ebben nem vagyok biztos, ezért ennek a megoldásnak az alternatíváit vesszük most górcső alá.

Komoly multi cégek számtalan megoldást fejlesztettek és sajnos számos helyen megtalálható a „közös” (és koszos) frottírtörölköző is. Utóbbi hátrányait kár is lenne elkezdeni sorolni, mert annyira nem higiénikus, hogy teljesen értelmetlen. A legtipikusabb, hogy valamilyen nem működő eszköz (kiürült papírtörlő-adagoló, lerobbant szárító) miatt vizes kézzel próbálunk szabadulni és megfogva az eleve vizes kilincset – amelyet korábban több százan fogtak meg – magunkhoz veszünk egy kis mikrokozmoszt és bízunk az immunrendszerünkben. Ez különösen pikáns, ha egy orvosi rendelőben történik.

Tehát a kézszárítás, majdnem olyan fontos, mint a kézmosás maga.

A papír kéztörlő:
Ha rendesen meg van szervezve –azaz folyamatosan töltik az adagolót és ürítik a szemetest- akkor nagyon praktikus. Általában azonban valamelyik akadozik. Így keletkeznek a tocsogó púpozott szemetesek és az üres adagolódobozban könyékig merülő áldozatok. A másik probléma, hogy bár általában újrahasznosított papírt alkalmaznak, de még így is nagyon nagy az ökológiai lábnyoma ennek a megoldásnak. A papír előállítása rengeteg vizet és energiát igényel. A feltöltés ürítés élőmunka igénye pedig anyagilag teszi versenyképtelenné.

A személyes negatív kedvencem az, amelyikben hengeresen állítva van elhelyezve a papír. Az a papír, amely nedves kézzel megfogva azonnal oszlásnak indul, de sebaj, mert úgyse lehet egy tenyérnyi darabnál nagyobbat egyszerre letépni róla, annak maradékát pedig pillanatok alatt lemoshatjuk a mosdóban és kezdődik elölről a folyamat.

A rugós-tekercs-textil izé:
Ez egy érdekes próbálkozás, elvileg egyesítené az elektromos kézszárítók előnyeit, a papírkéztörlők kényelmével, de ez nem mindig sikerül. Egy falra szerelt dobozban található a feltekercselt textil, amelynek a vége alul „kilóg”. Ezt kell két kézzel finoman lehúzni és használni. Néhány másodperc múlva a készülék egy másik tekercsre automatikusan felcsévéli a használt részt. Nagyon komoly, nagy múltú cégek fejlesztettek profi mechanikákat, sőt ma már elektronikus változatok is léteznek, de a nyilvános mosdók erős embereire nem lehet eléggé felkészülni. Pár hónap alatt garantáltan lelakják ezeket a készülékeket, és akkor ott fognak lógni a dzsuvás rongyok a drága és dizájnos dobozokból. A mechanika megadja magát és a törlő-kendő se le – se fel. Benzinkutakhoz, vagy általában nagy terhelésű helyekre nem ajánlott.

Az elektromos kézszárító:
A leginkább megosztó módszer, pedig szerintem a legjobb megoldás. Akik nem szeretik, azok általában azért nem, mert valamilyen gyenge minőségű, vagy kiöregedett darabbal találkoztak.

A tipikus problémák, ami miatt utáljuk a kézszárítókat.
Nem kapcsol be – ha nem valami olcsó távol-keleti cucc, akkor két oka lehet a hibának. Gyakran a koszos körülmények miatt nem lát az infra érzékelő. Sokszor látok 10-15 éves készülékeket, egyértelműen „gondozás-mentes” ridegtartáson. Ez azt jelenti, hogy ezek a készülékek akár 100.000 ki-be kapcsolási cikluson is túl lehetnek. Egy pár ezer Ft értékű alkatrésszel újra évekig tudnának működni. Persze azt is tudomásul kéne venni, hogy semmi sem tart örökké. Forró levegőt fúj – leégeti a kezemről a szőrt, de az vizes marad. Szerintem az egyik legbosszantóbb probléma. Abból adódik, hogy alacsony a szállított levegő mennyisége (így a sebessége is) a fűtés teljesítményéhez képest. 

A megoldás: a nagysebességű kézszárítók. Az utóbbi 5-6 évben kezdtek elterjedni ezek a készülékek. A levegő térfogatárama és sebessége igen magas (pl.: Stiebel Ultronic 200m3/h és 300 km/h). Ennél a sebességnél jelentősen lecsökkenthető – sőt akár el is hagyható – a fűtési teljesítmény. A nagy mennyiségű levegő sok vizet tud elpárologtatni, és a gyors áramlásból eredő súrlódás önmagában melegít és javítja a szárító hatást.

Meglepő módon így ezek a készülékek jóval kevesebbet fogyasztanak, mint a régebbi modellek, ezáltal abszolút ez a legkörnyezetkímélőbb és legolcsóbb üzem. Ma már a legtöbb komoly gyártó rendelkezik ilyen készülékkel (Dyson, Worlddryer, Stiebel Eltron). Apró üröm az örömben, hogy igen hangos berendezésekről van szó. A másik komoly gát a hazai elterjedésnek, hogy a márkás nagy térfogatáramú készülékek ára alapból közelíti a 100.000,- Forintos lélektani határt, de a nagysebességűek általában át is lépik azt.

A szerkesztőségben megállapítottuk, hogy a legjobb kézszárító a felülről bedugós, amilyet az alábbi fotón is láthattok. Igazán hatékony és praktikus. Iparági pletykák szerint természetesen be is fejezik a gyártását.

 
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.