Szerszámok a múltból

2017.09.13. 05:00 | Írta: Thoreau

A régi korokban készült tárgyakat szemlélve általában elsőként a míves és igényes kivitelt szoktuk észrevenni. Aztán tovább gondolva a dolgot, néha eszünkbe jut az is, hogy vajon a modern szerszámgépek kora előtt hogyan is készítették ezeket a valóban művészi kivitelű tárgyakat?

Akkoriban nyilván csak kéziszerszámok álltak a mesterek rendelkezésére. De még az akkori mesterektől elvárható szakmai tudás és igényesség ismeretében sem mindig érthető, hogy egy-egy adott díszítés vagy műszaki megoldás hogyan is készülhetett el, hiszen a ma ismert kéziszerszámok ezekre nem mindig tűnnek alkalmasnak. A megoldás a mára bizony zömében eltűnt speciális kéziszerszámok használatában keresendő. Mindez egy épp most a kezembe került, a Magyar Famíves Cég gondozásában megjelent kiadvány kapcsán jutott eszembe.

A kiadvány a 'Szép famíves-szerszámok' címet kapta. A bevezetőben egy rövid történelmi áttekintést kapunk, hiszen az asztalos mesterség (legalábbis a faanyag megmunkálása) egyidős az emberrel, és bizony érdekes végiggondolni, hogy vajon milyen szerszámok álltak egy egyiptomi, asszír, vagy épp római asztalos rendelkezésére.

A képen egy egyiptomi asztalos műhely munkáját örökítette meg az akkori riporter...

Ezután viszont rögtön a mi földrajzi tájainkon, 100-200 éve használt kéziszerszámok 'katalógusában' találjuk magunkat. Olyan csodákat ismerhetünk meg, mint a szalu, a bokázógyalu, vagy épp a völgyelőgyalu. A könyvben amúgy messze a gyaluk a legnépesebb szerszámcsoport, több mint 30 különböző gyaluféleséggel ismerkedhetünk meg. De természetesen sok szekerce, kalapács, fűrész is található a szerszámok között, és a mérőeszközök, sáskalábak, körzők is fontosak voltak már akkoriban is.

Mai szemmel érdekes lehet, hogy némelyik eszköz milyen gazdagon díszített. Persze akkoriban ezek a szerszámok sokkal több munkával (szintén gépek nélkül) készültek, így sokkal nagyobb értéket is képviseltek, érthető, hogy megbecsülésüket a díszítéssel is kifejezték. A következő képeken bemutatunk pár szerszámot, azonban aki komolyabban érdeklődik a régmúlt idők iránt, szerezze be a könyvet, tényleg sok érdekes és megőrzésre méltó érték található benne.

Elsőként egy igazi, hamisítatlan furdancs

Csínvágó gyalu, a bognárok és hordókészítők szerszáma, ez egy 1802-ben készült darab:

Facipőfaragó készlet:

Görbe vonókések, kádárok és bognárok szerszáma, amelyel a belső felületeket simították. A középkor óta ismert szerszám, még a gyaluk ideje előtti korok szülöttei:

És persze a szekercék sem maradhatnak ki egy szerszámos felsorolásból sem:

Az elfeledett szerszámok persze sokszor már nem, vagy alig létező szakmákhoz kötődnek. Hiszen a facipőgyártók, vagy épp a kerékgyártó bognárok manapság már valóban nincsenek sokan. Ugyanakkor a munka amit ezeknek a szerszámoknak a segítségével elvégeztek, az érték, amit létrehoztak, mindenképp megörökítésre érdemes, és jó volna ha nem merülne feledésbe. Az említett Magyar Famíves Céh Egyesület épp ezen dolgozik, próbál megmenteni és közkincsé tenni minél többet ezekből az értékekből.

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr688763316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nadd 2017.09.13. 12:53:28

s a leginkább míves szerszámokat tették el az utókornak. az egyszerűbb igénytelenebb kidolgozású szerszámokat dobták inkább ki.
értem ez alatt, h egy múzeumnak van 10 darab furdancsa, s kell a hely. a szépeket meghagyja, az egyszerűektől megszabadul.
pl. ezzel a díszes szekercével valszeg nem az egyszerű ember vágta az egyszerű tűzifáját.