Szeretek spórolni - főleg olyan munkákon, melynek eredményét csak én látom, mert esetleg nem sikerülnek szinte tökéletesre. Szinte. Hat év használat után azonban büszkén mutatom meg kerti járdámat, melyet nulla anyagköltséggel készítettem és ma is vállalható látványban - szilárdságban. Persze, nem egy hosszas előtanulmányokat igénylő, rakétatudomány bonyolultságú fealadat: kilós termésköveket ágyaztam be az előkészített talajba. Ennek rövid naplóját, majd egy profi kivitelezésű megoldást mutatok be.

A szabálytalan alakú köveket egy kb. 10 centi mélységben kiásott nyomvonalba helyeztem, hogy sík oldaluk kerüljön felülre. Az ennél vastagabbaknak még mélyítettem az üreget. Kövenként körbedöngöltem egy bottal a földet, majd a 3-5 cm szélességű fugákat is. A derekam megemlegette a néhány napos földtúrást, de az építmény stabilnak mutatkozott. És legóztam is egy jót a felszínén és oldalain - vegyes méretű kövekből - egybevágónak szánt felület kialakítása közben.

Következő évben a természet megmutatta erejét és rendesen kizöldültek a fugákból előbújó növények. Nem vagyok a természet ellensége és egy réseiben fűvel díszített járda látványos, mint ez...

...de én másképp gondoltam és az enyhén botladozósra (megsüllyedt kicsit a föld) sikeredett kőréteg réseit inkább cementtel kifúgáztam. Lehet kapni sárga betonfestéket, ha valaki a kő eredeti színére hasonlító rácsozatot szeretne. Masszív, egybefüggő járdafelszín alakult ki.

Ami az eltelt öt év óta még mindig tart, csak a cementréteg töredezett meg kicsit. Az első fűkaszálást halogattam, hogy a sok színben pompázó növényszőnyeg (nem füvet írok, mert azt föléje magasodó a diófák módszeresen kipusztították) legalább annyira szép, mint az ápolt gyep.

Most viszont egy szakkönyvből lessük el a ritkásan telepített járólap-nyomsáv építésének szakszerű módját.

A következőkben bemutatott példában kerti utat készítettek lépőkövekből, hogy nedves időben is kényelmesen el lehessen jutni a komposztálóhoz. A hasított palatáblákat a gyep szintjébe süllyesztve célszerű elhelyezni, hogy ne jelentsenek akadályt fűnyíráskor.

1, A lapoknak elég nagyoknak kell lenniük ahhoz, hogy lábunk kényelmesen elférjen rajtuk. A nagyobb darabok (legalább 0,15 m2) előnyösebbek, mert már saját tömegüknél fogva is stabilan fekszenek a kavicságyban. Vásárlásnál elég vastag lapokat válasszunk. A vastagság legyen legalább 3 cm, de még jobb a 4...5 cm-es. Az egyenletes vastagságú lapok kevésbé billeghetnek és elhelyezésük is egyszerűbb.
2, A kövek jó kiosztásához helyezzük a darabokat kényelmes lépéstávolságban a fűre és rendezgessük el őket ízlésünk szerint. Ilyenkor még próbálgathatjuk a mintát és cserélgethetjük a darabokat. Járjunk egyet a kirakott lapokon, és ha szükséges, korrigáljuk az egyes lapok helyzetét.

3, Ha készen vagyunk az elrendezéssel, ásóval vágjuk körbe a kőlap kontúrját a gyepen. Ha szükséges, élezzük meg az ásót. Az élesebb szerszámmal könnyebben átvághatjuk a makacsabb gyökereket is.
4, Ezután rakjuk félre a lapot és emeljük ki gyökerestül a gyepet. Az alatta lévő humuszból távolítsunk el még annyit, hogy az alsó teherhordó kavicsréteggel (10... 15 cm) és az 5 cm vastag zúzottkő kiegyenlítő réteggel együtt a tereppel nagyjából szintben legyen a lap. Kavicsból válasszunk egy homokos, 0/32-es szemcseméretű frakciót. Az ilyen rétegfelépítés tökéletesen megfelelő a gyalogos használat mellett.

5, Szórjuk először a kavicsot a mélyedésbe és döngöljük jól le. Ezután rendezzük el kőműveskanállal a zúzottkő réteget. Vízmértékkel és colstokkal ellenőrizzük a feltöltés magasságát. Ezt készítsük nagyjából 1 cm-rel magasabbra, mint az a méretekből adódna, mert tömörítéskor még süllyedni fog kicsit.
6, Fektessük az ágyazatba a kőlapot és ütögessük helyére gumikalapáccsal. Csak a lapok közepére üssünk, hogy a kavicstöltelék kifelé tömörödjön. Egyébként üregek keletkezhetnek a széleken és a lapok billegni fognak használni közben. A éleknél adódó réseket töltsük ki humusszal. Nagyobb hiányoknál rakjunk vissza a kivágott gyepből. A fű idővel erősön körbenövi és megtámasztja majd a lapokat. A kemény porfír pociig hosszú évekig jól viseli majd az időjárás viszontagságait.

A biztonság kedvéért kültéren mindig durva felületű, csúszásmentes köveket használjunk. Bár a polírozott táblák hulladékához hozzájuthatunk akár ingyen is, de ezek nedvesen nagyon csúszósak.

A fenti kis ujjgyakorlatot Wilfried Multhammer: Természetes kő a ház körül és a lakásban című könyvéből ollóztam a kiadó engedélyével. Egy csomó érdekes felhasználási módját taglalja a természetes és megmunkált köveknek, de segít a megmunkálás alapjait is megismertetni.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.