Poszterek a falon

2018.05.31. 05:00 | Írta: Gyökösi Attila

Azt gondolom, vagyunk páran, akik valamilyen oknál fogva nem kedveljük a csupasz falakat, szeretjük ha mindenféle dekorációk, mondjuk képek takarják azokat. Volt is már pár posztunk a falak képekkel való díszítéséről itt a blogon is. Most azonban a kicsit nagyobb méretekben készült képekről írunk. Akiben van némi művészi hajlam, persze festhet magának bármekkora képeket. Akiben nincs az meg vehet.

Azonban lehetnek olyanok, akiknek a hagyományos olaj vagy épp akvarell technikával készült képek kevésbé tetszenek, netán úgy gondolják, hogy az általuk birtokolt lakásba nem illenének. Az Ő számukra sokszor szimpatikusabb néhány jól sikerült fotó megfelelő méretű nagyítását a falra akasztani.

A falak fotó-poszterekkel való díszítése több okból is jó ötlet lehet. Egyrészt akár saját fényképeinket, számunkra fontos helyeket tudunk kitenni a szobánk falára. Másrészt, ha hajlandóak vagyunk valóban nagy méretekben gondolkozni, akár belsőépítészeti elemként is megjelenhetnek ezek a képek, hiszen egy teljes fal poszterrel való borítása igen érdekes hatást válthat ki.

Az adott esetben több négyzetméteres képek nyomtatása persze nem házilagosan kivitelezhető feladat. Ráadásul nem is olcsó. Legalábbis ezt gondoljuk a legtöbben, én is ezt hittem a legutóbbi időkig. Azonban amikor elkezdtem a netet böngészni, rájöttem, hogy a technikai fejlődés bizony lejjebb nyomta az árakat, és manapság már 10-25 ezer forintért akár lepedőnyi méretű, professzionális, 180g-os matt poszterpapírra nyomott képünk lehet, ahol a felbontásnak igazából csak a rendelkezésre álló képfájl felbontása szab határt. 

A képek kiválasztása, a nyomdák online felületére való feltöltése, majd megrendelése, hazaszállítása a tevékenység kevésbé nyűgös fele. Ha otthon vannak a képek, ki kell találjuk hogyan is rakjuk fel a falra. 

Ha a fix megoldást választjuk, akkor persze egyszerűen felragaszthatjuk azokat a falra, mintha tapétáznánk. Itt a ragasztó nyilván tapétaragasztó lesz, a technika is ugyanaz mint a normál tapétázás esetén. De ez a megoldás abszolút végleges, és sokunknak kevésbé szimpatikus. Mi inkább felakasztanánk a képeket. Azonban ilyen méretben egy normál képkeret - pláne üvegezett megoldással - igen drága és nem mellesleg igen nagy súlyú is lehet.

Ezen töprengve arra jutottam, hogy sokkal jobban mutatna egy olyan megoldás, mintha egy léckeretre feszített festményt akasztanánk fel, díszes ráma és keret nélkül. Az alábbiakban gyorsan végigmutogatom, ezt az elképzelést hogyan is valósítottam meg. 

Az alapanyagok:

A képek egy a képek méretére szabott natur HDF lemezre kerülnek, amely egy keskeny, 2 x 2 cm-es lécekből álló kis könnyű hátsó keretet kap.

A hátfalnak szánt lemezre ráragasztom/szegezem a méretre szabott léceket (A HDF lemezek mindkét oldala egyforma, tehát mindegy melyik az eleje.):

Ha mind a négy oldal megvan, a léceket körben befestjük. Így a leendő képünk egy, a képhez illő színű táblára lesz felragasztva. Most - miután fekete-fehér képeket szándékoztam használni - fehérre festettem a keretlécek látszó élét:

A száradás után jöhet a képek felragasztása. Ez a legmacerásabb rész. Két megoldás van, az egyik a klasszikus nedves út, vagyis a tapétaragasztó. Itt ugye a képet is el kell áztatni, hogy megfelelően, egyenletesen nyúljon. Ha ez nagyon nem rokonszenves megoldás, akkor megpróbálhatunk Vlies (vagyis nem papír alapú) tapétákhoz való ragasztót használni, ez esetben csak az alapot kell bekenjük, persze valamennyire itt is átnedvesedik a kép, de száradás után szépen kisimul/kifeszül. Arra mindenképp számítanunk kell, hogy ahol a papír nedves lesz, ott rögtön nyúlik, tehát az alapra símitáskor ráncot vethet. Ebből a szempontból az egyenletesen nedves papírral könnyebb dolgozni.

A másik lehetőség a szórható, spray kiszerelésű ragasztók használata. Ezekkel is csak az alapot kell bevonni, a spray kiszerelés miatt nagyon könnyű vékony egyenletes réteget varázsolni. Ezekben nincs számottevő nedvesség, tehát nem áztatják el a papírt. Hátrányuk, hogy igazából szabadtéren lehet velük jól dolgozni, mert minden ragasztós lesz a levegőben szálló ragasztóködtől, és általában nagyon erős hígítószaguk van a száradás alatt. Ráadásul ezek nem olcsó anyagok, egy márkás spray darabja 4-6000 Ft. És egy igazán nagy poszterre el is fogyhat egy...

Mint a képen látható, a legegyszerűbb két részletben, ide-oda hajtva ragasztani. Ha az egész alapot egyben kenjük be, néha nehéz a képet ráemelni, hamarabb megtapadnak a leérő részei a képnek, mintsem pontosan a helyére igazíthatnánk azt.

Ha megvan a ragasztás, jöhet a préselés. Ha nedves eljárással készült a ragasztás, akkor erre nincs szükség és mód sem nagyon, hiszen ilyenkor a kép mindkét oldala ragad. Itt csak egyszerűen le kell támasztani valahová, aztán várni amíg megszárad. A probléma a széleknél szokott lenni, mert száradás közben a poszter zsugorodik, feszül, és a széleknél, sarkoknál általában felkunkorodhat. 

Ez akkor is igy van, ha csak egyoldalas ragasztást használunk, ezekben az esetekben viszont a képet le tudjuk préselni, és ha így szárad meg, akkor kisebb esélye van a fenti malőrnek.

Igazából elég a sarkakat lesúlyozni. A képen a két különböző méretű képet egyszerre préselem. (Látszik, hogy a könyvek fontosak. 8 db pendrájv vagy SD kártya nem sokat ért volna, legyenek bármekkora kapacitásúak is...) 

A felkunkorodott, vagy nem megfelelően megragadt sarkokat valamilyen gyorsan száradó papírragasztóval tudjuk utólag javítani. Ezek inkább kontakt jellegű ragasztók legyenek, nem kell eláztassák a papírt, viszont egy határozott nyomás után tartsák meg, és gyorsan érjék el a végleges kötési szilárdságot. 

Ha ez is megvan, akkor már csak egy szög kell a falba, és mehet rá a kép. A hátsó léckeret nagyon egyszerűvé teszi a felakasztást, bármilyen kiálló szögre, csavarra, bütyökre rá tudjuk akasztani.

Pár tudnivaló, ami fontos lehet:

  • A poszterek alapjául szolgáló képfájl kontrasztaránya és fényereje nagyon fontos. A hátulról megvilágított képernyő, vagy LCD kijelző mindíg világosabbnak mutatja a képet annál, mint amilyen nyomtatva lesz. A szakemberek az mondják, érdemes általában 10%-nyit világosítani a képen nyomtatás előtt.
  • Ahogy a falfestésnél a színárnyalatok esetében, úgy itt is fontos előre kitalálni, melyik falra melyik kép kerül. Sokat számít, hogy világos, ablakkal szemközti falra, vagy épp egy árnyékosabb, sötétebb sarokba kerül ugyanaz a kép. Szintén fontos, hogy hogyan és milyen módon lesz megvilágítva este.
  • Ha nagy képet készítünk, mondjuk 1 nm-nél nagyobbat, akkor érdemes lehet az alapul szolgáló lemez mögötti lécezést sűrűbbre venni, nem csak keretet, hanem 1-2 köztes osztást is ragasszunk bele. Ez azért fontos, mert száradás közben és később a levegő változó nedvessége miatt is a lemez hajlamos vetemedni kicsit, és a képünknek ezáltal esetleg lehet némi 'hasa' is. Ezek a keresztlécek megakadályozzák az ilyen mozgásokat.

Szóval, a dolog nem őrdöngősség. Első alkalommal érdemesebb talán nem a legnagyobb poszterrel kezdeni. Sőt, én azt javaslom, ha megtaláltuk a kedvünkre való nyomdát, ott is érdemes előbb egy kisebb, 60-80 cm-es képet rendelni, hogy tényleg lássuk, milyen minőségben dolgoznak, és a monitoron látott kép hogyan is néz ki nyomtatva. 

(Folytatás következik)

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr438763792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.