Pincét újítottunk fel - 1. rész

2013.03.22. 10:00 | Írta: Mr. Furdancs

Talán emlékeztek Andrásra, ő az a srác, akinek segítettünk bekötni a mosógépét. Kár lenne azt gondolnunk, hogy az azóta eltelt időben nagyobb érdeklődéssel fordult a műszaki felkészültséget igénylő tevékenységek felé. Azt viszont kitalálta, hogy a rendelkezésére álló, borzalmas állapotban lévő pincéjét emberi tartózkodásra alkalmas állapotba kellene hozni. A lehető legegyszerűbb megoldást választotta: szakembereket hívott. Nevezetesen Zolit és az ő hű társát, Lajost. A munka során bőven volt alkalmunk megismerkedni jó pár kétkezi tevékenységgel. A bontástól a betonozáson át a gipszkartonozásig. Az alábbiakban inkább élménybeszámolót olvashattok, semmint egy szakmai értekezést a pincefelújítás mibenlétéről. Szinte biztos vagyok benne, hogy lesz szakirányú mondanivalótok. Semmiképpen ne fogjátok vissza magatokat.

A munka elvégzéséhez, először is be kellett jutnunk az objektumba. Kulcs persze nem volt, de valahogy mégis át szerettünk volna kerülni a pinceajtó másik oldalára, hogy a mesterek elkezdhessék a munkát. Épp azon gondolkodtam, hogy segítségül hívom ügyes kezű nőgyógyász barátomat, aki simán kitapétáz egy lakást a kulcslyukon keresztül. Szerencsére nem volt szükség finom kezekre, mert előkerült Andris aki rögtön javasolta, hogy szabaduljunk meg a lakattól, bárhogyan. Szóba került a flex, de Zoli végül úgy döntött, hogy inkább rombol, és az alábbi megoldást választotta.

Photo 2013.03.11. 10 52 14 (1).jpg

Miután a kifinomult módszerrel sikerült behatolnunk a pincébe, egy még a pangás éveiből itt maradt válaszfallal kettéválasztott helyiségben találtuk magunkat. Úgynevezett szemrevételezéses módszerrel megállapítottuk, hogy először is ki kell pakolni a pincéből és le kell bontani a válaszfalat. A pakolást megúsztam, de a bontást szerencsére nem. Előkerült a Furdancsról már jól ismert egykori  "hét műtárgya", a pajszer. Gyakorlottnak nem mondható mozdulatokkal nekiestem a fából készült válaszfalnak, és igen rövid idő alatt megdupláztuk a teret.

Photo 2013.03.11. 10 50 31 (1).jpg Photo 2013.03.11. 12 55 16 (1).jpg
 Volt válaszfal, nincs válaszfal

A betonozás előtt előkerült egy igen érdekes és hasznos eszköz, a lézeres vízszintező. Zoli ennek segítségével állapította meg, hogy az egyenletesnek és vízszintesnek semmiképpen nem nevezhető döngölt "padlóra" mennyi és milyen vastag betonréteg kerüljön, hogy ne lejtős Matchbox-pálya legyen a végeredmény.

Photo 2013.03.13. 9 46 56 (1).jpg Photo 2013.03.13. 9 51 40 (1).jpg
Lézeres kütyü

Másnapra megérkezett a beton is. Én úgy képzeltem, hogy sóder, víz és cement összevarázslása lesz a mutatvány, aztán Zoli felhívta a figyelmemet az évszámra és arra, hogy nem házalapot csinálunk, csak egy betonpadlót, így aztán az egyszerűbb, gyárilag előkevert betont fogjuk használni. Ez a cucc nem mixerkocsival, hanem zsákokban érkezett a helyszínre.

Photo 2013.03.13. 9 46 25 (1).jpg

Gyerekkoromból arra emlékszem, hogy a betonozás az egy macerás dolog. Így, hogy előkevert betont használtunk szerencsére nem kellett megküzdenem a valódi betonozás régről bennem ragadt rémképével. Kicsit olyan volt az egész, mintha palacsintatésztát kevertünk volna egy retkes vödörben. A megfelelő arányban bekevert, immáron felhordható állapotba hozott anyagot aztán a szokott módon kellett ízlésesen elhelyezni az előzőleg előkészített talajon.

Photo 2013.03.13. 11 13 37 (1).jpg Photo 2013.03.13. 11 13 32 (1).jpg
Photo 2013.03.13. 11 15 17 (1).jpg Photo 2013.03.13. 11 12 48 (1).jpg

A betonozással tehát viszonylag hamar elkészültünk. Pofátlanul használom a fejedelmi többest, de valójában az igazság az, hogy nem rajtam múlt, hogy le lett betonozva a pince. Hagyunk izgalmakat a következő epizódra is. A betonozás után a gipszkartonozás következett, illetve a téglafal lecsiszolása. Büszkén vállalom, hogy az én ötletem volt, hogy hagyjuk meg az eredeti téglafalat, mert olyan szép. Csak le kell pucolni. Nyilván ötletelek, hiszen semmi közöm a pincéhez. 

Pincefelújításhoz, a Magyar Rádiós hagyományokat követve olyan dalt választottam, melynek címében szerepel a pince szó. Magyarul nem találtam ilyet, ezért a Deep Purple Fire in the Basement című dalát választottam. Ez azon a lemezen szerepel, amelyiken Joe Lynn Turner énekelt (Slaves and Masters, 1990). Íme:

Folytatjuk.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr535127522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása