Készítsünk-e bútort otthon?

2013.08.26. 10:00 | Írta: Gyökösi Attila

Természetesen abból, hogy a Furdancs egy barkácsblog, nem következik az, hogy mi mindent csakis saját kezűleg készítenénk. Mint már említettem korábban is, eredeti szakmám asztalos. Rendszeresen felvetődő kérdés, különösen újabb keletű ismerősökkel beszélgetve, hogy milyen jó nekem, mindent meg tudok építeni magamnak. A helyzet azonban az, hogy a mai tömegtermeléses és zilált gazdaságú világunkban jó esély van arra, hogy egy sztenderd méretű és funkciójú bútort bizony olcsóbb megvenni készen.

perfect608_640x480px.jpg

A modern gépek bizony lenyűgözőek... és pontosak is.

Ráadásul a kész bútor esetében lehetnek vitathatatlan előnyök: egy fél szobányi megmunkáló-központ alighanem pontosabban fúrja elő a pántok helyeit, mint mi tennénk egy fúrógéppel. Az is biztos, hogy egy furnérozott felületet szebben tudnak pácolni és lakkozni a bútorgyárban, mint mi tennénk házilag. Nyilván sok alapanyagot mi jóval drágábban tudunk beszerezni, mint a gyár, és vannak anyagok, amelyek kis tételben egyszerűen nem is beszerezhetőek. (Folyton előkerülő példa az IKEA konyhabútora. Ezeknél a neves német bútorvasalat-gyártó pántjait és fiókjait használják IKEA logóval. Ezek a teljesen szerszám nélkül szerelhető pántok, és Metabox fiókok boltban megvásárolva bizony prémium árszintű termékek. A bútoráruházban egy sztenderd 4 fiókos szekrényt olcsóbban tudunk megvenni, mint amennyiért csak a négy fiókmechanikát vennénk meg a szerelvényboltban.)

A házilagos asztaloskodás inkább a beépített szerkezeteknél (lépcsők, galériák) és a speciális méretű bútorok esetében lehet alternatíva. És persze a különböző kis kiegészítő bútorok esetében. Ha mondjuk teszünk egy sétát a szentendrei skanzenben, és épp megtetszik egy láda, vagy egy fali edénytartó, azt aligha kapjuk meg készen. Ez esetben érdemes nekiállni, tervezni, rajzolni majd fűrészelni és csavarozni…

fa2.jpg

A lépcsőmet én is magam készítettem.

Az alábbi konyhai kiegészítő is így készült. Megláttam valami újságban, és azonnal akartam ilyet magamnak. (Merthogy ez egy vidéki házba elengedhetetlen!) Elkészítéséhez ráadásul szinte semmi nem kellett, az alapanyag néhány fenyődeszka, a szerszámnak megteszi egy dekopírfűrész és egy felsőmaró.

fa7.jpg

Szóval asztaloskodni azért lehet és érdemes is. Miután maga a készítés is szórakoztató tevékenység, nem mindig érdemes persze azt mérlegelni, az adott darabot gazdaságosabb-e elkészíteni, mint megvenni. A számítások inkább nagyobb projekteknél jogosak, ha mondjuk egy gardrób szobát kell telerakni szekrényekkel, azért komoly árkülönbségek lehetnek, itt érdemes körbenézni az üzletekben is.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr475463260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Morgan kapitány (törölt) 2013.08.26. 11:40:12

OK, de mi van a pincével? :)

Korrekt megállapítás, olyan pontosan ne tudunk dolgozni, mint egy bútorgyár. Vettem egy konyhabútort és látom, annyira pontosan vágták, hogy a polcot pusztán a súrlódás megtartja a helyén :) Persze aztán beszereltem a köztartókat is.

Viszont egy felsőmarós lekerekítés, 45 fokos gérvágás az egymásra illesztett alkatrészeknél és fapác/lakk csodákat tud tenni. Az sem árt, ha nem látszanak a csavarfejek, ezért ha lehet alkalmazzunk lamellát. Csapos illesztést vagy falcolást (így hívják az egymásba illeszkedő kivágásokat) már nagy kudarctűrő képesség felett ajánlom csak.

Polcok összeillesztésére szeretem még a barkácsboltban kapható 10-30 mm-es gömbfát használni.

1kutya 2013.08.26. 15:11:04

én a kutyaólat csináltam sk. boltban egy szigeteletlen úgy 100ezer, nekem az anyag a szigetelővel kijött 25ezerből és ráment vagy 4-5 délutánom, de azért a 70ezerért megérte. ráadásul agyaltam, mértem, fúrtam, faragtam, csiszoltam, festettem és legalább egy időre kiléptem az irodai mókuskerékből...

Gyökösi Attila · http://grundstudio.hu 2013.08.26. 16:52:13

@Morgan kapitány: Mi-mi-milyen pincével? :)
Írom ám azt is, de sajnos azért az elég nagy projekt, szóval heti rendszerességű megjelenéshez nem lesz elegendő aktualitás. A vakolatot püfölöm le a falról, de az nem valami szapora dolog, sajnos, néhol ugyan magától leugrik, de a többi helyen még a dinamit se szedi le... :(

pushup 2013.08.26. 17:55:08

jó kérdés,de az áron túl képbe jön a tartósság is (ha érdekel valakit ez a szempont). nos, ezen a téren például a az olcsó termékek nem feltétlen nyerők.
vehetsz gyerekágyat 10e-ért, de az csak az első gyerekedet fogja kiszolgálni (vagy az első költözést - amelyik hamarabb jön), meg rászánhatsz kétszer annyit és másfél hétvégényi munkát, aztán a harmadik gyereked, ha kinőtte, még mindig elajándékozhatod a cuccot és becsülni fog, aki megkapja

Tapmancs 2013.08.28. 11:53:39

@Morgan kapitány: "10-30 mm-es gömbfát "

Azaz fagolyót? Hogy illesztesz össze polcokat vele?

Morgan kapitány (törölt) 2013.08.28. 13:07:02

@Tapmancs: Lehet, hogy én tudom rosszul, de a gömbfa az a fahenger, méteres kiszerelésben árulják. Elképzelhető, hogy én találtam ki rá a megnevezést, mert a fahenger vagy hengerfa elnevezés nem tetszett. Bár a Google képkeresőre rápillantva, ott is fahengereket látok.

Szóval, a polcrendszer alsó és felső polcába befúrok 3/4 mélységig, a középsőt átfúrom a fahenger átmérőjével megegyező fafúróval. Átdugom rajta a középsőt, az alsó-felsőnél pedig csavart hajtok a gömbfába, miután ráütöttem.
20 mm-es polcvastagságnál már maga a súrlódás megtartja, de lehet ragasztani is.

Kezdem érteni a "Zen és a motorkerékpár szerelés" könyvben leírtakat: nehéz érthető műszaki leírást megfogalmazni :)