Barkácsolás mindhalálig II. – az elektromos szerszámok használata

2014.01.13. 09:40 | Írta: Gyökösi Attila

Az elektromosság veszélyei után azért egy posztot megérnek a mechanikai eredetű veszélyhelyzetek is. Végül is egy műhelyben minden csupa fog meg csupa él. Azt, hogy munka közben ne fúrjunk a kezünkbe, és ne vágjuk el az ujjunk, talán nem szükséges leírni. Azonban a kezdő barkácsolót érhetik meglepetések, ezekre próbál felkészíteni ez az írás. 

fogak.jpg

A legfőbb szabály minden forgó mozgást végző berendezés esetén, hogy SOHA, de tényleg soha ne becsüljük le az általuk produkált erőt. Akár egy 10 voltos kis akkumulátoros gép is képes akkora nyomaték kifejtésére, amelyik le tudja szakítani egy 5 milliméter átmérőjű facsavar fejét. Soha ne sajnáljuk az időt a munkadarab rögzítésére.

Az átlagos felhasználó talán legjobban a körfűrészektől tart. Ennek van is némi alapja. A 3-5000 fordulattal forgó fűrésztárcsa igen komoly nyomatékkal bír. Ez nemcsak a vágással kapcsolatos veszélyek miatt szem előtt tartandó, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy a velünk szemben forgó tárcsa a munkadarabot, vagy annak egy már levágott részét szinte lövedékként képes visszalőni. Mindig használjunk tolófát, különösen kis méretű, vagy keskeny munkadarabok esetén. Ha olyan munkadarabot kell vágjunk, amely nem fekszik tökéletesen fel a munkaasztalra (teszem azt egy ágat kívánunk felszeletelni) lehetőleg ne álljunk a munkadarab útjába, hanem inkább kicsit oldalról végezzük a munkát. 

fürész1.jpg

Ennél közelebb igazából nem szabadna nyúlnunk a forgó fűrészlaphoz.

Szintén komoly meglepetések érhetnek fúrás, vagy fúrógépbe fogható marószerszámokkal végzett munka közben. Ha a fúrószár vagy egy fészekmaró hirtelen megszorul a munkadarabban, komoly erővel akarja kitépni a kezünkből a gépet. Ha ilyen esetben a munkadarabot ráadásul csak kézzel szorítottuk a pultra, akkor az ujjaink is bánhatják a lazaságunkat.

lyuk0.jpg

Egy fenékmaró (Forstner fúró) egy pillanat alatt csinál ennyi forgácsot egy bükkfa darabból. Gondolhatni miért fontos a munkadarab rögzítése.

Felsőmaró használatakor is számítanunk kell a forgatónyomaték hatására. Ezek a szerszámok ráadásul a legmagasabb fordulatszámmal működnek minden faiparban használatos gép közül. Ha óvatlanul használjuk, netán túl gyorsan akarjuk előtolni, esetleg eltalálunk egy különösen kemény csomót az anyagban, kiugorhat a gép a kezünkből, ez esetben pedig a kilógó iszonyú sebességgel pörgő marófej bármit megtehet. Ha a lábunkat találja el, az bizony kilyukad, de ha mondjuk a satu vasára esik a gép, akkor repeszekké válhat a marószerszám egy pillanat alatt, ennek eredményét inkább nem is ecsetelem.

fm1.jpg

Az adattáblán ott a fordulatszám. Elgondolkodtató...

Szintén ravasz eszköz az egyengető gyalugép. Akár asztalos, akár kézi gépről van szó, odafigyelést igényel, a gyalukések nagyon élesek, és igen gyorsan forognak. Kézi motoros gyalunál figyelni kell arra, hogy a gép bekapcsolásakor elég komoly forgatónyomaték jelentkezik. Ez amúgy minden gépnél igaz, különösen a régebbi, még nem elektronikusan vezérelt (lágy) indításúaknál. Itt mindig számítani kell a kapcsoló megnyomásakor jelentkező hirtelen csavaró vagy épp felfelé ható erőre.

Szó esett már többször a blogon a flexről. A fémipari szerszámok is képesek csúnya dolgok elkövetésére, ezeknél ráadásul a faipari gépeknél már ecsetelt veszélyeken túl ott a fémek köszörülésénél, netán forgácsolásánál fellépő hőmérséklet is, tehát itt már a repülő forgácsok sok esetben forróak is. A flexelésnél keletkező szikraeső persze sokszor látványosabb, mint amilyen veszélyes, de azért továbbra sem ajánljuk a rövidnadrágban és strandpapucsban végzett munkát.

Ezzel el is érkeztünk a védőfelszerelésekhez. A védőszemüveg és a zárt ruházat persze alapvető. A fülvédő sem felesleges felszerelés. A védőkesztyű viszont már bonyolultabb kérdés, a legtöbb esetben alapvető fontosságú, nyilván flexelni például nem is szabad máshogy. Ugyanakkor vannak olyan finomabb munkák, ahol a kesztyű már egyeseket zavarhat. Abba persze érdemes belegondolni, hogy az űrállomás külső szereléseit végző asztronauták, nyilván MINDENT kesztyűben csinálnak, és az Ő kesztyűjük alighanem vastagabb, mint a mienk. Szóval lehet, hogy meg tudjuk mi is szokni a kesztyűben való munkát.

véd1.jpg

És most vissza a gépekhez. Van azért néhány általános dolog, ami evidensnek tűnik, de mégis sok problémát okoz. Ilyen az, hogy csak TELJESEN leállt kézi szerszámgépet tegyünk le a munkaasztalra. Ha használunk fülvédőt, sokszor nem halljuk a még épp forgó szerszám hangját, egy még forgó elektromos gyalut letéve az asztalra elég csúnya eredményre juthatunk. (Ezt - mármint az odafigyelést - amúgy készséggé lehet fejleszteni, én már soha nem teszem le a gyalut egy sík felületre, csak úgy, hogy ha az egyik vége feltámaszkodik valamin, tehát a gyalukések nem érik el az asztal lapját.)

A legtöbb gépen persze vannak piktogramok, netán jelölések és felfestések a biztonságos használathoz. (Ha megnézitek a cikk nyitóképét, azon a gérvágófűrészen is ott a jelölés a munkaasztalon, hogy meddig célszerű kézzel benyúlni.) Azonban mint az élet más területein, úgy itt, a barkácsolásnál is elkövetkezik az a szint, amikor már úgy érzi az ember, hogy ez gyerekjáték, és a különböző óvintézkedések már túlzott nyűgnek tűnnek. Miért ne csináljunk 2x2 cm méretű fakockákat kézzel tartva az anyagot a leszabó fűrésznél,  miért ne gyaluljunk 5 mm vastag lécecskét, miért fogjunk satuba egy kis darab alumínium lemezt, mikor csak egy 3 mm-es lyukat kell fúrni rá, megtartjuk mi azt kézzel is. Nos. Ilyenkor szoktak elkezdeni fogyatkozni az ember ujjai. Máshol írtam már, egy jobb faipari szaktanár nyilván nem rendelkezhet 10 ujjal. Olyan ez, mint a Crocodile Dundee -féle vadászok harapásnyomai. Én valami miatt ragaszkodom a kerek számokhoz, például a 10 ujj a kezeimen épp megfelelőnek tűnik, ezért igyekszem megfontoltan dolgozni. De különbözőek vagyunk,  arra azonban nem árt figyelnetek, hogy - figyelembe véve a várható élettartamotokat - milyen időközönként áldoztok be egy-egy ujjat.  

IMGP8972.jpg

A vékony lécek ilyen jellegű szabadkezes megmunkálása segít az ujjaink gyors elvesztésében. Persze az igazi profik leszednék a védőberendezést is.

Nyilván jóval több olyan dolog van egy műhelyben, amire érdemes figyelemmel lenni. Alapvető szabálynak tűnik például, hogy a kézi elektromos gépekkel soha ne vágjuk/gyaluljuk/fúrjuk el a saját hálózati vezetéküket. Azonban amikor az ember dolgozik, különösen ha egy kényesebb munkadarabról vagy műveletről van szó, nem mindig figyel arra, hogy a gép mozgatása közben mikor esik be a gép útjába a saját tápkábele.Ha van olyan történetetek, ami okulásul szolgálhat másoknak is, osszátok meg itt alul bátran... 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni. 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr55704041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Morgan kapitány (törölt) 2014.01.14. 15:13:39

Teljesen széleskörű és életszagú poszt. Nem is mertem idáig kommentelni, mert élénk a fantáziám, pont ezeket a szerszámokat használom és a véres húscafatokat szertelövellő felsőmaró, szövetmetszeteket készítő gyalugép és az ízig-vérig mindenre jó körfűrész képét fel kellett dolgoznom. Hiányolom még az egyébként pompás összeállításból a láncfűrészt (mint klasszikus csonkolót) és a szalagfűrészt.

Egyébként megfelelő óvatossággal az alábbi kézi eszközöket használtam már satuba vagy állványba fogva és nyomógombját:dróttal bekapcsolt helyzetbe rögzítve: kézigyalu, felsőmaró, flex, szalagcsiszoló

A fotókon többször is feltűnő élvédő műanyag a legelső, mely szerintem mindenhol leesik a gépről.

Egyébként a szalagcsiszoló is tud nem súlyos, de kellemetlen hámsérüléseket okozni új szalaggal. Az ujjbegybe fúrás pedig a bő vérellátású és idegvégződésekkel jócskán ellátott testrészen igazán emlékezetes tud lenni.

Untermensch4 2014.01.14. 23:04:41

a láncfűrész tényleg említésre méltó. anyósomnál az évi egyszeri faaprítás félórányi időtartamában volt esedékes a szomszédnak megnézni hogy vizesedik-e a fal a hótól. és vajon hova toporgott? igen oda. csak a jedi érezte a zavart az erőben :)

Morgan kapitány (törölt) 2014.01.15. 06:14:43

@Untermensch4: Ezt bontsd ki részletesebben, mert nem áll össze a jelenet.
Nekitámaszkodott a vizes falnak és levágta fejét a láncfűrész, amibe belelépett?

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.01.15. 07:22:41

A flex szikraesőjében az az aljas, hogy a szikrák csak csípnek, de időnként közé kerülhet egy-egy nagyobb darab is. Különösen, ha rossz minőségű a korong.
És ha már ilyen forró témánál vagyunk, akkor a fej felett történő ívhegesztés okozott nekem tartós sebet. Ilyenkor előfordul, hogy nagyobb vasolvadék cseppek távoznak lefelé, ahol a szerencsétlen flótás tartózkodik.

Untermensch4 2014.01.15. 17:37:29

@Morgan kapitány: :) a fűrészes a bak miatt eléggé egy irányba tartotta a fegyvert (nem meglepő módon kb merőlegesen a bakra és a szomszéd ház falára). a tehetséges szomszéd a fűrész láncvezetőjének képzeletben előre meghosszabbított vonalán, kb 4 méterre érezte kényelmesnek nézegetni a falat. a számára érdekes terület egy kb10 méteres falszakasz amiből 1 méternyi az a sáv ahol hátbab@sz6ja a szakadó lánc ha előre repül.

kklaci 2014.02.06. 17:10:28

Ismerősöm füvet nyírt, és valamiért éppen hátrafelé húzta a gépet. Megbotlott, hátraesett, és magára rántotta a fűnyírót. Hiába engedte el a kapcsolót, nem állt le olyan hamar a gép, hogy a cipője elejét le ne metélje, a nagy lábujjával egyetemben.