Az előző részben megírtam, milyen macerákba ütköztem a kávéfőző javítás kapcsán. Az a poszt úgy is végződött, hogy feladtam a dolgot, túl költségesnek tűnt a javítás.

De a poszt megírása után azért csak motoszkált bennem a gondolat, különösen, hogy a neten elég sok anyag szólt erről a kávéfőzőről, úgy tűnt hogy ez valami kedvelt trendi modell, amit tényleg sokan használnak, és még a javítására sem sajnálják az időt.

Végül is egy erről készült videót sem néztem meg a youtube-on, mert ahogy rendesen átböngésztem a letöltött „robbantott” ábrát, rájöttem, hogy eleve rosszul kezdtem hozzá a javításhoz. Nem felülről, a gőzkamra felől, hanem alulról, a kifolyó felől (az ábrán az 53-as számmal jelzett szűrő felől) kell megbontani.

Ez meg is történt, és mint látható a képeken, az alsó szűrő fölött rengeteg lerakódás és eltömődést okozó szmötyi volt. Ezt kipucoltam, és a fejre állított kávéfőzőnek ezt a részét jól meg is áztattam citromsavas vízkőoldóval.

A szelep (56 és 15 szám) kiszedése után már a belsőbb részeket is elérte a vízkőoldó:

A bajonettzár részt is sikerül csillogó fémtisztára fogkefézni. (Ezeknek az eldugott, nehezen hozzáférhető helyeknek a tisztításához még mindig a fogkefe a legjobb eszköz. Majd mindenhová odafér, elég sűrű, és van igen kemény sörtéjű fajta is, ami némi súrolószerrel szinte bármit lepucolhat.)

Az persze valószínű, hogy magában a felső gőzkamrában is van vízkő, hiszen ott a fűtőszál. Ezt szétszedni viszont továbbra sem akartam, mert nincs új tömítés az összerakásához, ráadásul le kéne kötni róla minden csövet, amiket aztán megint csak necces volna korrekten visszabilincselgetni. (Mint a múltkor már megjegyeztem, ebben a kamrában eleve 15 BAR nyomású a víz, és erre jön rá az esetleg hirtelen felmelegedés plusz nyomása, tehát mindenképp jól tömített kell legyen a kamra. Nem véletlen, hogy láthatóan négy darab, a többi csavarnál jóval nagyobb, imbusz fejű csavarral van összefogva a kamra két fele.) Először ódzkodtam attól a tanácstól, hogy egyszerűen főzzek át néhány adag vízkőoldót a rendszeren, mert ez ugye szivattyús főző, és tartottam attól, hogy a szivattyú műanyag alkatrészei, tömítései esetleg nem kedvelik a vízkőoldót. De aztán csak belevágtam, és még a kiszerelt alsó szűrővel átfőztem jó kéttartálynyi citromsavas vizet a rendszeren. Aztán még egy vödörnyit azért, hogy átmossam az egészet.

És most tényleg működik. Megmértem a kilépő víz hőmérsékletét, amelyik a múltkor csak 85-86 fokos volt. Most 95 fokos víz jön ki, tehát vélhetően tényleg a fűtőszálon lévő vízkőlerakódások okozta hőszigetelés volt az egyik probléma, a másik pedig az igen apró lyukú szűrők eltömődése. Megszűnt a csöpögés is, vélhetően ezt is a fenti eltömődés okozta.

A lényeg, hogy most újra krémes, sűrű habbal a tetején jön ki a kávé. A tanulság pedig annyi, hogy érdemes átolvasni/átnézni a rajzokat, némi böngészés után általában rájövünk, hogy semmi nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik. És persze nem kell ragaszkodni az első elképzelésünkhöz.

Az egész ilyen szerelősdiben amúgy nem csak az a jó, hogy az adott eszköz újra működik, hanem az is hatalmas elégtétellel szolgálhat, hogy újra kifogtunk a fogyasztói társadalom rákfenéjén, a legendás „tervezett avulás” nevezetű rémen.

Most a frissen főzött kávé mellett írom ezt a posztot. És ha elkészült, nekiállok az írógépem tisztításának. (Abban van aztán rengeteg eldugott és nehezen hozzáférhető sarok és ficak. És némelyikben még akár eredeti 1919-es piszok is lehet. Tiszta időutazás...)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.