Akinek van gyermeke, az biztos találkozott már a jelenséggel, hogy a gyerekféle bizony előbb-utóbb utánozni akarja a barkácsolásban aktív szüleit. Fiú gyermek különösen, de sokszor a leányok is. A dolgok kalapálása, az elektromos aljzatok csavarhúzóval történű piszkálása szinte minden családban elkövetkezik egyszer. A kérdés csak az, hogy mi hogyan reagálunk erre. Mi itt a blognál azt gondoljuk, hogy a dolgok túlaggódása és a gyermek túlféltése nem igazán célszerű. Sokkal jobb, ha már idejekorán szánunk időt arra, hogy utódunk tanulja meg, milyen szerszám mire való, és tanulja meg a biztonságos használatukat is.
Az, hogy a gyerek kezébe éles és veszélyes szerszám nem való, végképp butaság. Van egy mondás, miszerint: „a gyerek nem hülye, csak gyerek”. És ez a mondás keresetlensége és egyszerűsége ellenére jól rávilágít a lényegre. Egy olyan gyerek, akivel időben elkezdték megismertetni a szerszámok helyes használatát, és elmondták a veszélyeket is, pontosan tudja, mit és hogyan csinálhat velük, már egész fiatalon - tapasztalataink szerint bőven 10 éves kor alatt is. Nem vágja le az ujját, nem lyukasztja ki a tenyerét. (Közbevetés: nálunk sosem voltak a konnektorokban védődugók, sosem zártuk el a késeket, vagy a tisztítószereket. A lányunkkal mindig időben meg tudtuk beszélni mit szabad és mit nem, és persze azt is, mi a dolgok következménye. Soha semmi probléma nem volt ebből.)
A játékboltok tele vannak gyerekeknek szánt műanyag szerszámkészletekkel. Ezek végül is segíthetnek az ismerkedésben, de szerintünk inkább csak egész fiatal korban szükségesek, egy 6-7 éves gyerekkel már elkezdhetünk valódi, persze méretben hozzá passzoló szerszámokból összeállítani egy valódi szerszámkészletet.
De melyek legyenek ezek a szerszámok, és valóban, melyiket hány évesen adhatjuk a gyerek kezébe?
Az első - egy megfelelő kis szerszámos láda beszerzése után - nyilván a kalapács lesz. Nem mintha ez volna a legfontosabb, és legtöbbször használt szerszám, inkább azért, mert ez testesíti meg 'A' szerszám fogalmát. (Nem véletlen, hogy oly szeretettel alkalmazták a munkához kapcsolódó pártok és rezsimek címereiben...) Kalapácsból sokféle van, esetünkben nyilván egy könnyebb, kisebb fejű modell a célszerű, esetleg kereshetünk egy amerikai jellegű, szöghúzós kalapácsmodellt is. Már csak azért is, mert szögelni, majd a szögeket kihúzkodni valóban jó játék.
Szintén alapvető lehet a fogó, amely leginkább kombinált lehet. Egy fogó sok mindenre jó, de ha mondjuk adunk mellé némi rézhuzalt, akkor remekül elsajátítható vele sokféle munka művelet, a drót elcsípésétől egy hurok képzéséig, vagy a drót összecsavarásáig. De persze szög kihúzására is alkalmas. A szorítók is fontosak lehetnek, ragasztáshoz, szögeléshez tudjuk mivel rögzíteni a munkadarabot.
A csavarhúzók is alap szerszámok, a modern kori előírások szerint úgyis minden játék elemtartója csavarral is rögzítve van, tehát egy kisméretű kereszt és egyenes csavarhúzó hamar sikerélményt okoz... Az alábbi képen látható kis szerszámkészlet szinte minden barkácsbolt és áruház sajátmárkás termékei között megtalálható. Kis méretű, elvileg műszerész szerszámok, de épp alkalmasak gyermekek kézméretéhez is, és az áruk igen kedvező. A műszerész csavarhúzókkal remekül lehet játékokat szétszerelni, a csipesz is sok mindenre jó, a bitek használatának elsajátítása sem haszontalan dolog.
Ha ezekkel a szerszámokkal már megbarátkozott az utód, egy kisméretű, finom fogú rókafarkú- vagy illesztőfűrész is kerülhet a készletbe.
Az olló is szerszám, de ollót már egy 5 éves gyerek is simán használ, különösen hogy az üzletek teli vannak direkt gyerekkézhez méretezett olló modellekkel.
A kés, illetve a vágószerszám használata már megosztóbb kérdéskör. Az én esetemben a 8-9 éves lányom már snicerrel vágott mindent, és soha nem volt ebből semmilyen probléma. Vágott kartont, de faragott mini csónakformát balsafából is. Tudta hogy a kés éles, elmondtuk neki hogyan fogja és hogyan ne, innentől működött a bevezetőben említett alapszabály, „a gyerek nem h...”.
Egyébként persze ezt tudják a neves késgyártók is, például a svájci bicskák között is vannak direkt gyerekmodellek, például a Wenger választékában is. Ez igazból egy rendes zsebkés, csak annyi a különbség, hogy a késpenge nem hegyes.
Ha mindezen túl vagyunk, és a gyermekünk továbbra is kedveli a fúrást-faragást, már szinte minden jöhet, amit meg tud fogni, és elbír. Ha mondjuk megtetszik neki a faragás, akkor egy készlet kis fafaragó véső remek lehet például balsafából történő faragásra, ez egy meglehetősen puha fa, könnyű megmunkálni, bár sajnos könnyen is hasad. (Erről a témáról - vagyis hogy milyen anyaggal dolgozzon a gyerek - igény esetén majd írunk külön.)
Az elektromos szerszámok használata sem igen tér el az eddigiektől. Egy motoros fúró-csavarhúzó nem különösen veszélyes szerszám, és ezekből vannak elég kis méretűek is.
A motoros fűrészek, dekopír- vagy épp körfűrész már tényleg veszélyesebb szerszámok. De miután ezek nagyobb méretűek, általában 12-13 éves kortól lehet már rendesen használni ezeket. Egy ekkora gyermek pedig már pontosan fel tudja mérni, mik a veszélyek, mit tehet és mit nem. Gyakorlatilag ettől a kortól igazából már tényleg csak a fizikai méretek számítanak, amikor a gyermekünk már biztosan és biztonságosan tud megfogni egy szerszámot, akkor azt már használhatja is.
Természetesen folyamatosan figyelnünk kell rá, különösen az első időkben. Fontos hogy nyugodtan, alaposan magyarázzuk el mi hogy működik, mik az összefüggések, mik a speciális tudnivalók. Hogyan kell bekapcsolni egy szerszámot, hová szabad nyúlni és hová nem. Meg lehet találni azt az arany középutat, ami a magabiztos használatra nevel, ahol a gyerek nem fél a szerszámtól, de tisztában van a lehetséges veszélyekkel, és ennek tudatában nyúl hozzájuk. Szintén rajtunk áll, hogy megismertessük a védőruházat, a védőfelszerelés fontosságával. Ha ekkora korban megszokja a szemüveg, munkáskesztyű vagy épp a fülvédő használatát, később sem hanyagolja majd el.
Azt, hogy egy így felnőtt gyerek mennyivel praktikusabban fog hozzáállni a minket körülvevő dolgokhoz, azok működéséhez, gondolom mondani sem szükséges...
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
