Családi házunk nagyon régi, számos hibalehetőséget rejtő ős-szerelvényekkel. Legutóbbi felújításakor azonban akkori tulajdonosa időt-fáradságot nem kímélve, kínosan ügyelt rá, hogy csak a kor színvonalának megfelelő, kereskedelemben kapható legminőségibb, legszilárdabb anyagokat lopja hozzá a munkahelyéről.
Otthonunk szennyvízrendszere ezért az eltelt évtizedek során sikeresen megbirkózott a gondos mosogatás (lefolyószűrő, stb) dacára felgyűlő hordalékkal. Azonban semmi sem tart örökké. Eljött a perc, mikor hörögni kezdett a mosogató, mint Cannibal Corpse, majd napok múlva végképp, légmentesen eltömődött.
Lebontva a szifon szerelvényt, a még soha semmire eredményesen nem használható, kézi tekerentyűs csőgörénnyel próbálkoztam. "Amikor ilyen csőgörényt veszünk, csak saját lelkiismeretünket nyugtatjuk, hogy mindent megtettünk a leendő katasztrófák elkerülésére" (Oravecz Dóra). Sajnos azonban villás szarvacskái beakadnak a kanyarban, melyet a rugalmas huzal amúgy sem tudna követni.
Mielőtt a szakembereket tárcsáztam, azzal próbálkoztam, melyet valószínűleg ők is alkalmaztak volna 15000 forintos ipari kivitelben: túlnyomással. Becipeltem a slagot és a fotón látható toldóval csatlakoztattam egy csaptelepre (a kazánt szoktam utánatölteni ezzel a konstrukcióval). A slagra rongyot, arra nylonzacskót tekertem és beszuszakoltam a szennyvízcsőbe. Teljes nyomáson megengedtem a vizet, ami azonnal kilökte a torlaszt és szabaddá vált a víz útja. Alaposan átmostam a rendszert és tökéletesen működik. Próbálják ki!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.