Bútorlap vagy tömörfa?

2017.07.27. 05:00 | Írta: Gyökösi Attila

Asztalosként dolgozva sokszor belefutunk abba a kérdésbe, hogy egy-egy bútor, vagy akárcsak polc, vagy épp párkány miből is készüljön. A tipikus megrendelő sokszor úgy gondolja, hogy a „természetes” anyagokból, tömör fából készült polc biztos jobb, mint a „műanyag” vagyis a bútorlapból (hivatalosan ezeket "fahelyettesítő" anyagnak neveztük még amikor suliba jártam) készült. Nézzük, valóban így van?

Korábbi anyagismereti írásunkban már körbejártuk, miből is készülhetnek az asztalosiparban használt lapanyagok. Esetünkben általában úgy vetődik fel a kérdés, hogy laminált faforgácslapból (közkeletű nevén bútorlap) vagy táblásított, szélességében toldott tömörfa deszkából dolgozzunk. A két anyag igen sokban különbözik, ez nyilvánvaló, de ezek a különbségek nem feltétlenül azok, amelyekre a megrendelő gondol.

A szélességben toldott deszkákból bármekkora lapméret létrehozható, és a vetemedésre is sokkal kevésbé hajlamos mint a hagyományos, egy fatörzsből szeletelt tömörfa deszkák.

Az első szempont talán a felület minősége:
A bútorlap laminált felülete igen ellenálló tud lenni, nemcsak a nedvességgel, de a fizikai sérülésekkel szemben is. Problémát inkább a lapok élzárása okoz. Ezt régebben élfóliával oldották meg, manapság már inkább a kemény ABS műanyag élzárás a divatosabb. Ez utóbbi kemény és tartós megoldást kínál, különösen a vastagabb, 2mm-es ABS anyagok használatakor, hátránya, hogy ezt csak a lapszabászatokon, géppel tudják elvégezni, míg az élfóliát házilag is fel tudjuk vasalni a lapok élére. Ugyanakkor azért a nedvességgel, különösen, ha az tartósan éri az anyagot, továbbra is vigyázni kell. Ahol az élek lezárása találkozik a lapokkal, vagyis az éleknél sok esetben azért bejuthat a nedvesség az anyagba. Márpedig a bútorlapok ezt igen rosszul tolerálják, ahogy az anyag rostjai megszívják magukat vízzel, megdagadnak, és ez a rostszerkezet-változás később is megmarad, tehát az egyszer megdagadt bútorlap már sosem lesz olyan, mint korábban.

Az ABS élzárás valóban esztétikus, és igen ellenálló.

A nedvességet persze a tömörfából készült polcok sem tolerálják, vetemedhetnek is, igaz, itt száradás után általában visszaáll a kiindulási állapot. A tömörfa lapokat persze felületkezelni kell, telíteni, pácolni, lakkozni, festeni. Ez nyilván plusz munka, és nem is mindig lehet tökéletes eredményt elérni házilagos módszerekkel. Igaz ugyanakkor, hogy a jól elvégzett felületkezelés valóban vízzáró bevonatot tud képezni, mind a lapokon, mind az éleknél. További előny lehet, hogy a későbbi sérüléseket csiszolással és új felületkezeléssel el tudjuk tüntetni, erre a bútorlapok gyári laminált felülete esetében nincs módunk. 

A laminált lapoknál is igen változatos szín és textura választék van már.

A bútorlapok esetében az azonos színkódú lapok mindig egyformák lesznek, akár évek múlva is ki tudjuk egészíteni egy új színazonos darabbal a meglévő bútorunk. A mai felületek már az UV sugárzást is bírják, tehát nem fakulnak még az ablak előtt sem. A lakkozott tömörfa viszont kisebb-nagyobb mértékben azért változtatja a színét idővel. Ha esetleg magunk pácoltuk vagy lazúroztuk a felületet, igen kicsi az esély arra, hogy évek múltán pont ugyanolyan árnyalatú felületet tudjunk előállítani.

Szintén fontos szempont a terhelhetőség:
A bútorlapoknak nincs száliránya, a rostjaik homogének, tehát a leszabott polc, vagy bútoralkatrész minden irányban egyformán terhelhető. Sajnos az anyag szilárdsága meg sem közelíti a tömörfa deszkákét, tehát amíg akárcsak fenyődeszkából (ahol persze már fontos a szálirány) minden további nélkül lehet csinálni egy 20 cm széles, 120-150 cm fesztávú könyves polcot, addig ezt bútorlapból megcsinálva biztos, hogy a polcunk idővel elkezd majd hasasodni, vagyis elkezd lefelé lógni a rárakott súly hatására. (Ilyenkor célszerű, ha van rá mód, megfordítani a polclapot.) A poszt bevezető képén látható könyvszekrény könyvekkel telerakott polcai például bútorlap felhasználása esetén biztos hogy előbb-utóbb megereszkednének.

Szintén a szilárdsághoz tartozik az anyagok eltérő szerelhetősége. Egy tömörfa polc, - különösen ha keményfából készült - nagyon szilárdan rögzíthető csavarozással, szögeléssel, de akár csak ragasztással is. Ha egy csavart ki kell tekerjünk valahonnan (mondjuk egy zárcsere, vagy polcáthelyezés miatt) az minden további nélkül visszahajtható ugyanoda, és tartani is fog. Bútorlapok esetében ez sokkal kényesebb kérdés. A rostok szerkezete miatt sokkal átgondoltabban kell használnunk a csavarokat, ha túl kicsik, nem tartanak, ha túl nagyok megrepeszthetik az anyagok. Ha kétszer-háromszor ugyanoda kell betekerni egy csavart, az már korántsem fog úgy tartani, mint az első betekeréskor.

Nem mellékes nyilván az ár sem:
Egy bútorlap polc gyakorlatilag „kész van” ahogy elhozzuk a lapszabászatról. Ha jól adtuk meg a méretet, és kértünk ABS éllezárást, akkor azt a polcot csak be kell rakjuk a helyére, és meg is vagyunk. Tömörfa esetén az alapanyagár hasonló nagyságrendű lesz, mint a bútorlap esetében, viszont itt többszöri csiszolás és felületkezelés után lesz csak „kész” a darab. Ennek a munkának pedig ára van, ezért aztán egy tömörfa szerkezet (polc vagy komplett bútor) általában jóval drágább lesz, mint egy bútorlapból készült.

A táblásított tömörfa anyagok dekoratívak, és jobban terhelhetőek. Azonban valóban csak alapanyagok, van velük némi tennivaló, mire fényes lakkozású polccá válnak...

Számtalan egyéb szempont is felmerülhet persze. Például, amennyiben nem elégszünk meg a sík lapokkal és egyenes élekkel határolt bútorokkal, netán a polcunk élén szívesen látnánk valamilyen mart profilt, akkor csak a tömörfa jöhet számításba. (Gyári körülmények között a bútorlapokból is tudnak csodákat építeni, de ezek az alapanyagok/technológiák egy hétköznapi asztalos, vagy pláne barkácsoló számára nem elérhetőek.) Az is biztos, hogy ha igazán jól tudunk pácolni és lakkozni, akkor egy tömörfa anyagból sokkal színesebb, élőbb felületet tudunk létrehozni. Azonban ha fontos a mechanikai ellenállóság, akkor egy bútorlap felület sokkal többet ki fog bírni, mint egy puhafa, mondjuk fenyő felület. Egy előszobai párkánynak, ahová rendszeresen dobáljuk a kulcsunk, sokszor megfelelőbb lehet egy bútorlap polc.

Mint látjuk, a szempontok sokfélék lehetnek. Azt gondolom, pusztán azért dönteni a tömörfa mellett, mert az „nemesebb” anyag, nem szabad. Mindig gondoljuk végig, mire is kívánjuk használni az adott bútordarabot, ennek függvényében döntsünk.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr268764154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anonymouse. 2017.07.30. 10:52:57

Ez így van, ahogy Thoreau írta. A laminátos faforgácslap felülete kevésbé érzékeny a felületi karcolások, igénybevételek szempontjából és nincs gond a felületkezeléssel sem, de szinte a többi tulajdonságban a természetes fa jobb. És még egy lényeges dolog ami talán nem lett megemlítve, a szerkezeti tartósságban is megelőzi a természetes fa a bútorlapot. Masszívabb keret és kávaszerkezeteket lehet belőle kialakítani. Mindenkinek eszébe juthat az I keába vásárolt laminátos faforgácslapból készült labilis szekrények esete, ami már egyszer túl esett egy költöztetésen, hogy milyen bosszantó az, amikor újra felállítva, megpakolva dülöngél.