Mindenkinek vannak olyan személyes emléktárgyai, amelyek értékét a hozzá kötődő emlékek teszik becsessé. Lehet hogy ezek önmagukban nem túl dekoratívak, hogy díszként a polcra kerüljenek, ám hogy ne a fiók mélyén hánykolódjanak, kellő „körítéssel” viszont mégis lakásdísszé és védett emlékké tehetők.

Ennek egyik módja, ha pl. a tárgy üvegből készült bura alá helyezve kerül a polcra. Ez lehet érdekes kőzet, igényesebb jármű modell kis replikája, vagy bármi más, amit érdemes talapzatra rögzítve hangsúlyosabbá tenni és üveglapokból készített búrával védeni a porosodástól. Alapként célszerű a méretében a tárgy nagyságánál oldalanként 1-2 cm-rel nagyobb méretű, készen vásárolt képkeretet használni. A leendő bura magassága is legalább 2 cm-rel legyen magasabb a tárgynál. Ha a mérete csekély, érdemes magasító talapzatra helyezve kiemelni. Ez lehet egy fakocka is, vagy egyéb magasító test is.

A képkeretből az üveg kiemelése után a keret sarkai - pontosan derékszögbe állítás után -  pillanatragasztóval rögzítendők. A farostlemez képalap tábláját ugyancsak pillanatragasztóval érdemes a képkeret hátoldala felöl az aljazásba rögzíteni.  A sarkokra lábként ragasztott kis nemez korongok is megteszik és a keret megfordításával már az asztalra állítható a bura keretéül szolgáló talpkeret. Ha a tárgy kihangsúlyozásához magasító piadesztál is szükséges, akkor a farost alapot ajánlatos sötét színűre festeni, vagy kis bársonydarab ráragasztásával borítani.

Következhet az üvegburát alkotó darabok méreteinek a meghatározása. Az üveglapokat ugyanis pontosan leszabott darabokból kell összeragasztani, mégpedig él-lap kötésben, azaz a szemben levő oldalak közé kerüljön a másik két oldalüveg.  Ezek közül a két szemben levő darab a képkeret belső élével azonos szélességű legyen, a közéjük kerülő darabok pedig az üveglap vastagságának a kétszeresével legyenek rövidebbek. Az oldallapok pedig a tárgy fölött legalább 2 cm-nyivel legyenek magasabbak. Mivel a fedőlap az oldallapok élére kerül majd, méretét ennek megfelelően kell meghatározni. Az üveglapok leszabását üvegessel ajánlott levágatni, és a darabokat még a helyszínen az alapkeretbe illesztve ragszalaggal összefogva ellenőrizni. Általában elég a 3,2 mm vastag üveg, mert a 4 mm-es üveg már túlzás lenne.

Ezt követően a levágott üveglapok élét a ragasztás előtt sík lapra fektetett 120-as szemcséjű csiszolópapíron simára kell csiszolni, mert a vágott élek nem tökéletesen simák. Az élek lecsiszolása türelemjáték, nem szabad erősen nyomni, és az élek és sarkok is finoman lekerekítendők csiszoláskor. Lehetőleg az összes él teljesen mattra csiszolt legyen, ami elősegíti majd a ragasztó megtapadását.

A burának előbb az alaposan zsírtalanított szélű oldalait célszerű a sarkokhoz közel ragasztószalag darabokkal összeerősíteni, majd a fedőlap felillesztésével ellenőrizhető a pontos illeszthetőség. A fedőlap leemelése után következhet az oldallapok összeragasztása. Ehhez a művelethez üveg ragasztására alkalmas híg pillanatragasztó használható, amit előbb a belső oldalak sarkaiba, kihegyezett fapálcáról fokozatosan és kis mennyiségben jutatható az üveglapok közé. A ragasztó kötéséhez 24 óra szükséges, így másnap már a külső élek felöl lehet folytatni a ragasztó élek közé szivárogtatását. Befejezésül a fedőlap oldalakra ragasztásán a sor. Elmozdulás ellen most is ragszalaggal kell biztosítani az üveglapot és előbb kívülről, majd a bura leemelése után a belső sarkok felöl kell a híg ragasztót az élek közé szivárogtatni. A teljes kötést követően a már szilárd bura éleiről vizesen csiszolva lehet a felesleges ragasztót lekoptatni és a sarkokat újból lekerekíteni. Végül az üvegfelületeket alapos megtisztítása után az üvegbura ráhelyezhető a képkeret alapjára erősített dísztárgyra és a polcra helyezhető.  Ha pedig az üvegfelületek beporosodnak, a bura leemelhető és újból megtisztítható.   

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.