Akkor ígéretemhez híven nekifutok új, terveink szerint kéthetente jelentkező sorozatunknak, ami egy 1894 ben épült angol ház felújításán keresztül próbálom bemutatni egy másik ország építési szokásait, különbségeit és megfejteni, hogy miért kel szőnyegpadló a fürdőszobába, miért folyik külön csapból a meleg és hideg víz és miért kellenek minimális bányászati ismeretek egy ház karbantartójának. Ha valakit maga a ház vásárlás története is érdekel, azt itt találja meg.
Mielőtt belemelegednénk házfelújítás történetébe, az első részben megragadnám az alkalmat, hogy általánosságban képet adjak az alapvető különbségekre a magyar és az angol építkezési szokások között.
Pár éve Diger már kifejtette egy posztban a különbségeket, de bevallom ha akkor figyelmesebben olvasom, akkor pár meglepetést elkerülhettem volna. Pár helyen szeretném is felhasználni az akkor olvasott információkat.
Ha Angliáról beszélgetünk szerintem mindenkinek elsőre a piros téglás, 1-2 emeletes, kiugró homlokzati ablakkal , szépen sorba sorakozó utcakép ugrik be. A most lakáscélra használt házak túlnyomó része tényleg ezek a „victorian terraced house” névre hallgató ingatlanok , amik nagyrészt a XIX. század végén épültek.
A különbsége már az alapoknál kezdődnek, az angolok gyakorlatilag nem csinálnak lábazatot, vagy legfeljebb harminc centit, de az se látszik.
A magyar háznak csinálnak egy magas lábazatot, azt teljesen betöltik földdel és a vízszigetelés fölé tesznek tíz centi betont a ház teljes alapterületére és ez a fogadószint. Ez fogadja a falazatot.
Az angol háznál ezzel szemben az alapra mindjárt elkezdik felhúzni a dupla falat. Egy külső és egy belső kisméretű téglafalat. Ma már belülre szürke nagyméretű blokktéglát tesznek. A kettő között tíz centi légrés van és a két fal vas távtartókkal helyenként össze van kötve. A belső fal három sor tégla után abbamarad, és itt jön a legérthetetlenebb rész, mert egy komplett emeleti födémet tesznek a földszintre harminc centivel a föld fölé. Úgynevezett padlófödémet.
Ezt a szokásukat a mai napig megtartották csak a fát betongerendára és kefnikre cserélték.
A külső falra helyenként szellőzőrácsokat tesznek, amivel kiszellőztetik ezt a harminc centis légrést. A külső fal az alapról van indítva és a legfelső födémig tart, ezért nem látszik lábazat.
A belső falat megszakítják a födémek, de ezek után mennek felfelé az utolsó födémig. A két fal között a tíz centi légrés biztosítja a hőszigetelést.
Itt minden gerincvezeték a padlóban fut, tehát figyelni kell a csavarozással és a szennyvízelvezetéssel sem bajlódtak mert a falon kívül futnak a csövek, amik jórészt öntöttvasból készülnek. Nem szép látvány, de csőtörésnél nem kell szétszedni a fél házat.
Mint minden háznak a világon, azért itt is a fő ellenség a víz és az van bőven. Én is csak a házvásárlás után tudtam meg, hogy ezt azért könnyen lehet ellenőrizni a házba különböző helyeken elhelyezett szerviz ajtóknál, ezt azért érdemes, ha nem akarunk így járni.
A következő részben végre fény derül a nagy titokra, hogy miért is van külön csapon a meleg és a hideg víz és lehet, hogy eljutunk a „miért kell padlószőnyeg a fürdőbe” kérdés megoldásáig is.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.