Hangszerátépítős sorozatunkban egy tűzifa-érett klasszikus húros zongora alakul át kívül-belül digitális hangszerré. A bevezető megjelenése óta elkészült, stabilan működik és nagyon szépen szól. Csapjunk hát bele és első alkalommal témánk a billentyűzet borításának optikai tuningja.
Továbbiakban billentyűzet kifejezéssel a borítással ellátott, felnyitott fedélnél látható részt illetem, melynek meghosszabbítása benyúlik a húrokhoz és a kalapácsokban végződik. Felépítéséről később, a húrozatot és kalapácsmechanikát bemutató fejezetben írok.
A zongora látványának nagyon markáns része a billentyűzet. A Hófehérke-paletta (fekete, fehér, piros) színei kontrasztos, fényes összképet alkotnak. A vékony piros filccsík szerepe a fedél aljára ragasztva, hogy rugalmas porszűrőként finoman lezárja a fedél és billentyűtövek közötti rést. Ritkábban zöld színű.
A lefeszegetett billentyű fedlapok helyét simára csiszoltam
Egy régi zongora félhang billentyűi ébenfából készültek, az egész hangok szeletelt elefántcsonttal borított puhafából. Könnyű, nem túl kemény faanyag ez, így csak óvatosan a ragasztó lekapargatásakor! Az ébenfa jól bírja az évtizedeket és alig kopik látszólag, hiszen anyagában színezett. Az elefántcsonttal más a helyzet, ragasztója idővel elenged, a kevéssé rugalmas, vékony lapok széle lepattogzik.
Az egész hangok csontborítása három részből áll. Van ahol szilánkosra törik, máshol hajlékony.
Sajnos nem szépen öregszenek.
Eleink nem féktelen gyilkolási vágyból mészárolták szegény elefántokat nagyra nőtt fogaikért, hanem egyszerűen nem állt rendelkezésre hasonlóan fehér, fényesre polírozható anyag, mely nem ráspolyozza le a művész ujjbegyeit.Sajnos nem egyformán öregszenek és idővel a sárga különböző árnyalatait veszik fel.
Nem akarok itt brüsszelezni, de tény, hogy az elefántcsont tárgyak kereskedelmének szabályzásakor Visinszkij szovjet főügyész elvét vallották: "Inkább haljon meg 100 ártatlan, mint hogy egy bűnös megmeneküljön". Tehát egy marék vékony csontlap eladásához magyar és EU szakvéleményt kell mellékelni, mely bizonyítja az 1946. év előtti származását. Ennek ár-érték arányát nem kell magyarázni.
A fotón látható fedlapok 50*22 mm méretűek, színre válogatva 6000 Ft/db áron pótolhatók az elveszett darabok. Műanyag korszakunkban már nincs ilyen probléma, olcsón vásárolhatunk (fehér és krémszínben) fakulásmentes billentyűborítást.
Készletben az 52 darab egész hang homloklappal együtt 13700 Ft. Az ébenfára ráhúzható félhang-készlet további 12600. Még épp csak belekezdtünk és már egy átlagos free-zongora áránál tartunk. E tény és az Opera zongoraterem javító-restaurátor műhelyével folytatott levelezés során felcsipegetett információk nyomán lemondtam az eredeti alkatrészekből való helyreállításról. Ehelyett első körben megpróbálkoztam nyomtatott lapokkal helyettesíteni a komplett csontborítást.
Találgatás volt, tétova kísérlet. Nem jó megoldás, mert a fröccsöntő szerszám acéljának simaságát messze nem adja vissza az akár 0.1 mm finomságú nyomtatás sem. Polírozással vesződni pedig hosszú és korántsem kielégítő eredményt adó foglalatosság lenne, ha az egyébként nehézkesen kezelhető ABS-t (ez csiszolható, szemben a hőre jobban lágyuló PLA anyaggal) használnék.
Következzen hát a B-terv. Beszereztem egy (igazából több) 88 hangos midi billentyűzetet. Ennek részleteit majd később, lényeg a gyárilag sima, hófehér felszín és a nagyjából hasonló méret.
Kis flexelés után következett a méretpróba
Szerintem korrekt végeredmény született. Festéskor sikerült megőrizni az eredeti, rézfóliából készült feliratot, így a Hófehérke-paletta kiegészült a hozzá legharmonikusabban illő színnel, az arannyal. Az eredeti, kopott zöld filcet pirosra cserélve sikerült a nekem legjobban tetsző színösszeállítást produkálni.
Összegezve, tapasztalt mesterek ajánlása, a feladat bonyolultsága és a ritkán, drágán elérhető alkatrészek miatt eltanácsolnék mindenkit a klasszikus restaurálás ötletétől. Ez csak egy optikai tuning volt, a húrozat és mechanika felújítása ennél sokkal nagyobb kihívás. Ezért is maradtam a digitális zongorára való átépítés mellett. Addig olvassanak bele a hivatásos "hangszerkészítő és javító" szakmába csábító pályaorientációs kiadványba. Folytatjuk!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!