Hangszerátépítős sorozatunkban egy klasszikus húros hangszer alakul át kívül-belül digitális zongorává. Mai epizódban a húrozattal ismerkedhetnek. Mivel a hang előállításában egységet alkotva - egymásra hatva más alkatrészek is részt vesznek, megkerülhetetlen a keret, tőke, agráfok és rezonáns bemutatása. Ismerkedjenek meg Józsi bácsival, a hétköznapok 70 éves barkácshősével is, aki meghegesztette a páncéltőkét, majd zongorahangoló applikációt töltött le a netről.

Fotón egy frissen meghirdetett példány, melyet érdemes százezrekért felújítani - amennyiben rendelkezünk pár évtizednyi tapasztalatból fakadó rutinnal. Legutóbb a billentyűzet felszínének cseréjét kitevő, mintegy 25.000 forintig jutottunk a költségvetésben, most az esetlegesen elszakadt vagy már használhatatlan húrok pótlásának árát vesszük számba. A nem saját kútfőből származó információk Gát József: A zongora története (1964.) című könyvéből származnak és dőlt betűkkel szedtem.

Teljes rálátással a (kissé poros) húrozásra, szembeötlik helytakarékosságból fakadó kétemeletes elrendezése és hogy nem minden hang egy húrból áll.

A húrok végeit agráf-okon (a lapított fejű lyukas csavar) keresztül - filces tompítással - vezetik bele a hangolószögek furatába. Alsó fotón a tompító mechanika részlete látható.

A legmélyebb szekció mély hangjait - hangonként - egyetlen változó átmérőjű, de igen vastag basszushúr adja. Felépítése acélszálra tekercselt rézhuzal. Középtájon a gitárhúrhoz képest még mindig nagy átmérőjű basszushúrok kettesével sorakoznak.

A modern zongorákon az egyes típusoknál vannak ugyan eltérések, de általában a legalsó oktáv egy vastag fonott húrral, az utána következő 8-9 hang két vékonyabb fonott húrral és - rendszerint a kis c-től felfelé - a többi hang három sima húrral van ellátva, amelyek a magasabb oktávokban egyre vékonyabbak. A zongora vékony húrjai azonban még mindig vastagabbak, mint a csemballó basszus húrjai. Összehasonlításul csak egy adat: a csemballón használt legerősebb húr 0,50-es átmérőjű, a zongorán általában használatos legvékonyabb húr 0,775-ös. (Esetleg kivételesen 0,725.ös.)

A különböző gyárak mindegyike más és más beosztású húrrendszerrel dolgozik. Még ugyanannak a gyárnak különböző típusain is változik a húrok erősségének beosztása, hiszen a húrozat a konstrukció szerves része, és ha a konstrukció változik, akkor ezzel arányosan a húrozatnak is változni kell.

A magas hangokat három darab vékony acéldrót alkotja. Egy hangon belül hosszuk egyforma. Nem mindegyik húr átmérője különbözik, a méretválaszték 0.625 mm-től 1.7 mm-ig tart.

A megszólaltatott hang frekvenciáját (magasságát) a húr gondosan kimért hossza biztosítja. Hátul tüskékbe kapaszkodik a hurokba tekert akasztó szem.

Egy pillanatra kitérve a költségekre: A szabványos méretben forgalmazott basszushúrok darabja 6.000 Ft (aláfonásos 7.000 Ft), míg a zongorához - pianínóhoz - cimbalomhoz minimum 0,5 kg-os kiszerelésben, különféle átmérőkkel juthatunk hozzá. Nekünk kell méretre vágni és ez elég barátságos költségeket feltételezne, ha nem kéne beszerezni minden kívánt átmérőből egy tekercset.

Az Opera Zongoraterem ajánlatából szereztem az információkat. Itt a fél kilós kiszerelés 8100 Ft. Puszta kíváncsiságból tekergettem kicsit a hangolószögeket és úgy tűnik, a basszushúrokat nagyobb eséllyel lehet tovább feszíteni szakadás nélkül, mint az egyszálas magasakat. 

Mellékszál, de találkoztam egy 70 éves bácsival, aki magas húrokra vadászott a neten. Szerzett valahonnan egy pianínót repedt páncéltőkével, melyből még húrok is hiányoztak. Szétszedte, a páncéltőkét meghegesztette és nekilátott felhangolni. Szerzett egy okostelefonra telepíthető hangoló applikációt (erre lentebb visszatérünk)  és a tőlem kapott (na jó, vásárolt) húrokat kezdte megfeszítgetni. Sajnos már csak néhány Hz hiányzott a behangoláshoz, mikor azok sorozatosan elszakadtak. Tehát gyári tekercseket kell beszerezni újrahúrozáshoz. 

Nem akartam (tíz)ezreket költeni hangolókulcsra, ezért egy olcsó bitfej-szár négyzetes vége szolgált kulcsként. Az acél hangolószeg nagyon finom menettel, szilárdan kapaszkodik a tőkébe, így erősen és sokáig kellett kitekerni a kb 180-200 darab húrfeszítő alkatrészt.

Lassan haladt a munka, mire mindegyiket kibányásztam.

Jutalmam egy komplett zongora hangolószeg szett. Méretük 7,35 x 57, egy készlet ára 45000 Ft.

A húrozat öntöttvas kerete: A nagyobb hangerő elérése céljából a XIX. század folyamán egyre vastagabb húrokat használnak a zongorakészítők és ez maga után vonta, hogy a vastagabb húroknak nagyobb feszültséget kellett adni. Másrészt a hangolási magasság emelkedése (a kezdeti 500 Hz-ről a mai 440-re) miatt növekedett az egyes húrok húzóereje. Az egész húrozat húzóereje azonban e nélkül is növekedett volna, mert a hangterjedelem fokozatos kiterjesztése egyre több húr alkalmazását tette szükségessé.

A hét és fél oktávos zongorák húzóereje 18-20.000 kg. 1833-ban szabadalmaztatták az öntöttvas keretet (ez nem tévesztendő össze a tőkével). Ez jelentős előrelépés a korai fakeretes megoldásokkal szemben (még ma is találni ilyen használt zongorákat). Még az öntöttvas keretnek is szüksége van a tökéletesen szilárd váz erejére, a kettő együtt tudja csak biztosítani a zongora hangolásának tartósságát. Nem csoda, hogy szinte gerendavastagságú merevítőket találunk a hangszer alján. Épp ezért bírja jól a szállításnál előforduló ütéseket.

A közhiedelemmel ellentétben le kell szögezni, hogy a váz súlyos tömege miatt, a rezonálásban tulajdonképpen nem vesz részt. Legalábbis jó értelemben nem. Ha a borításon szabadon rezeg egy furnérlemez darabka, vagy valami hasonló más sérülés érte a hangszert, ez esetleg zavaró rezonanciákat okozhat, de egyéb tekintetben a váz súlyos tömege, mint rezonáns-elem nem jön számításba.

A hangfenék felénk eső része (bécsi módon) szabadon lebeg, ezután megszakad a folytonosság és a keret felfogatásának következő állomása a (ragasztó miatt) fehér színű tőke. A hangolószögeket a tőkébe ágyazzák, mely a váz fából készült része. Ennek szokásos vastagsága 50 mm. Többnyire 3-6 rétegből enyvezik össze, anyaga bükk- vagy jávorfa.

Sajnálkozva vettem tudomásul, hogy nincs egy szintben a rezonátorral, ráadásul egyik balra lejt, a másik jobbra. Ez a rábarkácsolt fedél szintezését jócskán meg nehezítette, mivel a zongoratest szilárd összeerősítését nem akartam gyengíteni bármelyik alkotójának kifűrészelésével.

A keretet ekkora facsavarok rögzítik a zongoratesthez 

A rezonáns (hangfenék). A húrrezgés önmagában csak gyenge hangot adhatna, hiszen a húr felülete kevés ahhoz, hogy a környező levegőt megfelelő mértékben mozgassa meg, megfelelő erősségű rezgésbe hozza. Ezért minden húros hangszer tartozéka a vázhoz enyvezett, nagy felületű rezonánslap vagy rezonánstest, amely a húr hangját megfelelően fel tudja erősíteni. A zongora rezonánsát bordákkal erősítik. Ezek nemcsak erősítik a terjedelmes falapot, hanem egyúttal akadályozzák a nem kívánt rezgéseket is. Ma kizárólag lucfenyőből készítenek rezonánst.

Rezonánslapot látunk a már levésett ún. stégekkel, melyek húrlábakkal a húrokat támasztják alá és távolságuk a hangolószegtől egyben meghatározza a húr hosszát > a hang magasságát.

Végül a hangolásról, mely közvetlenül a húrokhoz kapcsolódó fogalom. Azonban sokkal bonyolultabb, mint egyetlen húrt a kellő rezonancia-frekvenciára hangolni. Ez a chord-okból (a hangokat alkotó többhúros felépítésből) következik. Látjuk, amint a hangoló mester letompítja a chordba tartozó szomszédos húrokat, hogy ne zavarjanak be a füllel vagy műszerrel történő beállításba.