Zongoraépítés: Billentyűzet beépítése

2019.09.16. 05:00 | Írta: kkm.furdancs

bill_poszt01.jpg

Folytatódik sorozatunk, méghozzá egy igazi barkácskihívással. Adott méretű gyári berendezéseket kellett  szabással - toldással egységbe forrasztani újrapróbálási lehetőség nélkül. Az "emberoldali periféria", azaz passzentos billentyűzet kiválasztása és beépítése került sorra.

Célja az egész projektnek klasszikus megjelenésű zongoratestbe rejteni a digitális rendszert, hogy a húros hangszer hátrányait és hihetetlen költségeit (felújítás - hangolás) kiküszöbölve a számítástechnika kínálta rugalmasságot, személyre szabhatóságot és fejlesztett zongoratanulási lehetőségeket is becsempésszem a tiszteletre méltó külső mögé. Nem utolsó sorban elrejtve a kibogozhatatlan, porgyűjtő kábeldzsungelt.

poszt.jpg

A zongora billentyűi nagyon fontos részei a hangszernek. Felületük, billentésük ellenállása és érzékenysége még mechanikus jellemző, mely befolyásolja nemcsak a játékos (most magamra gondolva nem dobálóznék művész vagy zongorista jelzőkkel) komfortérzetét, de a digitális jelfeldolgozás és megszólaltatás minőségét is. Csak érdekességként, a "silent piano" és hibrid megoldásoknál beépítésre kerültek a hagyományos kalapácsok, melyek azonban nem húrokra ütnek, hanem kalapácsonként három optikai szenzor követi nyomon a leütés időbeli lefolyását. E görbéből generálja a digitális információt, melyhez a számítógép kikeresi az előre felvett hangkészletből a hozzá legjobban hasonlító hangot és módosítja, ha kell. Tehát a komoly hangszergyártók is fontosnak tartják a billentés jellemzőinek mérését.

image18_2.jpg

image14_2.jpg

A fotókon látható midi billentyűzetek megjelenítik az alsó árszegmensben is tapasztalható minőségi fokozatosságot. Tapasztalataim (a korábban kipróbált, nyüszítős hangú játékszintiket fel sem idézem) róluk:

- Az M-Audio Keystation-88 máig kapható, verhetetlen ár/értékarányú modell a teljes billentyűzetek között. Első hangszerként merem ajánlani, mert billentyűi ugyan kis ellenállással, a zongorához legcsekélyebb mértékben sem hasonló érzettel (mint egy nyomógomb) működnek, de 50e forintért nincs hasonló a piacon.

bill_poszt28.jpg
- Alesis Recital egy próba volt részemről a számítógépes rendszer elhagyására, mert beépített szintetizátort tartalmaz. Szerintem rondán szólt (pontosabban messze nem volt annyira hű és dinamikus, mint egy drága szintetizátor vagy a számítógép). Billentése egy fokkal jobb a Keystationnál. 88000 Ft.

- Oberheim MC-1000: A fentieket "félsúlyozott billentésérzékeny" címkével árulják. Viszont valódi érzékenység, húroshoz hasonlatosság és ordítóan kiemelkedő játékélmény a kalapácsmechanikás modelleknél kezdődik. Ezek egyik gyöngyszeme az Oberheim MC-1000 típus, ami a legtökéletesebbnek bizonyult a karmaim alá került zongorák közül. Aftertouch effektje (ami a kitartott hangokat finomítja), többféle lefutást imitáló stílusai, hosszú billentyűinek igazi billentést szimuláló érzetének emléke máig lelkiismeret furdalást okoz, amiért eladtam. Külseje is tiszteletre méltó, csinos. Csak egy apróság: ne vegyenek midi billentyűzetet 23 kiló tömeg alatt. Sajnos még csak midi kimenetekkel rendelkezett, a midi-USB csatoló bizonytalan és a beépítéshez fűrészelni kellett volna testéből.

bill_poszt26.jpg

Lássuk a beépítés legnagyobb mechanikai akadályát: A lenti fotón egy lehajtható zongorafedelet és felfogatásának módját látják. Hogy felhajtva is helyén maradjon, széles keresztmetszetűre kiképzett alja ellensúlyt képez. Felhajtáskor fél körívet megtéve a billentyűk szintjénél fél milliméterrel (azokra majdnem tökéletesen rásimulva) állapodik meg. Ez kizárja, hogy beépítendő berendezés kezelőszervei vagy kávája ennél magasabbra nyúljon. Márpedig látjuk, hogy a potenciális midi billentyűzetek-szintetizátorok mélységben benyúlnának a fedél alá és gombjaik-potenciométereik miatt nem lehetne lehajtani a fedelet. Pedig ez kardinális kérdés esetünkben.

image1_1.jpg

image2_2.jpg

Olyan gyártmány kell tehát, melynek pőre billentyűzetéről leválaszthatók - meghosszabbíthatók elektromos paneljei. Mint a fotón, ahol magasságban - szélességben - mélységben minimális különbség mutatkozik.

zongtest_07.jpg

Már majdnem sikerült megtalálni a minőségi kalapácsmechanikás (Fatar gyártmány), fémházas, optimális elhelyezkedésű kezelőszervekkel felszerszámozott példányt egy Audiologic SL-880 személyében. Meg is vettem, de a futár összetörte ideúton. Nem csak a káva oldala tört le, de kiszakadt belül valami, amitől megnémult. Pech és azóta sem láttam hasonlóan kedvező áron másikat.

image12_3.jpg

Ide szúrom be, hogy fejlettebb kalapácsmechanikánál a mély hangok billentyűi gyárilag nagyobb ellenállást tanúsítanak. Ez nemcsak a valódi zongorán előadók élethű gyakorlásánál segíti. Laikusként nagyon-nagyon óvatosan merem megosztani az elméletet, hogy ez az (esetenként állítható) keménységi különbség segít mérsékelni a mély hangokból álló ritmus szekció túl erős hangzását. Mert mi történik? Az egyforma ellenállású billentyűket csapdosva a nagyobb hangerejű mélyek hangosabban szólnak és elnyomják a magasabb szóló-dallam oktávokat, pedig nem így kéne lennie.

bill_poszt21.jpg

Tehát kompromisszumot kellett kötni az ár - minőség tekintetében. Végül egy másik Keystation88 került a flex alá, amit olcsón sikerült beszerezni és a másik kettőn gyorsan túladtam. Két hátránya van e típusnak. Nem kalapácsmechanikás és rövidebbek a billentyűi másfél centivel. Nem, nem értem ezt a spórolást. A hosszú billentyűk megnövelik a nyomatékot, mellyel lenyomjuk a billentyűt és könnyítik az (egy kézzel) egyszerre 3-4 hang lenyomását. Az erőlködés befolyásolja a játékot, tényleg.

bill_poszt05.jpg

Kicsit előreszaladva, szerelést tekintve ezt a másfél centis rést (ami az eredeti billentyűzethez képest jelentkezett) vagy elől vagy hátul kellett kompenzálni a zongorafedél eredeti működésének meghagyása mellett. Hátul nem jó, mert ha előrehúzom káváig a billentyűket, a fedél felhajtása után kilátszik a billentyűk tövének rugós része. Így valahogy:

bill_poszt13.jpg

Végül hátrahúztam annyira, hogy a fedél alja a félhangok tövéig ereszkedik. Másik oldalon betoldottam egy deszkát, sajnos nem teljesen eltüntetett réssel:

image4.jpg

És most a beépítés, zanzásított formában. Alapanyag a már említett Keystation. Fontos előnye, hogy nem nyomógombos, hanem pozícióban megmaradó Power kapcsolóval szerelték fel, ezért nem kellett kivezetni és külön kapcsolgatni, hanem egyszerűen "BE" állásban hagyva építettem be.

bill_poszt27.jpg

Az csatlakozásokat tartalmazó panel elegendő hosszú szalagkábellel csatlakozik a billentyűmodulhoz.

bill_poszt29.jpg

bill_poszt20.jpg

bill_poszt02.jpg

bill_poszt03.jpg

bill_poszt18.jpg

Hasonlóképpen szerencsém volt a jobb oldalon elhelyezkedő,  hajlítókerekeket - funkciógombokat tartalmazó NYÁK-lap elhelyezkedésével is. Vágás-forrasztás nélkül kaptam elegendő hosszúságú vezetéket, miután levágtam a (zavarszűrésre?) szolgáló ferrit (?) gyűrűt, melyre körbehajtogatták a kábelt. Izgalmas pillanatok, fogóval tartva a gyűrűt, másik kezemben flex és egy milliméteres túltolás után már bele is metszettem volna a vezetékbe. Tisztára agysebészet. Bár nem véletlenül építették be azt a gyűrűt, hiányának hátrányát még nem tapasztaltam.

bill_poszt19.jpg

A (hang)hajlítókerék felesleges esetünkben, mert kifejezetten zongora utánzására építettem a berendezést. Látható két panel, egyik hangerőszabályzó, másik pedig a midi billentyűzet jellemzőinek (leütési stílus, oktáv transzponálás, stb.) megadására szolgál. Beállítva az értékeket, majd kihúzva a csatlakozót, működőképes maradt nélkülük is. Hátralévő utómunkaként a hangrendszer (hangerő, hangszín, balansz) és e panelek kezelőszerveit egy kézreálló műszerfalba építve később kivezetem.

Adott volt a gyári borítás, mely vízszintes, stabil tartást adott a billentyűzetnek, így levágva a felesleget továbbra is tartóként szolgál. Azt hiszem, ezzel elvesztettem a gyári garanciát :)

bill_poszt17.jpg

bill_poszt09.jpg bill_poszt08.jpg

Következett a zongoratest kiürítése és kitakarítása:

bill_poszt23.jpg

bill_poszt25.jpg

bill_poszt24.jpg

bill_poszt22.jpg

A kalapácsmechanikát és tompító-zengető modulokat kiemelve, kétoldalt majdnem passzoltak a méretek...

bill_poszt06.jpg

...amit egy két centis deszka betoldásával pontosítottam.

bill_poszt07.jpg

bill_poszt10.jpg

bill_poszt15.jpg

Jobboldalon megfúrtam a fakávát és belesüllyesztettem a fejhallgató csatlakozó aljzatát. Ideális helynek bizonyult, de még hiányzik róla egy fekete takarógyűrű. A lehajtott fedél eltakarja, tehát maga a zongoratest első látásra eredetinek, változatlannak látszik.

image3_1.jpg

Festés után (külön fejezet lesz) végül a fedél aljára rákerült mániám, a piros porvédő filccsík.

bill_poszt16.jpg

Összességében jól sikerült a kényszerűen, hozott anyagból történt párosítás. Sajnálom, hogy nem sikerül hosszú billentyűs, kalapácsmechanikás midi billentyűzetet beépíteni és ezzel messze áll a megcélzott, teljesen személyre szabott - ideális állapottól, de költségkeretbe nem fért be egy újonnan 160-600e forintos hangszer, (megfelelő felépítésű) használtat pedig akkor pont nem találtam.

Előző részek: Mennyit ér a hangszerem? - Billentyűzet felújítása - Több húron pendülve - Testformálás fűrésszel - Rezonanciateszt

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr10015092226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.