Grillezni jó, főleg társaságban. A kereskedelem nagyon elkényeztet bennünket rácsra való húsokkal,  kolbászokkal és fűszerekkel. Sütőket is széles választékban kínálnak, már csak az igényeinknek megfelelő energiaforrást kell kiválasztani. A nyílt lángú klasszikus szalonnasütés mellett faszenes, gázos és elektromos berendezésekkel is próbálkozhatunk.

Egy elektromos mellett döntöttem, mert mindig készen áll és azonnal elzárható, nem kell tűzveszélyes, büdös gyújtófolyadékkal locsolni, hőmérséklete szabályozható és megkímél bennünket a zsákos faszén - gázpalack utánpótlásától, emellett egyenletes hőleadás jellemzi és könnyen tisztítható. Mivel füstöt sem termel, akár erkélyen, konyhában vagy garázsban is felüthetjük grilltanyánkat, szükséghelyzetben hőszabályzós rezsóként működhet. Sokak által dicsért típust választottam, lehajtható fedéllel kiegészített állványa pedig a lenti munkanaplóban megörökített módon készült.

A hőálló festéken kívül nem igényelt alapanyagot, mert egy használaton kívüli fémlábas műhelyasztalon és leselejtezett tepsin kívül csak M10 menetes szárat, illetve egy pár, nyílászáróból kibányászott termetes pipa zsanért kellett egybekovácsolni.

A 30-as zártszelvényeket annak idején rendesen összehegesztettem és mivel oldalhosszúsága pont megfelelt, inkább kivágtam a keret közepéből egy szakaszt és a maradékot visszahegesztettem. Tűnődtem, hogy a széttartó lábas megoldással növeljem stabilitását, de akkor amputálni kellett volna mégis lábait.

Hátulra két M10 anyából egy aljzat, amibe a méretre vágott menetes szárat betekerem és ez szolgál távtartóként a levehető fedélhez. Ezzel különböző méretű húsok süthetők ráhajtott fedéllel, mely nemcsak a hőntartást szolgálja, de megvédi a ráhulló bármitől is.

Ha magasítani akarom, feltekerem a menetes szárat és arra húzom rá a fedéltartót.

Biztonság kedvéért átmenő furatokkal és először csavaros megoldással állítottam össze a szerkezetet. A felületi hegesztésnél erősebb (kevesebb hibát rejt) és lehet kísérletezni a legjobb méretekkel. A vékony tepsilemez és zsanér találkozása könnyen vetemedne, ezért közbeiktattam egy szelvényt, amire nagyobb felületen támaszkodhat a fedél.

 Így már lehetett hegeszteni és levágni a kiálló csonkokat.

Nem a kacsa sült oda, pályafutásának második szakaszában palántaneveléshez használtam a tepsit, hogy a kifolyó öntővizet felfogja. Ettől kicsit megrozsdásodott. De sebaj, a fazékkorong csiszoló leszedte.

Ez a kiálló rúd fogja harmadmagával tartani a közéjük helyezett grillsütőt.

Bár a pipa zsanérok szorultak annyira, hogy vízszintes állapotban megtartsák a fedelet, ez csak időleges állapot. Ezért egy kart hegesztettem helyén tartásához.

Hőálló spray kezeskedik a gyulladásmentes felületvédelemről és csinos matt fekete színt ad neki.

Egy maradék lábasfedő-gomb óvja ujjainkat a tető felemelésekor.

Nem vagyok betegesen gyűjtögető típus, de ha látok fantáziát egy kidobásra érett fémtárgyban, ideiglenes menedékre lelhet a padláson. Így nem kellett alapanyagok után szaladgálni, elég volt feltúrni a raktárt.

A sütés minőségét már a gyári grillező és az alapanyag határozza meg, az állvánnyal semmi gond nem adódott műhelyteszt közben. Esetleg egy kihajtható asztallapot teszek oldalra vagy alul, ugyanis a kihúzható zsírtálca megakadályozza a lecsöpögést és ezért nem piszkolódik lent.

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
De ha unod a Facebookot, kövess inkább a Twitteren!