A hirtelen jött tavasz vélhetően előre hozza a repülő rovarok szezonját. A különböző legyek, darazsak és persze a szúnyogok túl közeli barátságát sokan kerülnék, az ő megnyugtatásukra most előszedtük ezt a posztot, amely a szúnyog- és rovarhálók világát mutatja be.

A klasszikus szúnyogháló eredetileg egy, a gézhez hasonló, textilszerűen szőtt háló volt, de annál erősebb, többnyire műanyag szálakból készült. A szerkezete miatt eléggé kényes volt a kifeszítés módjára, könnyen elhúzódtak benne a szálak, ráadásul egy-két szál szakadása a harisnya szemének „lefutásához” hasonló tünetekkel járt.

Manapság már „öntött” szúnyoghálókat használunk. Ezek gyakorlatilag egy lyukakkal rendelkező fóliaként is felfoghatóak, így sokkal egyszerűbb a használatuk, kevésbé torzulnak el a keretre feszítés közben. Az esetleges sérülés is csak helyi problémát okoz, nem hasad fel az egész háló.

Mint a képen látható, a mai hálók minden csomópontja (a szálak találkozásai) rögzítve van, pontosabban egy anyagból készül, tehát nem tudnak elmozdulni, elcsúszni a szálak.

Szúnyoghálós ajtó és ablakkeretet készíteni igazán nem bonyolult dolog. Elsőként el kell döntsük, hova és hogyan akarjuk felszerelni a keretet, nyitható vagy fix megoldást szeretnénk. A kinyitott ablakok helyére csak esetileg berakott szúnyogháló-keret célszerűen pont akkora, mint az ablak záródó része. Ha azonban zsanérral, külön nyíló keretet szeretnénk, akkor figyelni kell arra, hogy ne legyen útban a keret az eredeti ajtónak, az ajtó csukott állapotában is elférjen a kilincs, stb-stb. Nem bonyolult, de mindenképp átgondolást igényel.

A legegyszerűbb, ha csak be kell csúsztatni a háló keretét a meglévő ablakszárny helyére.
Az ablak becsukásakor a keretet kivesszük.

Ha ajtóként csukódó keretet építünk az ajtó tokjára, gondoljunk arra, hogy a kilincs elférjen, ha mindkét ajtó csukva van. (Hiába, hogy elvileg a két ajtó pont ellenfázisban működik, tehát egyszerre nincsenek csukva, bármikor becsaphatja a huzat az épp nyitva lévő ajtót, és a szunyoghálót bizony hamar kilyukaszthatja a kilincs vagy akulcs feje.)

A keret maga készülhet 2x3, 2x4, 2x5 cm méretű gyalult lécekből. Egy 60-80 cm széles ablakra bőségesen elegendő egy sima keret. ajtók esetében persze célszerű, ha van egy-két vízszintes osztó is a kereten belül. A keret összeillesztésénél használhatunk különböző sarokkötéseket, átlapolásokat, de az esetek túlnyomó részében erre nincs szükség, ha a gyalult és sima felületeket ragasztóval megkenve összeillesszük, és egy darab facsavarral rögzítjük, megfelelően masszív keretet kapunk.

A keret összeállítása, a ragasztó és az esetleges festék vagy lakk száradása után a hálót kell méretre szabni, - célszerű 2-5 centiméternyit nagyobbra hagyni – majd a megfelelő feszítés közben tűzőgéppel rögzítsük a keretre. 

A tűzőgép a legegyszerűbb és a leggyorsabb. Mint a képen látható, lehet persze rajzszöggel, vagy más nagyfejű szöggel is dolgozni, azonban a tűzőgép kapcsa nem vágja el a hálót, és ha jól használjuk, elég nagy felületet leszorít.

Az egyenletes feszítés miatt célszerű középről kifelé haladni, és a szemben lévő oldalakon váltakozva tűzni a hálót a keretre. Ez a mai öntött hálóknál talán már kevésbé problémás terület, ha a keret egyik oldalán szépen illesztjük a hálót, figyelünk arra, hogy a háló szálai pontosan párhuzamosak legyenek a keretléccel, akkor nagy problémánk már nem lesz. Az kétségtelen, hogy ezek a hálók is képesek nyúlni, tehát a túlzott feszítést kerülni kell, különben a kész munkán szemet bántóan ferdén és összevissza állhat a háló.

Ha fontos hogy a keret mindkét oldala esztétikus legyen, ne látszanak a rögzítésre használt tűzőkapcsok, akkor a keretre szegezhetünk egy vékony, fél cm  vastag takarólécet is. Így a keret mindkét oldala korrekt kinézetet kap, ez mondjuk nyitható ajtó esetén lehet fontos. Ha elkészültünk, egy éles szikével körben levághatjuk a kilógó részeket.

Mint látható, a tulajdonképpeni keret a széles lécekből készült (bal oldalt), erre tűztük rá a hálót, majd az egészet letakartuk egy vékony léccel. Ezt akár ragasztóval is megkenhettük volna, de ez esetben ha a háló elvásik, mehet a kukába az egész alkotmány. így viszont leszedhetjök a takaró léceket, és kicserélhetjük a hálót, ha szükséges.

Ha ezzel elkészültünk, felkerülhetnek az esetleges zsanérok, pántok, riglik.

Van egy modernebb megoldás is. Pár éve szinte mindenhol kapni öntapadós/tépőzáras rögzítő szalagú, felragasztható szúnyoghálót. Ezekkel kicsit vegyesek a benyomásaink.

Az ilyen hálók általában eléggé puhák, lágyak. (Viszont van köztük egészen sűrű szövésű is, tehát muslincákat, vagy bármilyen egész apró repülő rovart is kívül tarthatnak.) Mechanikai sérülésekre igen érzékenyek, mondjuk egy kíváncsi macska hamar végez velük. A másik gond maga az öntapadós tépőzár. Ez tapasztalatom szerint nem egy igazán fix és tartós megoldás. Persze egy ideális felületű és valóban teljesen tiszta ablaktokra talán jól odaragad, de én ilyennel még nemigen találkoztam. További gond, hogy bár ezek a tépőzáras megoldás miatt elvileg eltávolíthatóak, valójában meglehetősen fix megoldást jelentenek, a szezon elején felteszi az ember, aztán nem is veszi le őszig. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.