Arra gondoltam, hogy a hosszú kihagyás után szentelek pár írást a stúdió berendezési tárgyainak. Tudni érdemes, hogy itt felénk a legritkább esetben készülnek valóban tervezetten a tárgyak, inkább az organikus, valahogy maguktól, menet közben alakuló kivitelezés a jellemző. Nem volt ez máshogy a talán legmarkánsabb berendezési tárgyunk, a boraink tárolására eszkábált zongora-szekrény esetében sem.

Hogy miért épp zongora? Az ötlet igazából spontán született, mindenképp valami olyat kerestem, ami a két profilt – vagyis a zenét és a bort – egyesíti. Falra felrakott zongorából készült művészi installáció sokfelé látható, van ilyen például a Budapest Jazz Clubban, vagy épp a Muzikum Klubban is. Ezek tetszettek is és egy valós méretű zongora azért elég palack tárolására nyújt lehetőséget.

Bár több barátom javasolta, de a valódi zongora felhasználását rögtön elvetettem. Igaz ugyan, hogy találni ingyen elvihető zongorákat a hirdetési oldalakon, de súlyuk miatt ezek túl sok gondot, és persze rengeteg felesleges hulladékot jelentettek volna. Eleve ide kell hozatni, aztán elkezdeni szétbontani, miközben minden komolyabb munkafolyamathoz segítséget kell hívni, mert azért itt adott esetben több száz kilós súlyról beszélünk. Nekem nem lett volna szükségem a lábakra, fedélre, páncéltőkére, húrokra és kalapácsokra, igazából csak a külső burkolat kellett volna. Szóval az egész jóval több macerával járt volna, mint haszonnal.

Ehelyett eleve csak egy a zongorát megidéző, azt, annak hangulatát csak mintegy jelző szekrényt készítettem. Vadásztam a neten pontos méretezéseket a zongorához (van többféle) ezekből kerestem egy olyat, ami ide elfért. Az alapot egy MDF lapból kivágott-kimart »páncéltőke« adta, ezt szereltem fel a falra, és erre épült a zongora. (Azért így kezdtem, mert eredetileg volt egy olyan elgondolásom, hogy ez az alap bronzszínűre is lesz festve, de aztán ezt elengedtem. Pedig már festéket is vettem hozzá...) A külső oldal vékony, épp ezért jól hajlítható rétegelt lemezből, a polcozat 18 mm-es fenyődeszkából készült.  

A klaviatúra szintén egy MDF csíkból készült, persze egyben, a fehér billentyűk közti osztások csak egy-egy fekete alkoholosfilc vonallal lettek jelezve. A fekete billentyűk viszont már külön, egyenként kerültek felragasztásra. (Ragasztás közben jöttem rá, hogy hibás közökkel, mert a fekete billentyűk nem a fehérek pontos felezésénél lennének, de az összhatás ettől még mindenkinek bejött.)

Mint minden más itt, úgy ez a zongora sincs még teljesen készen, egyszer valamikor szeretném még vastagabb léccel körbeszegni a zongora palástját, és talán világítás is kerül bele, bár az van itt épp elég már így is. Eredetileg még a színe sem került eldöntésre, egy darabig natúr fenyő színű volt, aztán végül fehérre mázolódott, mert most valahogy minden koptatott fehérré válik itt.

Ilyen volt 'faszínűen':

Aztán megfehéredett:

És most ilyen:

Mielőtt valaki megjegyezné; igen, ez messze nem korrekt építési leírás. De úgy gondolom, aki ilyesmit csinálna, az úgyis megtalálja a számára legmegfelelőbb megoldásokat. Az építésről készült ugyan egy csomó fotó, de ezeket persze most egyik gép egyik mappájában sem találom, szóval így most ez egyfajta ötletadó poszt lett csak. 

Ötletet amúgy nem csak adni szeretünk, hanem kapni is. Szóval akár el is mesélhetitek, ti hol tartjátok a borospalackjaitokat?