Gitárhúrozás apróbb javítással

2020.11.04. 05:00 | Írta: Mr. Furdancs

Az élet úgy hozta, hogy ismét alkalmam nyílt arra, hogy segítőkészségemről tegyek tanúbizonyságot. Egy kedves ismerősöm fordult hozzám kérésével, miszerint ugyan cseréljem már ki a húrokat a gitárján. Mi sem egyszerűbb, gondoltam akkor, persze, hogy segítek. A hangszer, mely később munkadarabbá vált, az alábbi fotón tekinthető meg. Ez egy korabeli Aria gitár, körülbelül a kilencvenes évek elejéről. Akkoriban szépen megszórták hazánkat az ehhez hasonló hangszerekkel. Nem mondom, hogy jól jártunk velük, nem a márka csúcsmodellje, de szárnypróbálgató szobagitárosoknak tökéletesen megfelel, tábortűz mellett meg pláne. Még a fűtőértéke is kiváló. 

 img_2916.JPG

A húrozásról tulajdonképpen nem is nagyon fogok írni, tekintettel arra, hogy miközben leszedtem a régi húrokat a gitárról, több hangolókulcs is a kezemben maradt. Így vált a hangszer munkadarabbá. Azért, hogy ne maradjunk húrozás nélkül, idebiggyesztettem egy videót, melyben a híres-neves Muszty - Dobay házaspár mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Ezen az éghajlaton mindenki tőlük tanulta az első akkordokat, ez nem kérdés. Egy biztos: ez egy igazán őszinte videó a gitárhúrozásról. Ráadásul nylonhúros gitárt figyelhetjük meg a kisfilmben, melynek húrozása kissé bonyolultabb eljárást igényel. 

No de térjünk vissza az Ariahoz. Kezemben maradt a hangolókulcs, mégpedig azért mert az azt rögzítő apró csavarok megették maguk körül a fát. Mint már céloztam rá, nem a legjobb minőségű hangszerrel volt dolgom. Íme a kulcs:

img_2910.JPG

Húrozás, hangolás előtt illik minden olyan alkatrészt rendesen rögzíteni, amelyhez a húr csatlakozik. Ha lötyög, mozog a hangolókulcs, sose leszünk világsztárok. Kizárólag abban az esetben, ha a folyamatosan elhangolódó hangszerrel játszott, úgynevezett atonális zene jön divatba. Na jó, az atonális zene nem feltétlenül hamis, inkább csak fura, de ez most mindegy is. A lényeg, hogy a hangolókulcsot vissza kellett szerelni. Volt ötletem, hogy mit kezdjek a kelleténél jóval nagyobbá vált furatokkal, de természetesen azt gány megoldásnak gondoltam, ezért megkérdeztem egy hangszerekkel foglalkozó szakembert. Ugyanazt javasolta, mint amire én is gondoltam: pillanatragasztó, gyufaszál és némi csiszolás. 

img_2906.JPGIgen, kupleráj van!

Kifejtve a dolgot: a furatokba pillanatragasztóval, ízlésesen beleragasztottam egy-egy gyufaszálat. Megvártam míg megköt, utána szintben lecsíptem (valójában letörtem) a gyufaszálak kilógó részét, majd óvatosan síkba csiszoltam a maradékot. Ezek után a frissen kitöltött furatba vígan és tökéletes rögzítést biztosítva kapott bele az apró csavar. 

img_2908.JPG Íme a letört gyufafejek

img_2909.JPGMajdnem szintben a pótlás

img_2914.JPGMehetnek vissza a csavarok

img_2915.JPG

Biztos vagyok benne, hogy lehetett volna szebben is csinálni a dolgot, de a felszerelt hangolókulcs így is eltakar mindent. Összegezve a dolgot: a kulcs passzentosabban került a helyére mint új korában. Utána felhúroztam a hangszert, majd miután "berángattam" a húrokat, eljátszottam ezt a dalt:

Jó, igazából nem is. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni. 

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr9012286905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mpl 2017.03.05. 08:37:01

A pillanatragasztó nem az igazi, idővel kiporlik. A normál faragasztó korrekt megoldás-ha már fát ragasztunk...-együtt mozog a fával. Gyufa helyett használhatsz bambuszból készült fogpiszkálót, keményebb, stabilabb, mint a puhafából készült gyufa, ami inkább előbb, mint utóbb ki fog lötyögni a fából.
süti beállítások módosítása