Ez egy extrém rövid posztocska lesz. Az apropója az elmúlt időszakban a szembe szomszédságban végzett néhány asztaloskodásom. Ugyebár itt arról van szó, hogy a szükséges faanyagot általában előkészítem, leszabom, csiszolom, aztán az építés napján átviszem a szomszédba. Vele együtt a szükséges szerszámokat, csavarokat-kötőelemeket, miegymást.
És kezdődhet a munka.
Amit nagyjából 10 percenként szakít meg egy-egy a címben foglalt felkiáltás, mert kiderül, hogy kell még egy szorító, villáskulcs, kézigyalu, dekopírfűrész, koronamaró, csiszolóvászon... Haza megyek hát értük és vad keresgélésbe kezdek, mert ugye "itt kell ennek lenni!" de persze pont most még sincs ott.
A szomszéd portája, ahol épp dolgozom sem teljesen szerszámtalan, így időnként ott is megvan a szükséges szerszám, csavar és a többi, de persze azt is keresni kell, mert ez egy ilyen szakma, mindig mindent keresni kell, hiába van dedikált helye, ahol amúgy lenni szokott...
A lényeg, hogy délre általában csippen a telefonom, hogy meg is van a napi 10000 lépés. És tényleg, estére azért jobbára a lábunk fárad el leginkább, arról nem beszélve, hogy ilyenkor vagy három kör, mire mindent visszahordok haza, pedig ugye még reggel egyszerre át tudtam vinni minden szükségesnek gondolt szerszámot, csak közben valahogy felszaporodtak.
Nálatok fordul elő ilyesmi? Ha esetleg igen, osszátok meg velünk, akár itt a poszt alatt, akár a Facebook oldalainkon.
