JTom • 6 nap
Hogyan írhatnék egy normális hosszúságú bejegyzést arról a matricázásról, amit mindössze tíz perc alatt végeztem el? Mivel tényleg nagyon nehéz érdemi hosszúságú írást összehozni ebben a témában, így úgy gondoltam, hogy ez egy különleges és egyedi bejegyzés lesz. Természetesen mesélek nektek a modellről és a matricázásról is, de emellett olvashattok érdekes infókat a Rial-ról és végül, de nem utolsó sorban a Looksmart legújabb kiadására és főleg annak a dobozára is kitérek.
Kezdjük is rögtön egy érdekességgel:
Tudtátok, hogy a Rial egy keréktárcsákat és felniket gyártó cég, ami a mai napig működik? A német céget 1978-ban alapították Fußgönheim-ben, de azóta átköltöztek Bad Dürkheimbe. Van egy pofás honlapjuk is, amely bemutatja jelenlegi termékeiket és tevékenységüket (https://rial.de/). Érdekes azonban, hogy csak egy lábjegyzetben említik meg Forma-1-es múltjukat (https://rial.de/en/marke/).
Az újra kiadott modellautó
A Rial ARC2-es is egy olyan autó volt, amit évekkel ezelőtt már kiadott egyszer a Spark. A történet ismerős lehet: minden boltból elfogyott és a használt piacon is csak nagyon ritkán tűnt fel egy-egy darab és az is igencsak borsos áron. Sok Spark autó járt már így és hát annyira nem volt fontos, hogy vagyonokat áldozzak erre az autóra. Viszont amikor megláttam, hogy újra kiadják az ARC2-est, szinte ugráltam örömömben.
Tudtátok, hogy az a Günter Schmid vásárolta meg 1987-ben a Rial-t, aki korábban az ATS céget és az arról elnevezett Forma-1-es csapatot is birtokolta? Ez a derék úriember pedig úgy gondolta, hogy újdonsült vállalatának az lesz a legjobb reklámja, ha indít egy csapatot a Forma-1-ben. Így született meg a Rial Racing.
Már megint azok az átkozott dohányreklámok…
Pont az előző matricázós bejegyzésemben elmélkedtem arról, hogy lehetne gyűjtő baráttá tenni azokat az autókat, amik dohányreklámosak, de a modellgyártók mégsem tehetik rá ezeket a szponzorokat a modellautóra. Az én megoldásom szerintem nagyon egyszerű volt. „Ne tegyék fel a dohányreklámokat a modellekre (de semmilyen formába sem, még az első és utolsó betűket sem, mint ahogy azt a Spark szokta), de akkor legyenek szívesek és mellékeljék hozzá a matricákat, hogy a gyűjtők eldönthessék, hogy felrakják-e a modellautóra vagy sem.” Írtam korábban. Talán érdemes lenne elküldenem ezt a Spark-nak is, mert ezúttal is sikerült a két szék közé esniük.
Tudtátok, hogy annak idején nem volt kötelező két autót indítani a Forma-1-ben? Manapság már elképzelhetetlen lenne, hogy egy csapat csak egy autót indítson, de régen ez egyáltalán nem volt szokatlan. A Rial is így tett mivel egy kisebb csapat számára ez logisztikailag és anyagilag is praktikus megoldás volt. Szóval 1988-ban csak egy autót neveztek be, amit Andrea de Cesaris vezetett. 1989-ben viszont már ők is két autót indítottak.
Teljesen ledöbbentem, amikor először a kezembe vettem ezt az autót. A motorborításon, ahol a Marlboro matricáknak kéne lenniük, egy bénán felhelyezett fehér matrica volt, amivel egyszerűen letakarták a dohányreklámot. Először azt hittem valami olyannal, mint valami maszkolószalag, amit le lehet venni, de kiderült, hogy nem. Az egy elfedő matrica volt. Na már most nem azért, de én is kénytelen voltam korábban ilyen megoldáshoz folyamodni, de még én is szebben megcsináltam, mint ők. Valamilyen szinten viszont meg kell védenem a Spark-ot, mert a modellt bemutató fotókon még Marlboro reklámmal virított ez az autó és gondolom így is akarták kiadni, csak aztán szólt nekik valaki, hogy így mégsem lehet forgalomba hozni. Valószínű ez kényszermegoldás volt, de akkor is rettentően ronda.
Tudtátok, hogy mindössze két szezont élt meg a Rial Racing? Az 1988-as kifejezetten bíztató szezon után az 1989-es szezon már nettó katasztrófa volt a csapat számára, ami elvette a németek kedvét a folytatástól.
A matricázás
Volt összesen három matrica az autóhoz – amit szerencsére a Spark mellékelt – és nem kellett Rial szakértőnek lennem ahhoz, hogy kitaláljam, hogy melyik hova való. Szerintem talán életem legrövidebb matricázása volt, mivel ha jól emlékszem három darab zeneszám sem ment le és már kész is voltam. Viszont, amire nagyon érdemes odafigyelni azaz, hogy az új matricák elfedjék a korábban feltett Marlboro logókat. Ehhez nagyítót használtam, hogy a lehető legjobb legyen a végeredmény. Bár nem voltam lenyűgözve a Spark dohányreklámot eltüntető technikájától, de azt kell mondanom, hogy ahogy a feliratok a helyükre kerültek már nem is nézett ki annyira bénán. Mondhatni sikerült elvenni az élét a béna fedőmatricázásnak. Ennél a modellautónál már csak emiatt is fontosnak tartom, hogy matricázzuk fel.
Tudtátok, hogy ezalatt a két év alatt hat versenyző is megfordult a csapatban? Míg 1988-as évet Andrea de Cesaris csinálta végig, addig az 1989-es idény már sokkal kaotikusabb volt. Christian Danner, Gregor Foitek, Bertrand Gachot, Volker Weidler és Pierre-Henri Raphanel szinte egymásnak adták a kilincset és általában nem békésen váltak el a csapattól. A Rial nem egyszer a pénzügyi nehézségek miatt vált meg pilótáitól, vagy éppen gyengébb teljesítmény miatt cseréltek, de volt olyan is hogy egy-egy baleset után a versenyzőnek lett elege a csapatból és távozott.
A Looksmart új doboza
Ha szoktátok a blogomat olvasni, akkor jól tudjátok, hogy két gyártón szoktam előszeretettel köszörülni a nyelvemet. Az egyik Bburago a másik pedig a Looksmart. Érdekes, hogy mindkettő Ferrarikat gyárt. Előbbinél a mai napig nem tudok napirendre térni páratlan népszerűségén, miközben minőségileg inkább játékautó, mintsem gyűjteménybe való modellautó. A Looksmart-ot pedig azért szeretem előszeretettel ekézni, mert a közvetlen riválisaihoz képest pofátlanul drága, de annyival nem nyújt többet, hogy ez indokolt lenne, hiszen mint ezt én is később megtudtam „csak egy túlárazott Spark modellautó”.
Viszont most tettek valami olyasmit, ami egyfelől kivívta az elismerésem, másfelől pedig már nagyon ideje volt már. Nem, sajnos nem az árat csökkentették, hanem a doboz dizájnját változtatták meg. Pedig a Looksmart doboza eddig is gyönyörű volt. Mintha csak valami méregdrága karórához készült volna. Egyetlen egy probléma volt vele: nem látszódott a modellautó. Igen, egy teljesen fedett dobozban volt a plexi tároló, ergo még az is szívta a fogát, aki alapjába véve a gyári dobozában tárolja a modelleket, hiszen ezzel a szép dobozzal az égadta világon semmit nem lehetett kezdeni csak fogta a helyet. Ez azonban most megváltozott. Végre egy olyan nyitott dobozzal rukkoltak elő, amiben látszik a modellautó anélkül, hogy ki kéne venni belőle. Persze van ennél szebb és jobb megoldás is, de végre valami! Plusz a doboz új mintázata is ütős lett, ami szintén egy plusz pont. A modellautó pedig továbbra is gyönyörű. Persze mindig morgok, amikor egy Looksmart-ot kell megvennem, de amikor meglátom, hogy milyen szép modellt kapok, akkor egy kicsit én is megenyhülök. Nagy szerencse, hogy egy évben csak egyszer kell Looksmart modellt vennem.
Tudtátok, hogy a Rial-t is a kutyaütő csapatok között szokták emlegetni? Holott ez egy súlyos sértés a csapatra nézve! Igaz, hogy 1989-ben a hatodik kanadai nagydíj után már egyszer sem sikerült kvalifikálniuk magukat a versenyre, de korábban Danner és de Cesaris is bezsebelt egy-egy negyedik helyett. A Coloni, az Andrea Moda vagy a Life mikor ért el hasonló eredményeket?
Nos, ennyi lett volna ez a rendhagyó matricázós bejegyzés. Nagyon örülök, hogy meglett ez a modellautó is és, hogy valamennyit hozzátehettem a végső kinézetéhez, még ha nem is kellett túl sok mindent csinálnom. A következő ilyen típusú írásomban ironikusan életem eddigi egyik leghosszabb matricázós projektjéről fogok beszámolni. Addig is egy utolsó érdekesség a Rial-ról:
Tudtátok, hogy van egy olyan pénznem, hogy „riál”? Az irániak használják és azzal „büszkélkedhetnek”, hogy még a magyar forintnál is gyengébb a pénznemük, ami valljuk be nem kis teljesítmény. A bejegyzésem írása pillanatában 108 iráni riál 1 magyar forintot ér.
