Arra gondoltam, hogy a hosszú kihagyás után szentelek pár írást a stúdió berendezési tárgyainak. Tudni érdemes, hogy itt felénk a legritkább esetben készülnek valóban tervezetten a tárgyak, inkább az organikus, valahogy maguktól, menet közben alakuló kivitelezés a jellemző. Nem volt ez máshogy a talán legmarkánsabb berendezési tárgyunk, a boraink tárolására eszkábált zongora-szekrény esetében sem.

Az asztalosság egyik legizgalmasabb kihívása a nyílászárók készítése. Persze a bútorkészítés is jó terep, de egy nyílászáró, és ezen belül különösen egy ajtó sokkal jobban szem előtt van, és sokkal kevésbé tolerálja az esetleges pontatlanságokat.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell egyáltalán ajtót csinálni? Millióféle van készen a kereskedésekben. Nos, ez igaz, de azok jórészt szabványméretűek. Igaz, lehet spéci méretre is készíttetni/rendelni, de ilyenkor ennek bizony megkérik az árát, sok esetben szemérmetlen felárakkal találkozhatunk, pedig hát pontosan ugyanannyi anyag és munka van ezekben is, mint a normál méretekben, és egy random hazai kis nyílászáróüzem messze nem gyárt akkora sorozatokat, hogy az ilyen spéci méretek túl nagy macerát (átállást a megszokott méretekhez képest) jelentenének számukra. De mindegy is, ez itt a Furdancs blog, tehát fel sem merülhet a „miért kell ezt magunknak elkészíteni?” kérdése, hiszen fúrfaragni jó.

Ugye, hogy sokunk gyerekkorának egyik legmisztikusabb tárgya a gyufakocka? Persze nem mindegy, hogy ki mikor volt gyerek. Ez a szerkezet nem más, mint egy gyufaszálakból, kötőanyag nélkül összeállított kocka. Tekintve, hogy már nincs se időm, se idegrendszerem magamtól kiokoskodni, hogy milyen sorrendben rakjam egymásra a szálakat, inkább utánanéztem a neten.

A Wikipédia idevágó szócikkéből sok minden kiderül. Például az, hogy használhatunk apró trükköket a kocka elkészítéséhez, vagy egy ilyen képződmény lehet tömör, vagy belül üres. Nem lacafacázom, idemásolom a kocka elkészítési módját. 

A LED, azaz a világító dióda óriási fejlődésének köszönhetően, a világítástechnikában is széles körben elterjedt. Az interneten zavarba ejtően gazdag a választék a különböző kivitelű és teljesítményű termékek között. Nagyon sok tájékoztató anyag fellelhető a témakörben, ami eligazítást nyújthat a megfelelő anyagot a megfelelő helyre vezérelv alkalmazásához.
Az alábbiakban a LED szalagra esett a választásom egy világító rajztábla elkészítéséhez.

A csomagoláson szerepel minden technikai adat, amit tudni kell vagy érdemes.

Arra lettem figyelmes, hogy az utóbbi időben a vécét lehúzva akár rögtön zuhanyozhatnék is. A tartály aljából ugyanis öblítéskor a víz a csövön kívüli világba is utat tört magának. Mindezt egyre nagyobb lelkesedéssel csinálta, így elérkezettnek láttam az időt, hogy a rendeltetésének megfelelő helyére, a csőbe helyezzem vissza a vizet. Már jelentős mennyiségű folyadék gyűlt össze a wc padlóján ahhoz, hogy megfelelő lépéseket tegyek a megoldás érdekében. Egy darabig a város különböző részein fellelhető illemhelyeken váltottam ki az otthoni öblítést. Így is száraz maradt ugyan a padló, de lássuk be, hosszú távon igen nagy megterhelés a napi logisztikába még az ürítkezést is beilleszteni. Nem beszélve arról, hogy a vécékészülék így tulajdonképpen funkcióját veszti. Felderíítettem, majd feltártam hát a hibát. 

Ott csörgedezik bizony a kis patakocska, mely néha el-el válik a csőtől és vidáman locsolja magát szerteszét

Igen, szakállas vagyok, de nem azért, mert épp ez a divat. Nagyon régóta viselek szőrzetet az arcomon. Volt, hogy hosszú volt és leginkább egy rosszul értelmezett hajóskapitányhoz hasonlítottam, de ezek az idők már elmúltak.  

Mi van akkor, ha van egy elektromos gitárod, ami nem szól jól? Add el. Vagy hasznosítsd újra, mondjuk tűzifa formájában. Én faliórát csináltam belőle.

Partnerünk, a Knauf Insulation friss tájékoztatójából kiderül, hogy eddig mennyi mindent nem tudtunk a kosárlabdacsarnokokról. Például, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy egy ekkora valaminek milyen az akusztikája. Ez nem csupán egy esetleges, a csarnokban megtartott koncert esetén lehet fontos, hanem egy sima kosárlabda meccsen is. A IV. kerületi kosárlabdacsarnok kivitelezésénél tehát fontos szerephez jutott a szigetelés.

Mi mással tölthetné az ember a szombat estéjét, mint egy égből pottyant IKEA-látogatással és az azt követő bútorösszeszereléssel. A barkácsolni szerető férfi számára ez amolyan könnyed edzés, melynek során újra gyerek lehet kicsit. Stábunk tehát egyik pillanatról a másikra egy fészekrakási lázban égő, egyedülálló, harmincas éveinek elején járó hölgy, Linda társaságában találta magát. Bár a felkérés pusztán a bútorok szállítására vonatkozott,  nyilván fel voltunk készülve arra, hogy úriemberhez méltó módon bevállaljuk az összeszerelést is. Remek terápiás elfoglaltság és még teát is kaptunk. Illetve kaptam, hiszen a stáb szó ebben az esetben engem (Mr. Furdancs) takar. Nem is térnék ki magára a szerelésre. Szót sem érdemel. Azonban, miután eljártuk a "van egy kis időd segíteni (!!!) összeszerelni a bútort" násztáncot, elhangzott a számból a kérdés: "és mondd, szerszámod van-e?" Erre úgy csillant fel Linda szeme, mintha élete férfiját látta volna meg egy lemezlovas klub félhomályában. Nekem még szerszámosládám is van! - jött a válasz. Néhány perc múlva büszkén hozta is, mint macska a frissen fogott egeret.

Ha a férfiember elég hosszú ideig kénytelen hallás után vizelni, tekintve, hogy a mellékhelyiségben nincs világítás, két dolog történhet. Megszokja a dolgot és többet takarítja a wc környékét, vagy elege lesz és csinál villanyt az illemhelyre. Velem az utóbbi történt. A feladat mindössze annyi volt, hogy az eredeti, nem szabványos és amúgy is viseltes vezetékeket kellett kicserélni a lámpatest és a villanykapcsoló között.

Egyik vég

Másik vég