A történet úgy kezdődik, hogy meglepem a feleségemet karácsonyra. Ez egy remek lehetőség, hogy mások mellett saját magamnak is örömet okozzak, ha tudok kettő az egyben ajándékot vásárolni. Na, nem egy sörbontóra gondoltam, hanem inkább egy porszívóra. Abból is olyanra, amit a körfűrészemre is hozzá tudok csatlakoztatni. Ugye, hogy tud a férfiember, ha akar?! Az öröm után, következett az üröm, amikor megláttam, hogy mennyi az ára a hozzá kapható papírporzsáknak (900-5000 Ft/db).

Úgy gondolom, hogy ez rablás, hiszen a Lidl-ben a kifli mellé ingyen adják a hasonló technológiával készült zacskót, de ez egy rendkívül jó lehetőség arra, hogy az árukapcsolás révén lehúzható legyen a vásárló, hiszen otthon nem igazán tud ilyet csinálni és az alapanyagok filléres dolgok és mindig kell belőle. Szóval ennyit az előzményekről és a magyar fifikáról.

Gondoltam utána nézek és megcsinálom magamnak, de nem eldobható, hanem mosható változatot. A dolog egyik legfontosabb része az anyagválasztás, háromféle anyagból kombináltam; belülről kifelé sűrűbb az anyagszerkezet és van egy rossz hírem: VARRNI KELL! Igen-igen, tudom most elveszítettem a férfi olvasók 70%-át, de már csak ilyen ez a porzsák téma. Figyelmeztetek mindenkit a poszt fekete öves buherátoroknak ajánlott, vagy akik eléggé elszántak, hogy ne csak elolvassák, hanem meg is valósítsák az itt leírtakat! Tudom, igen-igen, kevesen maradtak, de a többiek hasznát veszik az itt leírtaknak.

A hozzávalók (a sót és a borsot ízlés szerint használjuk, ahogy a receptek írni szokták):

A belső rész egy vászonszerű anyag (régebben pont ebből varrták a Rakéta porszívók zsákját). Bocsánat nem vagyok, varrónő a pontos nevét nem tudom szemrevételezéssel állapítottam meg, de az eladó is megerősítette.

A középső anyag vlies (ejtsd: vlíz, mert a boltban nagyon hülyén néznek rád az eladók, ha másként próbálkozol). Egyébként az eredeti porzsákot is vlies zsáknak nevezik.

A külső réteg pedig SB-100-as közbélés, bármit is jelentsen ez. Kicsit hasonlít a Szilvia papírtörlőre, de ez nem papír, hanem poliészter vagy polipropilén, vízben nem mállik szét.

Kivágtam a megadott méretre az anyagokat és gombostűvel egymáshoz tűztem. Nekem nagyobb porzsákom van, mint általában, aminek a mérete 410mm x 550mm, lyukátmérő 63mm.

Nagyon fontos az anyagok szűrőhatása, ellenállása, amit szemre nem lehet megállapítani, itt nagyon el lehet rontani az egészet! Gondoltam tudományosan kikísérletezem: a porszívócsövét nem a szívó, hanem a fújó részhez csatlakoztatom, és a csővégre rágumizom az eredeti porzsákot, lefixálom egy műanyag lap elé és amennyi a műanyag lapnak az oldal irányú elmozdulása, annyira kell az „után gyártott” rétegek számát is növelni. Azonban győzött a „nehézségi lassulás = lustaság” és az időhiány! Sokkal egyszerűbb megoldást alkalmaztam. Megszívtam szájjal az eredeti porzsák szimpla oldalát és összehasonlítottam az ellenállását a saját anyagommal. Ezért igazából nem is három, hanem négy rétegből varrtam össze (a középső vliest dupláztam). Ezeknek a szélét szegőöltéssel körbevarrtam és 10*10cm-es kockában besteppeltem.

Berajzoltam a cipzár helyét a zsák aljára és bevágtam.

Csökkenteni kellett a rétegek számát a cipzár helyén, hogy vissza tudjam hajtani a bevágott füleket, ezért a kivágásnál a felesleges rétegeket lemetszettem, így csak egy réteg van visszahajtva.

Belevarrtam a cipzárt.

Majd a cipzárra varrtam egy takarófület a maradék négy rétegű, összevarrt anyagokból. Egyrészt, hogy kíméljem a portól, másrészt, hogy a por ott se távozhasson.

Közben 2 db 3mm vastag rétegelt lemezből elkészítettem a porzsák szívócsonkjára a csatlakozó lapokat. Egyik a porzsákon kívül, a másik a porzsákon belül lesz. A lemezeket egy kreatív hobby boltban vettem meg 70 Ft/db áron. Rárajzoltam a méreteket, a középső kört 2mm-rel nagyobbra rajzoltam.

Amikor ez kész volt a másik lappal már nem akartam ugyanezt megtenni, spórolni akartam, így egy kis cselhez folyamodtam: kétoldalú ragasztóval összeragasztottam a lapokat és így csak egyszer kellett rajzolni és dekopírfűrésszel kivágni.

Ezeket lefestettem, hiszen a jómunkás ember mindent lefest az utókornak!

A lapokhoz dekorgumiból vágtam tömítést (ezt is egy kreatív hobby boltban vettem – ha jól emlékszem 90 Ft/db), a belső kör átmérője -2mm-rel kisebb, mint a szívócsonk. Majd a méreteket rárajzoltam a zsákra.

Ezután kivágtam, és ezt is a cipzárnál hasonló módon beszegtem. Utána a kettéhajtott anyagot a fonákján duplán körbevarrtam (három oldalon) huroköltéssel és visszafordítottam a színére az anyagot.

A véghajrában 4 db laposfejű csavarral és 8 db fakötésű alátéttel összecsavaroztam az elkészült zsákot a lefestett rétegelt lemezekkel.

Upsz, és már benne is van a porszívóban! Persze ez azért nem ment olyan gyorsan. Ami a lényeg, hogy az egész anyagköltség (a festéket és a cérnát leszámítva) még talán ezer forintba sem került. A vlies-nek és a többi anyagnak a métere 310-350 Ft körül mozgott (ahol én vettem). Dekorgumi, rétegelt lemez, cipzár és elszántság kell hozzá!

Ha valaki keményen nyomja a kókányolást, akkor a szívócsonk csatlakozását awab bilinccsel és a porzsák végét binder csipeszekkel is meg tudja oldani, így a munkaidő háromnegyedét meg lehet spórolni!

U.i.: Bocs a képek minőségéért, nem vagyok egy gasztro-blogger profi fotóstúdióval a hátam mögött!

   Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.