Azt mondják, egy újszülöttnek minden vicc új. Ez nyilván igaz is, de azért idősebb korban is hallhatunk számunkra új dolgokat, néha még a világ működéséről is tanulhatunk mások számára evidenciának számító adalékokat. Az e poszt apropóját adó felismerésem épp ilyen, azonban nem volt ilyen gyors, kicsit hosszadalmasabb út vezetett el hozzá.
Az úgy volt, hogy (megint) elromlott az asztalos kőrfűrészem. A korábbi esetről, és a felújításról írtam itt, most legyen elég annyi, hogy az akkor beszerzett motor csapágya széthullott. Én meg arra jutottam, hogy a továbbiakban elengedem a fűrészgép kezét, és keresek valami masszívabb új gépet.
A fűrészgép-vásárlás is érdekes poszttéma lehetne. Legalábbis ennél a barkács- és profi gépek határmezsgyéjén mozgó kategóriánál (a 150 és 250 ezer forint közötti árakon kínált, még viszonylag könnyen mozgatható, komoly gépvázzal nem rendelkező fűrészgépek) így van, elvileg nagy a választék, amiről azonban hamar kiderül, hogy jelentős részük csak átfestett-átmatricázott változata ugyanannak a gépnek. Ebben a kategóriában azért még kell kompromisszumokat kötnünk, vannak vitatható anyagfelhasználások, műszaki megoldások. (Tapasztalatom szerint olyan 800 ezer forinttól találunk már tényleg korrekt gépeket.) Végül a Makita, Metabo, JET és Hikoki gépei maradtak a képben. A befutó aztán a Hikoki C10rj gépe lett, kifejezetten kellemes 171 ezres áron. A gép főképp az asztal és a vezetővonalzó pontossága és a gépváz merevsége és masszívsága miatt került kiválasztásra, öntvény asztal, fogasléces vezetővonalzó-állítás, akár 88 cm vágási szélesség, nagyon ötletesen átgondolt műszaki megoldások. Ha már lesz több közös élményünk (eddig még csak pár deszkát vágtam vele) meg is írom a tapasztalatokat.
De visszatérve a poszt fő vonalához: A Hikoki mint gyártó számomra nem volt ismerős, azt persze tudtam, hogy ez a korábbi Hitachi szerszámok külön cégbe/márkanévbe szervezése és elvileg japán (nyilván a gyártás nem ott történik) tehát akár a Makita minőségére is számíthatunk a Hikoki szerszámoknál. Jómagam Makita felhasználó lettem, mióta újra főállású asztalos vagyok jórészt csak Makíta elektromos kéziszerszámokat szereztem be. Így persze a Makita rendszerkofferét, a MAKPAC koffereket használom, van belőle szortiment ládám és ilyet használok kéziszerszámos ládának is.
Most, hogy képbe került a Hikoki, azért ránéztem a választékra és az árakra is. Kiderült, hogy (talán épp a piacnyerés miatt) több esetben van akár 20-25% árelőnye is a Hikokinak a Makitával szemben, mikozben a paraméterei általában picit jobbak is, mint a kategóriatárs Makita-é. Épp egy új, nagyon rövid készülékházú, de nagy nyomatékot tudó fúrócsavarozót keresek, itt például a Hikoki ajánlata sokkal menőbb a Makitáénál.
Hikoki DS18DE-WHZ kontra Makita DDF484RTJ
Igen ám, de ha nem Makita-t veszek, kiszúrok magammal a kitelepülésekkor, hiszen a Makita MAKPAC koffereit összerakhatom egybe (egymásra kapcsozhatom) megkönnyítve a hordozást, de a más gyártmány doboza nyilván más szisztémát követ. Gondoltam én.
De közben ahogy nézegettem a Hikoki (Hitbox) konténerjeit a neten, nagyon hasonlónak tűntek, mintha pont ott lenne a kapcsok helye mint a Makita esetében. Elmentem hát egy közeli boltba, előadtam mire gondolok, kipróbáltuk és tényleg, a két gyártó doboza pontosan ugyanolyan szabványú csatlakozással rendelkezik. Ezek után itthon jobban utánakerestem, és kiderült, hogy ez valóban SZABVÁNY, méghozzá a SYSTAINER nevezetű, amelyet a Tanos alkotott meg és sok gyártó használja (Metabo, Festool, Makita, Hikoki, Milwaukee, Extol, stb.) és ezen gyártók konténerei minden további nélkül egymáshoz rögzíthetőek.
Meg kell mondjam, én azóta is csodálkozom ezen. Manapság, amikor minden gyártó - gazdasági oldalról nézve érthetően - a saját rendszerére akarja szoktatni a vásárlókat, létezhet egy ilyen, szinte az USB töltőkábelek szabványosításához hasonló LOGIKUS lépés? Nem is értem...
