A falazóhabarcs készítéséhez hasonlóan a keverési arány a vakolóhabarcsnál  is   attól   függ,   hogy a keverést kézzel vagy géppel végezzük-e. A kézi keverésnél az alkotórészek nem elegyednek egymással olyan jól, ezért a homok hányada kisebb legyen, mint a gépi keverésnél.

A keverési  arányokat  szabványos mértékegységben adjuk  meg,  de a helyszínen általában lapáttal mérünk. Ez a mérési módszer nagyon pontatlan, mert egy lapátnyi homok mennyisége a nedvességtartalomtól függően erősen változik. A habarcs alkotórészeit nagyon gondosan keverjük össze, hogy a cementvagy mészpép lehetőleg minden homokszemcsét szorosan körülvegyen. A jó keveréket egyenletes színéről lehet felismerni. Kisebb mennyiségeket kézzel is keverhetünk, a nagyobb mennyiséget jobb keverőgéppel feldolgozni.

Cementhabarcs készítésekor a cementet és homokot szárazon keverjük össze, majd vizet adunk hozzá. Ha a homok száraz, a mészhabarcsot ugyanígy készítjük. Nedves homokban a mész megcsomósodhat, ezért előbb a meszet keverjük össze vízzel, azután adjuk hozzá a homokot a mészpéphez. Gipszhabarcs készítésekor a gipszet beleszórjuk a vízbe. Rövid ülepítési idő után megkeverjük a habarcsot. Száraz vakolóhabarcsot zsákokban készen is lehet kapni. Ennek a készhabarcsnak  előnye,  hogy a megfelelő arányokban, egyenletesen van összekeverve. Így nincs szükség keverőgépre, a habarcshoz csak vizet kell adni. Ugyanakkor a készhabarcs drágább, mint a helyszínen saját magunk által kevert habarcs.

Általában többrétegű vakolatokat alkalmazunk. A vakolat felépítésének alapszabálya a következő: a vakolatok szilárdságának a fal felülete felé haladva csökkennie kell, de legalább állandónak kell maradnia; a fedővakolat nem lehet keményebb, mint az alsó vakolat, mert akkor az egész réteg leválhat.

Mind belső, mind külső felhasználásra alkalmazhatók ezenkívül egyrétegű vakolatok  is  (ilyenek a néhány mm vastagságú, műanyag alapú vakolatok, amelyek nagyon jól tapadnak, de rendkívül egyenletes alapot igényelnek), vagy a beltéri használatra alkalmas, sokféle gipszvakolat, amelyek használata azonban a laikus építkezőnek legtöbbször gondot okoz.

A vakolatoknak általában meghatározott felületi struktúrát adunk. A készhabarcsként megvásárolható finom vakoló habarcsokkal mind belső, mind külső falakon finomvakolású felületeket lehet kialakítani. Külső falakon elterjedten alkalmazzák a simítólapáttal mintázott vakolatokat, ezeknél a struktúrát a simítólapát megnyomkodásával adjuk meg, valamint a dörzsölt vakolatokat, amelyeknél a simítólapát egyenes vagy körkörös mozgatása nyomán alakul ki a struktúra.

A fröcskölt vakolatokban különböző méretű szemcsék vannak, amelyek finomabb vagy durvább struktúrát adnak a vakolt felületnek.

Építőipari sorozatunkban Max Direktor „Falazás, betonozás, vakolás” című könyvéből idézünk részleteket a kiadó engedélyével. A kötet a gyakorlatban számtalanszor kipróbált, hasznos ötleteken és mesterfogásokon keresztül mutatja be a szakterületet. Lépésekre bontva, ábrákkal és szöveges részekkel ismerteti az egyes műveleteket.  

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.