Az öregautós sorozatunk egy ideig szünetelt, mert a rendelkezésünkre álló öreg (na jó, igazából csak '91 évi) autóval semmi nem történt, nem akart elromlani, működött, jött és ment, pusztán benzin kellett bele, az sem sok. Kénytelenek voltunk rádiószereléses, meg polírozásos írásokat készíteni…

Aki már vett öreg autót, az ismerheti az érzést, ami az első pár száz kilométert kíséri. Az ember figyel a zörejekre, a furának tűnő hangokra, lesi a visszajelzőlámpákat, műszereket. Ilyenkor még nem érezzük a járművet, kicsit tartunk tőle, nem tudjuk valóban megbízható-e. Van bennünk egy adag félsz…

Az autózás vitathatatlanul része lett az életünknek. Bár kis országban élünk, nagyon sok olyan élethelyzet képzelhető el, amit csak saját közlekedési eszközzel lehet megfelelően kezelni. Autózni tehát sokszor szükséges, a kérdés csak az, hogy mivel? Az új modellek persze csábítóak. És jók is, látjuk…

Jómagam bizony még azokból a régmúlt időkből származom, amikor az autóknak – különösen az általunk elérhetőeknek – nem volt gyári tartozéka a rádió. Épp ezért, fiatalként teljesen természetes volt, hogy ha szereztünk végre egy általában már kissé koros négykerekűt, akkor az első lépés a megfelelő…