A Furdancs blog pár napja meghirdetett egy játékot, ahol amolyan gondolat-kísérlet keretében egy 100 évig működő időzítő berendezést kell elkészíteni és energiával ellátni. A berendezés az idő lejártakor elindít egy előre beállított programot, esetünkben egy videó lejátszását.
Persze nem kívánunk átgondolhatatlanul összetett feladványt az olvasók elé tálalni.
A pontos kiírásban ennyi olvasható:
"Egy szerény pályázat keretében játsszunk el a gondolattal, milyen technikai megoldásokkal tudnánk garantálni, hogy 100 év múlva, a megadott időpontban biztosan bekapcsolódjon egy áramkör. Adott az időzítőóra, mely hálózati feszültséghez kapcsolódik. Ez a táplálás nem stabil, időnként kihagyhat akár évekre is. Feladatunk alternatív eszközökkel, emberi beavatkozás nélkül 2114. májusáig megszakítás nélkül üzemeltetni a csekély fogyasztású időzítő áramkört. Kulcsszó az energiatárolás megoldása, de elfogadunk az időállóság, mechanikai problémák elleni védekezés, valamint vezérléstechnikai témában fogant írásokat is.
Hogy elkerüljük a megalomán megoldásokat, a rendelkezésre álló (elméleti) költségkeret pusztán tízmillió forint. További információ, hogy a környezet stabil. A nap süt, a szél fúj, nem tör ki vulkán és színesfém-tolvajok sem lopják el a berendezést."
Tehát most nem foglalkozunk a rendszer többi elemével. (Hiszen vélhetően a 100 év múlva üzembiztosan működő számítógép vagy épp monitor sem szerezhető be az első útba eső webáruházban.) Inkább tekintsük úgy, mintha egy hatalmas kutatóintézeten belül nekünk csak az időzítő és az ehhez szükséges stabil energiaellátás megkonstruálása volna a feladatunk.
Ötleteket, példákat persze lehet találni az irodalomban. Főképp nyilván a Science-fiction műfaja kínál inspirációt.
A legismertebb ilyen szerkezet talán a TMA-I. Vagyis a Tycho Magnetic Anomaly 1 (Tycho Monolit), amelyet a hold felszíne alá ástak el meglehetősen fejlett készítői, még az emberiség hajnalán. Ezen igazán multifunkciós berendezés utolsó, ám esetünkben példamutató feladata annyi volt, hogy mélyűri adóként tudósítsa építőit a felfedezéséről, vagyis arról, hogy az emberiség eljutott arra a szintre, hogy megtalálta és kiásta az elrejtett monolitot. Ez a szerkezet, mint sokan rájöhettek, Arthur C. Clarke, Űrodisszeia regényeiben, és az azokból készült mozikban tanulmányozható. Sajnos energiaellátásáról, és szerkezetéről túl sok nem tudható meg a művekből.
Szintén az időzítés iskolapéldája Isaac Asimov Alapítvány trilógiájának fő motívuma, vagyis az Alapítvány fejlődésének nehéz időszakaiban automatikusan megjelenő, az alapító, Harry Seldon hologramjának közvetítésével üzeneteket lejátszó berendezés, az időkripta. Itt annyit sikerül megtudni, hogy nukleáris energia adja a szükséges folyamatos energiaellátást.
De ha jobban belegondolunk, minden modern tudományok alapköve, a válasz "az életre, az univerzumra és mindenre” vagyis a 42 kiszámolásában segédkező Bölcs Elme nevezetű szuperszámítógép is ide tartozik. Igaz ott kicsit hosszabb időzítésre volt szükség – mint köztudott, 7,5 millió évre - de az időzítés remekül működött.
Szóval inspiráló példák akadnak szép számmal. Ráadásul egyáltalán nem kell a hagyományos és sokszor túlbecsült elektronikára vagy épp magára az elektromosságra korlátozni a megfejtéseket. Az egyetlen kritérium, hogy a dolog működjön. Lehet a megoldás fizikai, ezoterikus, biológiai. A szükséges időzítést bármilyen általatok elképzelt módon megoldhatjátok.
A megfejtéseket folyamatosan várjuk, még időben vagytok! Az ötleteiteket a furdancsblog@gmail.com címre várjuk június 10. éjfélig, minimum 500, maximum 1000 karakterben. Nem kapcsolási rajz mélységű leírásokat kérünk, de több legyen, mint néhány "Napcella a tetőre" jellegű mondat.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
