Az autózás vitathatatlanul része lett az életünknek. Bár kis országban élünk, nagyon sok olyan élethelyzet képzelhető el, amit csak saját közlekedési eszközzel lehet megfelelően kezelni. Autózni tehát sokszor szükséges, a kérdés csak az, hogy mivel? Az új modellek persze csábítóak. És jók is, látjuk és tudjuk, az autók döbbenetes fejlődésen mentek át az elmúlt években. És való igaz, egyre rohamosabb léptekkel haladunk a hozzányúlást, szerelést nem igénylő 'helyváltoztató gépek' felé. Az új autók manapság már akár 100.000 km-t is megtesznek anélkül, hogy a kötelező átvizsgálásokon, a kopó-fogyó alkatrészek pótlásán kívül bármit tenni kéne velük. Nem is igen szokás felnyitogatni már a motorháztetőt, hiszen ott maximum az ablakmosó folyadékot kell utána töltögetni.
Azzal is tisztában van mindenki, aki érdeklődik az autózás iránt, hogy a mai autók bizony már régen nem tisztán mechanikus szerkezetek, folyamatosan nő a számítógépek, elektronikák részaránya és befolyása az autóinkban. (Ez legfőképp a folyamatosan szigorodó környezetvédelmi előírások miatt van így, ezek az előírások aktív, a gépjármű és főképp a motor minden részegységére kiterjedő számítógépes felügyelet és irányítás nélkül már régen nem lennének teljesíthetőek. Szintén jelentős a biztonsági előírások hatása is, fék, kormány, futómű már nemigen képzelhető el szenzorok és elektronikák nélkül.) Nincs is ezzel baj. Vannak persze hangok, amik ezzel nem értenek egyet, siratják az autózás korábbi romantikáját, de bele kell nyugodnunk, igazából egy bármilyen gyártmányú mai, új autó nagyságrendekkel biztonságosabb, megbízhatóbb és kényelmesebb, mint egy néhány évtizeddel korábban, még az elektronikai forradalom előtt készült hasonló jármű.
A meglehetősen bonyolulttá vált szerkezet, és persze a megbízhatóság miatt ezeknél a modern 'helyváltoztató gépeknél' (nevezhetjük lassan teleport fülkéknek is...) a korábban megszokott, otthoni szerelésnek is egyre kevesebb tér nyílik. Egyrészt szükség sincs erre, de mód sem nagyon nyílik rá.
Régen persze minden jobb volt...
Pedig ez az otthoni szerelés nem csak muszájból végzett tevékenység lehet, hanem sokaknak hobbi és kikapcsolódás is. Szerencsére még elérhetőek és használhatóak a régebbi autók is, ezek ráadásul olcsóak, és bármily meglepő, de ugyanúgy el tudnak juttatni A-ból B-be, mint a mai új autók. Még a megbízhatóságuk sem feltétlenül rosszabb. És mindeközben lehetőséget kínálnak a szerelés, mint hobbi végzésére!
Új rovatunkban az otthoni szerelésről szeretnénk pár szót ejteni. Egy rovatnak persze cím meg szlogen is kell, mondjuk legyen a miénk az alábbi:
Írni lesz miről, környezetünkben akad néhány öregebb autó, amelyek azonban ugyanolyan jól szolgálják tulajdonosaikat mint az új modellek, fenntartásuk sem kerül többe, beszerzési áruk ugyanakkor szinte elhanyagolható volt. Jönnek, mennek, kanyarodnak, megállnak. És, ami a számunkra furdancsos szemmel a legfontosabb, szerelhetőek! Akár szerkezeti meghibásodást kell elhárítani, akár kényelmi extrát szeretnénk beszerelni, mindenre van mód! Első írásaink egy most beszerzett, alig 24 éves, nem különösebb magas presztizzsel, viszont annál nagyobb használati értékkel bíró modell lesz, ez itt a képen:
Tehát az első pár posztban bemutatott szerelések egy 180,000.- forint összegből, két év műszaki vizsgával, téli-nyári felni- és gumigarnitúrával vásárolt, 1991-es évjáratú Ford Escort Mk.5 autón történnek. Az autó teljesen rozsdamentes, minden funkciója működik. 1991 mintha csak tegnap lett volna, legalábbis ez az autó ezt sugallja, mind kívül, mind belül bőven letagadhatna jó néhány évet. Nem repedeznek a műanyagok, nem kopott a műszerfal, jók a gumikéderek, még a tetőablak sem ázik be.
Egyszóval igazán jó alap a youngtimer építéshez, legalábbis még hat évig, 30 évesen ugyanis már igazi oldtimer is lehet akár. Igaz, ezek az autók nagy számban készültek, épp ezért nem lesznek egyhamar igazán értékesek. Ugyanakkor ennek az alacsony presztizsnek megvan az az 'előnye' is, hogy nem becsülik sokra, vagyis nem vigyáznak rájuk a gazdák, tehát igazán szép állapotú nincs sok, és egyre kevesebb lesz...
|
Egy autó kinézete és kora sajnos nagyban meghatározhatja a használója társadalmi státuszát, megbecsülését. Ez nyilván nem helyes, bár aligha volt ez máshogy pár száz évvel ezelőtt sem, csak akkoriban még a ruházat és persze a ló (no meg a szekér) alapján születtek az (elő-)ítéletek. Öreg és kopott autóval járni a mai általános megítélés szerint nem menő. Ezért a 'látszatpresztizsért' ugrottak oly sokan mindenféle eszement hitelkonstrukcióba, és ezért fizettek sokan pár év alatt az autó értékét többszörösen meghaladó összegeket a bankoknak. Pedig egy átlagos hitelkonstrukció 3-4 havi törlesztőrészletéből (!) komplett, működő és megbízható, közlekedésre alkalmas jármű is vásárolható! A legnagyobb használtautós portálon több ezer ilyen jármű elérhető folyamatosan, és bár az itt bemutatott darab korához képest valóban megdöbbentően jó állapotú, de némi utánajárással azért lehet hasonlóakat találni még. |
Az emberek persze különbözőek, egy autó alakításának sok útja van. Esetemben egy ilyen öreg autónál mindig a gyári állapot elérése (visszaállítása) ugrik be első ötletként. Ha az autó, - mint esetünkben is - tuning, fúrás- és faragásmentes, nem rozsdás és a belső kárpitok is rendben vannak, nálam rögtön bekattan az, hogy milyen volna, ha sikerülne valóban gyári állapotra visszaállítani. Az összes utólag beszerelt vezetéket, az idők folyamán végzett apróbb-nagyobb, kényszer- vagy igény szülte módosítást visszaállítani a gyári megoldásokra. (Mint látni fogjuk, egy kivétel van ezen a területen, mégpedig az autóban lévő zene kérdése, itt több út is van előttünk ebből párat be is fogunk járni.)
Az ilyen öreg autóknál - ezt írtam már korábban is a Vitara kapcsán egy posztban - nagyon sok elektromos rendbeszedni való akadhat. A korral járó kontakthibákon kívül sokszor az is a baj, hogy ahogy öregedett a jármű, egyre többször úgy oldották meg a felmerülő problémákat, hogy új vezetékeket, plusz kapcsolókat, reléket szereltek be, jórészt azért, mert nem volt kedvük/tudásuk az autó eredeti kábelkötegeiből kikeresni a szükséges vezetékeket. Nekem ezektől a megoldásoktól az összes hajamszála égnek áll, tehát az első mindig az, hogy lehetőleg minél több utólagosan bekerült drótot és kábelt kigyomláljak. A fenti képen kifordítva látható biztosítékdoboz sajnos elég munkát fog adni ehhez...
Korábbi rádiómagnó szereléses posztunk befejezetlen maradt, lévén hogy annak alanyát megette a rozsda. Szerencsére most újra lett szerelni való...
A sorozat további részeiben (megpróbálom mindig péntekre időzíteni az írásokat) megmutatom, mit mindent lehet tenni egy ilyen öreg, de jól szolgáló vassal. Szerelünk majd korhű hifit gyári csatlakozókkal, fogunk polírozni és waxolni, teszünk rendbe világítást, de néhány tipushibáról, például a kontakthibás kapcsolókról is esik majd szó. És persze akár mechanikai szerelésekhez is adunk pár tippet, bár ennél az autónál erre egyenlőre nem látszik különösebb ok. Tudjuk, szinte biztosan lesznek olyan olvasók, akik szerint egy autóhoz házilag nem szabad hozzányúlni, mert a biztonság, meg a felelősség, meg egyáltalán... Ilyen hozzászólások szoktak jönni villany- vagy épp gázszerelési posztjainkhoz is. De az ilyen olvasók maximum majd átugorják a kérdéses posztokat. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy mindent meg lehet házilag oldani, de néhány valóban komoly szaktudást és/vagy célszerszámot igénylő mechanikai szerelés (mondjuk a motorban, a befecskendező rendszerben vagy a váltó belsejében) és a karosszéria - komoly hegesztői tudás és -berendezés híján történő - kilakatolásán kívül szinte minden megoldható, ha rászánjuk az időt az adott szerkezet vagy munkafolyamat megismerésére, van némi technikai érzékünk, és fel tudjuk mérni az esetlegesen utunkba ugró akadályokat is. Épp úgy, mint minden más barkácstevékenység esetén.
Van egyébként az ilyen öreg vasak otthoni szerelésének még egy hozadéka, ami egy idő után akár függőséget is kialakíthat és a további szerelések okává is válhat. Ez pedig a nosztalgia. Aki hozzám hasonlóan még a rendszerváltás előtt szerezte a jogosítványát, az bizony ilyen gépekre vágyott fiatalon, hiszen ezek a most 25-30 éves autók akkor voltak újak, és persze legtöbbünk számára eléggé elérhetetlenek. Ráadásul, aki már akkoriban is szeretett hobbiként autót bütykölni, az egy ilyen régi vas esetén rácsodálkozhat rengeteg, már ismerős, 'hiszen-én-már-láttam-ilyet' megoldásra. Erre biztosan számítahatunk, az akkoriban alkalmazott kárpitpatentok megpillantásától kezdve az akkor használt műanyagok illatán át millió, nosztalgikus érzést kiváltó pillanata lesz a munkának.
És ez bizony jó dolog. Tartsatok velünk!
A nyitó képek a SHORPY oldaláról valók.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
