Ilyenkor évértékelőt ír boldog és boldogtalan. Én is akartam, de aztán megnéztem a Netflix-en a Death to 2021-et, és rájöttem, hogy tök felesleges. Valahogy úgyis lesz, hosszabb távon meg mindenképp vége a dalnak, bármit is teszünk. 

Persze az általános kilátástalanság nem akadályozott meg abban, hogy a december végi nyárban gyorsan befejeztem a kinti villanyszereléseket, mert egy raklap olasz bor érkezik rövidesen, ami csak a pincében fér el, ahol sötét van. És persze ha már szerelek, akkor legyen minden rendberakva azon a tájékon, külső lámpa, fűnyíró aljzat, miegymás, de ezekről nem írok, mert olvasóink némelyike túl komolyan veszi ezt a villanyszerelősdi szakmát. (Én viszont tartom, hogy az elektromosság a világ talán leglogikusabb, leginkább felhasználóbarát tudománya. #nikola )

Reggel, felfedezvén hogy hirtelen tavasz lett (a klímaváltozás kis ajándékaképp), gyorsan elszaladtam (tavaszi nekibuzdulás) a Praktikerbe. Közben eszembe is jutott, hogy milyen menő lesz már az év utolsó posztját egy Praktiker látogatásról írni. De persze nem volt nyitva, szóval ez sem szolgáltat apropót...

De vissza az évértékeléshez:

Igazából ez az egész idei év olyan, mintha meg se történt volna. Oké, volt pár érdekes dolog, de a Covid makacssága, a gazdaságunk reménytelensége, az uralkodó osztályunk mentalitása, a környezetvédelem ignorálása, a közösségi média mindent uraló volta, az általános #úgysemleszjobb érzete igazából pont olyan, mintha még csak a 2020-as év vége volna épp.

Hmm. Na jó. Kicsit azért rosszabb lett. 

És most jön egy új év, aminek akár örülhetnénk is (tavaly vártuk 2021-et, arra még emlékszem) de egy évvel öregebben, tapasztaltabban, bölcsebben most már nem eshetünk ugyanebbe a hibába. Lássuk be, nemigen van remény jobb dolgokra, mert például ugyan jól hangzik, hogy a Renault elkezdett használt autókat felújítani, és újra forgalomba hozni azokat, de valójában ez csepp a tengerben, arról nem beszélve, hogy ami idáig juttatta a gyártót, önmagában is elég borzasztó.

Egyebekben pedig a C@vid, a maszk, az oltások velünk maradnak. Az euró (és vele együtt persze minden is) egyre drágább lesz, Putyin és Biden egyre durcásabb, mi meg itt Európa reménytelenebbik végén igazából már a tavaszi választásokban sem bízhatunk, mert nincs igazán jó megoldás.

Járhatnánk persze kirándulni, de hát a Velencei-tónak annyi, a Fertő tavat épp beépítik...  Nehéz optimistán várni az új évet, na. Én már jó ideje gondolkozom azon, hogy a Furdancs blogot egyfajta poszt-apokaliptikus túlélőtanácsokat adó bloggá változtassuk. Szerintem így kurrens tartalmakat tudnánk biztosítani, a jövő évben talán erre kell összpontosítsunk. A boldog békeévek, amiben mi igazából felnőttünk, véget érni látszanak. És ha jól belegondolok, igazából mindegy, hogy a közbiztonság, a szabadságjogaink maradéka, a tiszta levegő vagy épp az iható víz fogy el előbb. (Amúgy is együtt járnak ezek, majd meglátjátok.)

Ennyi volt. De a végső függönyleeresztésig még van pár év, ezt pedig ki kell használni. És hát ez igazán Furdancsos kihívásokat tartalmazó cél. Vágjunk bele!  (Újranéztem a Zombieland 2 filmet is, teli vagyok inspirációval.)

Boldog Új Évet Kívánunk, jövőre jövünk a túlélési tippekkel. (Is.)