A minap írta kommentben Untermensch4 kolléga (réges régi törzsolvasó és törzskommentelő itt a blogon), hogy meglepődött, hogy az általában villanyszerelői szemmel elég gagyinak tartott, de legalább olcsó narancssárga hosszabbítók hogy megdrágultak. Saját tapasztalatom az, hogy gyakorlatilag minden szerelési anyag igen drága lett, faanyagoktól a csavarárúig, de akár egy darab csiszolóvászon, festék, szinte minden.

Erről igazán kár is írni, hiszen látja mindenki. Azonban hiába látjuk, mégis futunk bele balesetekbe. Nálam például egy egyszerű házibarkács projekt általában úgy néz ki, hogy adott egy feladat, példaként egy kapcsolószerelés. Mondjuk az adott projekthez nem is kell semmi, mert van itthon drót (vezeték, na), kapcsoló, Wago csatik, miegymás. Aztán persze némi töprengés, vagy akár a szerelés elkezdése után kiderül, hogy mégiscsak kéne mondjuk egy kis szerelődoboz, némi kábelcsatorna, esetleg egy szerelhető villásdugó. Vagy mondjuk az egész projekt kicsit eldurvul, és az eredetileg felszerelendő egy darab váltókapcsoló helyett egy két darab alternatív kapcsolóval működtethető megoldást álmodunk meg. És mire mindent összeszedünk a boltban (barkácsáruházban, mert ugye sürgősen kell, és a kedvenc webáruházakból csak napok múltán lenne meg, ráadásul a kis tételre rakódó szállítási költség miatt az sem volna olcsóbb), kiderül, hogy megint ügyesen elvertünk párezer forintot, aminek lett volna más helye is. A végére sok esetben rájövünk, hogy igazából élhető lett volna az életünk az egyszerűbb megoldással is. (De erről majd egyszer írok a régóta készülő, túlbonyolításról szóló posztban...)

Ez a konkrét szerelés például azért vált szükségessé, mert én most egy galériaágyon alszom. Van persze fent lámpa és nyilván van a szobában is több. És van egy, ami lent világít az ágy alatt (ez egy régi projektből maradt lámpa, anno írtunk róla), van is egy zsinórkapcsolója, szintén lent, de az áramot a galériaágyról kapja, egy villásdugóval oda van bedugva. Ezt ugye úgy használom, hogy a lámpa be van kapcsolva, felmászom a galériára és lefekvéskor kihúzom a dugót. Így sötét lesz. Aztán reggel visszadugom (lámpa felragyog) lemászom, és lent - ha már nem kell - kikapcsolom a kapcsolóval. Este már sötétedik, akkor úgyis bekapcsolom megint, és megy a dolog tovább. 

Igen ám, de simán megtörténhetik (meg is történik), hogy reggel nem dugom be a villásdugót, mert elfelejtem, így pedig ugye hiába kapcsolnám be lent. És fordított eset is előfordul, vagyis elfelejtem este lent bekapcsolni, felmászom, aztán később mégis szeretnék fényt, dugnám be, de hiába, ha egyszer a lenti zsinórkapcsoló kikapcsolt állapotban van. 

Erre kellett végre egy megoldás. Az alapelképzelés az volt, hogy egy váltókapcsolót felteszek a galériaágy külső szélére, amit lentről és fentről is elérek. Ez olcsó és egyszerű megoldás lett volna, ráadásul erre alkalmas kapcsoló van is itthon. De aztán valahogy nem tűnt annyira esztétikusnak a dolog (igen itt a túlbonyolítás...), így beugrott, hogy jöjjön az alternatív kapcsolós megoldás. Persze ehhez rögtön be kellett szerezni két kapcsolót. Ráadásul a felületre szerelhető kapcsolók jóval drágábbak voltak, mint a normál, süllyesztve szerelendők. Így aztán olyanok jöttek, a beépítésükhöz szükséges fészket így persze ki kellett marni-vésni a galéria lábában is.

De ez csak munka és kosz, ebben a covidos januárban legalább történik valami, amiből érzem hogy élek. Eztán jött a bekötés. Elméletileg az alternatív kapcsolók bekötése nem bonyolult:

Azonban egy rendes (épület-) villanyszerelésnél szálanként húzzák be a szükséges vezetéket, tehát annyit és olyan színűt, amilyen épp kell. Az ilyen bútoros házibarkács villanyszerelésnél viszont kész többeres (2 vagy 3) vezetéket használ az ember fia, ami ráadásul a szokásos 2+1 színü vezetékszálakat (barna, kék és a föld sárga-zöld csíkosa) biztosítja csak. Egy papíron lerajzolva rém egyszerű, de amikor négy külünböző helyen van a négy egység (betáp, kapcsoló1, kapcsoló2, fényforrás) akkor kell egy kicsit agyalni, hova mivel kössünk, és hogy az épp a két kapcsolót összekötő barna az 'nem ugyanaz a barna', mint ami a lámpa bekötésénél van. Sőt, a csíkos vezetékben is folyik a delej. - Ez majd a későbbiekben válik fontossá, mert X év múlva, ha épp átszerelném, átalakítanám a világítást, biztos nem fogok emlékezni, mi, miért és hogyan lett összekötözgetve, ezt tapasztalatból tudom. Ilyenkor pont ugyanannyi töprengés megfejteni a dolgot, mint a megalkotásakor volt.

A projekt végül elkészült. Az eredetileg egy (meglévő) kapcsoló helyett került tehát két alternatív, egy szerelődobozka a lenti kapcsolónak a fa oszlopba, egy fadobozka a fenti kapcsoló köré. És a legjobb, hogy az eredetileg használt lámpa végül nem tetszett az új helyén, túrtam egy másikat, amit lepucoltam, lefestettem, felszereltem, majd arra jutottam, hogy az sem tetszik, tehát most venni/keresni/csinálni kell egy oda illő lámpát is.  

Konklúzió: Az van, hogy a barkácsolás igazából egy pénzigényes hobbi, rég nem a problémák olcsó megoldásáról szól. Bár jobban belegondolva mindenhol ez van, például a horgászat célja sem a konyha halhússal való olcsó ellátása már jóideje.