Az áldozatra a félig átsült pizzák hívták fel a figyelmet. Látszatra minden rendben működött, szépen világított, meghitt melegséget és csodás illatokat árasztott a kombinált tűzhely elektromos sütője, ám a saját készítésű pizzák alja mégis nyers maradt. Egyéb ötlet híján átcsúsztattam őket egy teflonserpenyőbe és a gázrózsán, némi utókezelés által kerültek fogyasztható állapotba. A javítást ebéd utánra hagytam, mikor már kihűlt a sütő.

A globális felmelegedés hatásaként lassan természetessé válik, hogy nyárból télbe és télből nyárba ugrunk különösebb átmenet nélkül. A szélsőséges időjárásra célszerű idejében felkészülni, ne a forróság beköszöntekor rohangáljunk klíma készülék és szakember után, kockáztatva a hosszabb határidőket, a „hirtelen munkát” és esetenként a magasabb árat. Többen fűtésre is használták télen klímájukat és ilyen intenzív kihasználás miatt még fontosabb a nyári szezont megelőző, időbeni tisztítás.  

A fedéllel rendelkező dolgok (dobozok, ládák, rack-ek) lezárására sok lehetőség adódik. Ezek egyike a címben szereplő szerelvény fajta. A név eredetére nem találtam semmi indoklást, talán az ültéből felugró béka lábának a zárak mechanikájához való hasonlósága lehet a magyarázat, hiszen ezek a zárak csukott állapotban feszülnek, és a nyitáskor felpattannak, akárcsak a megijesztett békák... A békákat kevésbé kedvelők használhatják a 'patentzár' kifejezést is.

Kertünk szerszámai között kutatva sokszor botlunk a pusztítás eszközeibe. Ha tetszik, ha nem a kertészkedés velejárója a rombolás. Főleg így ősszel. Na meg tavasszal és nyáron. Télen meg úgyis elfagy minden. Minap egy ilyen kerti szerszám landolt a szerkesztőség egyik asztalán, aminél történetesen én szoktam ülni. Thoreau kolléga volt oly kedves, hogy meglepett engem egy gallyazóval, vagy ha úgy tetszik ágvágóval. Ez az itt az alábbi képen.

Ebben a posztban, rögtön itt az elején, magánéletem egy eleddig kevéssé ismert részét tárom fel a kedves olvasók előtt: Imádok horgászni. Joggal mondhatná most bárki, hogy "mekkora sztár ez a Mr. Furdancs, és mégis milyen emberi". Persze senki nem mondja. Barátommal, Zolival szoktunk pecázni, kedvencünk a pergetés, a nádi úszózás illetve a bojlizás. Utóbbi részleteibe nem mennék bele. Aki nem horgászik azt úgysem érdekli, aki meg igen, úgyis tudja. A lényeg, hogy a horgászat mindkét, általunk űzött válfajához szükségeltetik úgynevezett peremfutó orsó. Ezen nem kell fennakadni. Vannak más elven működő szerkezetek is, de egy életszerű példával élve, ha mondjuk kirándulás közben az erdőben egy óvatlan pillanatban egy orsókkal teli verembe esnénk, akkor ott nagy valószínűséggel peremfutó orsókkal lennénk körbevéve. Egyszerűben fogalmazva: mifelénk igen elterjedt. 

Íme a munkadarab, amelyről ma szó lesz. Az azóta már megboldogult Eurohold, kiváló ár/érték aránnyal bíró orsója, kimondottan bojlizáshoz, távdobáshoz, nyeletőfékkel. Sajnos ma már nem gyártják. Igen, az ott jobbra egy körömreszelő.

Nem titkolt szándákunk mai posztunkkal, hogy kedvet csináljunk a multiszerszámokhoz, úgy általában. Gyártótól, márkától, előnyök vs. hátrányok kivesézésétől függetlenül. Egyszerűen jó ha van multiszerszám az embernél. Ahogy az egyik gyártó egyik fejese egy interjúban elmondta: "egyszer legyen nálad egy hónapig multiszerszám, utána hagyd otthon. Egy héten belül hiányozni fog." Valahogy így szólt az okosság. Írtunk mi már ilyesmiről nem egyszer, de konkrét tapasztalatokat még nem osztottunk meg. A piacon szép számmal vannak jelen gyártók (Gerber, Leatherman, Victorinox), akik elvárható, vagy még annál is jobb minőségű multikat gyártanak. A kiválasztáskor sok szempontot vehetünk figyelembe: minőség, felszereltség, használhatóság, ár/érték arány, design. Furdancs úrnak elsősorban azért van olyan szerszáma, amilyen, mert ajándékba kapta. Másodsorban pedig azért, mert szerinte ez jól néz ki. Ennyit Mr. Furdancs jól átgondolt vásárlási szokásairól. Ezen a ponton átadjuk a szót a tulajdonosnak, meséljen ő, hogy miről is van szó.

Erről. Ez egy Leatherman - Blast típusú szerszám, helyes kis övre fűzhető bőrtokkal. Mint az már kiderült, ajándékba kaptam. Azon a karácsonyon jól érezhetően kettévált életem idővonala, multiszerszám nélküli és multiszerszámos időszakra. Addig is szerettem az ilyen kis kütyüket, de bevallom, akkor és ott a fa alatt csak forgattam a kezemben, mint mókus a makkot. Nem nagyon volt előttem, hogy én ezt mindenhova magammal fogom cipelni. Mára ez megváltozott, és általában kézközelben tartom. Ha véletlenül nincs nálam, akkor biztos, hogy kellene.

Aki már lakott régebbi építésű lakásban, ismerheti a jelenséget, amikor a szobák ajtajai kezdenek kissé nehezebben csukódni. Sőt, aki élt igazi régi bérházban, az emlékezhet, hogy a klasszikus masszív faajtók esetében inkább az volt a ritka, ha valamelyik korrekten és pontosan működött.

Ezt általában az ajtólapokat tartó pántok okozzák, ezek hagyományos bevéső pántok, tehát a pántot egy, az ajtó lapjába (illetve az ajtótokba) bevésett a vaslemez rögzíti. Ezen a lemezen van pár furat, és az ezeken keresztül bevert, majd gondosan elglettelt, és lemázolt szögek is biztosítják. (Esetleg csavarok, de ez ritka.) Sajnos ezek a megoldások szinte semmilyen állítási lehetőséget nem tartalmaznak, ráadásul a sok évi használat során - miközben az ajtó zömében puhafa (fenyő) faanyaga is öregszik azért - folyamatosan lazulnak is ki az ajtóban. Ez okozza, hogy az ajtólapok folyamatosan egyre jobban kezdenek lógni, ami a felhasználó számára abban nyilvánul meg, hogy egyre nehezebben csukódnak.

Van nekem egy Toyotám. Már 14 éves, de én az a típus vagyok, aki nem vesz kétévente új autót. Mert minek, ha ez még működik. A Toyoták meg amúgy is tök jó autók. Ennek az autónak is nyilván van kulcsa. Két nyomógomb is van rajta. Nos, ezek a gombok először az eredeti, majd a pótkulcsból fogytak el. Gumiból volnának ugyanis. Így is működnek, de mint az a fotón is látszik, a mikrokapcsolókat, amiket hajdan a gumik működtettek, nem kimondottan egy öntész ujjaira optimalizálták. Nem mintha én öntész lennék, de nekem sem volt már kedvem az ujjaimat gyömködni a kis résekbe. Főleg körömvágás után volt nehéz elérni a mikrokapcsolókat.

Ahhoz, hogy ma ámuljunk egy kicsit nincs szükség arra, hogy ismerjük a címben említett művész munkásságát, vagy akár a nevét. Senki ne érezze magát rosszul, akinek fogalma sincs róla, hogy ki a világ egyik legmenőbb gitárosa, kinek játékát ezer kilométerről is megismerni. Tényleg nem ez a lényeg. 

Az úgy volt, hogy minap kedvenc adok-veszek horgászcsoportomban böngésztem a Fecebookon. Lefelé tartó mentális spirálban pörögtem éppen a "vegyek vagy ne vegyek használt pergetőorsót, vagy bármit" mantrát ismételgetve, egyre közelebb sodródva a katatón állapothoz. (Ryobi Zaubert, vagy valami olyasmit szeretnék amúgy, ha esetleg lenne valakinek. Olcsón!!! Ide várom az ajánlatokat: furdancsblog@gmail.com)
A spirálból az alábbi hirdetés repített ki.  

Láttam már sok csodát horgászattal kapcsolatban, de ez az eszköz azonnal átütötte nálam a plafont. Azt ahol a gyanakvás lakik. Ennek az eszköznek nyilvánvalóan semmi köze a klasszikus értelemben vett horgászathoz. Rögtön utána is néztem, hogy ez mi a bánat lehet. Így leltem rá a magneshorgaszat.hu oldalra, ahol rögtön felvettem a kapcsolatot egy beszélgetés erejéig az oldal egyik üzemeltetőjével. Ő Kovács Erik, aki az alábbi interjúban mutatja be hobbiját.