Manapság abszolút reneszánszát éli az otthoni kenyérsütés. Mindenhonnan ez folyik, folyamatosan jobbnál jobb receptekbe botlunk minden fórumon. Természetesen mi sem maradhatunk ki ebből, különösen, hogy itt az új kenyér ünnepe... 

Szerencse, hogy szerkesztőségünk oszlopos tagja, Thoreau kolléga nagy barátja a kelt tésztáknak, és sokszor lusta elbiciklizni a boltig. A továbbiakban egy ilyen kenyérpótlás leírását olvashatjuk. 

Az emberek nyilván sokfélék. Mi ugye azoknak írunk itt jobbára, akik szeretik látni, hogy a kezük munkája eredményt hoz. Sőt, szeretik összekoszolni a kezük közben. A kelt tészták épp erről szólnak, hiszen a ragacsos kulimászból előbb tészta lesz, majd gyakorlatilag a szemünk láttára szépen megnő, sütés közben is dagad, barnul és egyszercsak kenyér lesz belőle. Vagy pizza. Esetleg kalács, netán kifli. 

Most épp kifli:

Az általam használt kiflirecept sörkifli néven ismeretes, bár sör nincs benne, viszont remekül csúszik rá a sör, gondolom innen származik az elnevezés. 

Szóval, a dolog a következőképpen végzendő:

Fogunk egy alkalmatos tálat. Esetemben egy korábbi ikeás salátástál vált be, minden tésztát ebben keverek/gyúrok. 

Fontos közbevetés! A kelttészta kézzel készül, nem géppel. A kenyérsütőgép az ördög találmánya, és a gyengék fegyvere. Egy rendes furdancsos kézzel dolgozik! (Olyan ez, mint a pisztoly és a kung-fu. A pisztoly is hatásos, de egy magára valamit is adó ember kézzel öl...) De elkalandoztam, vissza a főtémához:

A recept a világ legfelhasználóbarátabb kelttészta-receptje:

• 1/2 kg liszt
• 6 dkg zsiradék (olaj, margarin, vaj, zsír... ami van)
• 1 teáskanál só
• 1 kávéskanál cukor
• 1/2 kocka élesztő (2,5 dkg)
• 3-4 dl folyadék (tej, víz, vagy ezek keveréke...) 

Szóval, az edénybe belemérjük a lisztet, hozzáadjuk a zsiradékot, az előzőleg langyos tejben felfuttatott élesztőt, és a sót. Majd elkezdjük gyömöszölni és gyúrni. Közben folyamatosan adagoljuk a vizet vagy a vizes tejet. Ha ügyesek vagyunk, elsőre sikerül beállítani a megfelelő sűrűséget, de általában a gyúrás/dagasztás közben még kell hozzáadni egy kis lisztet (ha túl híg lett a tészta, vagy épp egy kis vizet, ha túl sűrűre sikerül. Dagasztás közben persze a zsiradék is olvad, tehát az is lágyítja a tésztát.

Az élesztőt mindig langyos cukros tejbe morzsoljuk, a túl meleg folyadékot az élesztőgombák nemigen szeretik... Ha jó a hőmérséklet, szépen felúszik az élesztő a tej tetejére. (Vidd a kurzort a kép fölé, és látható is lesz.)

A gyúrás elég macerás dolog, pláne az elején, ekkor igazából csírízt próbálunk kézzel maszatolni, nem úgy fest, mintha ebből bármi kialakulhatna, sőt, az is kétségesnek látszik, hogy valaha le fogjuk tudni mosni...

Elég ragacsos, de idővel összeáll. Türelem kell hozzá, meg esetleg egy pici liszt. Nem sok, mert akkor meg egyszercsak túl kemény lesz a tészta. Ha elég sokáig gyömöszöljük, akkor az egész lágy tészta is összeáll.

Ha ez megvan, akkor már gyorsabban haladunk. A tésztagombócot egy deszkára tesszük, és négybe vágjuk. Fontos megemlíteni, hogy ez a dagasztás, minél tovább tart annál finomabb lesz a kifli. Igazából akár 10 perc dagasztással is összegyúrható a tészta, de ha van törelmönk, mondjuk 30 percig vagy még tovább gyúrni, sokkal lágyabb és jobban átdolgozott lesz. Frissen kivéve a sütőből amúgy szinte mindegy, de mondjuk másnap egész más állaga lesz, ha volt türelmünk rendesen átgyúrni/dagasztani a tésztát.  

Aztán egyenként kinyújtjuk, egész vékonyra (jó amúgy ez a tészta pizzának is!) majd cikkekre vágjuk, és jó szorosan összetekerjük. Közben kenhetünk rá mindenfélét, meg tehetünk bele tölteléket is, de akkor nem kenyérként ehető kifli lesz, hanem sütemény. Ami persze a sör szempontjából nem is baj...

Ezután tepsibe tesszük őket, (a tepsit előzőleg mondjuk margarinnal ki lehet kenni) és meleg helyen hagyjuk kelni minimum egy órát. De akár többet is, ez függ az élesztőtől, a liszttől, meg még millió dologtól. Le is lehet takarni közben, a lényeg, hogy ne érje nagyon huzat, és jó, ha van vagy 30 fok.

A kép fölé vitt kurzorral látható mennyit nőnek kelés közben!

Ezután már tényleg nincs sok dolgunk, keríteni kell egy jó meleg sütőt (200 fok körülit) aztán be kell dugni a tepsit. Odahúzhatunk egy sámlit a sütő ablakához, és figyelhetjük, hogyan lesz a tésztából kifli. Sütés közben is nőnek még! Nagyjából 20 perc alatt lesznek szépséges aranybarnák.

Kezdődik a mozi! Sajnos az én sütőm egy régebbi darab, messze nincs olyan jó képfelbontása mint a maiaknak, de egy sámlin ülve, közelről azért élvezhető a film.

Ezután igazából már csak meg kell enni őket. Egészségetekre!

Utóirat:

Egyesekben felmerülhet, hogy néz már ki az, hogy egy pasi süt. Hát, próbáljátok ki egyszer, hogy egy társaság nőtagjai hogyan reagálnak, ha meghallják, hogy szoktatok kelttésztákkal bíbelődni. Meg fogtok lepődni a reakciókon... 

Vannak dolgok, amik a valóságban nagyon máshogy működnek, mint ahogy azt az ember fiatal korában gondolja. Például sokan hiszik azt, hogy nagy és gyors autók az igazi csajozós verdák. Pedig mondjuk egy BMW csak a többi hímnek szóló jelzés. Egy ugyanannyi pénzért vett Mini vagy épp egy szép bogár jóval nagyobb sikereket fog aratni a másik nemnél. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.