A halak szekrénye

2014.10.22. 19:48 | Írta: Gyökösi Attila

Jó, lehetséges, hogy végül nem is halak fogják használni, de erre még visszatérünk a poszt végén. És így mindenképp jobban hangzik a cím. Szóval ez a poszt egy szekrényről íródik (meg néhány halról). Azon szerencsés olvasóink, akik kertes házban laknak, ismerhetik a dolgok felgyülemlésének folyamatát. Ha van valamilyen fészer, féltető, netán veranda a házhoz, ott bizony előbb-utóbb elkezdenek gyűlni a dolgok, holmik és motyók.

A szokásos, egyszer-még-jó-lesz-ne-dobjuk-ki félék épp úgy, mint az ennél rendszeresebben, de csak időszakosan, mondjuk bizonyos évszakokban használtak.

Ezeket pedig előbb utóbb el szeretnénk rejteni, mielőtt teljesen redneck porta kinézetet nyer a házunk környéke. Erre, ha van hozzá helyünk, általában egy igazán nagy szekrény látszik a legalkalmasabbnak. Ha van egy megfelelő falunk, akkor ráadásul egy ilyen alkotmányt arra felépítve igazából csak a front és az oldalak, és persze a szekrény váza a belső polcokkal amit el kell készítenünk, ez többnyire a fele költséget jelenti egy hasonló méretű, de önhordó, komplett szekrényhez képest. A minap egy ilyet készítettünk. Ezt a folyamatot örökítettem meg pár képen, a segítségükkel nagyjából talán követhető, mennyire egyszerű is egy ilyen alkotmány létrehozása.

A kiindulást néhány előre elkészített vázkeret jelentette, amelyből összesen kétszer 4 darab készült, mert a nagy belmagasság miatt két részben készült el a váz, külön az alsó, és külön a felső keretek.

A vázakat vízszintes elemekkel fogtuk össze, egyrészt ragasztott csapolásokkal, másrészt L vasakkal. Ez utóbbiak igazából csak a ragasztás megkötéséig kellenek, persze később sem haszontalan a plusz megevítő hatásuk.

A keretek összeállítása után az egyetlen látható oldal felső részét burkoltuk be lambériával, miután a tető ferde síkja folytán célszerűbb volt a helyszínem pontosan beszabni a lambériát, mint előre elkészíteni a komplett oldalfalat.

Ezután felkerültek az alsó és felső takaródeszkák, lábazat alulra, és egy deszka felülre, hiszen az előre lejtő menyezet miatt az ajtók nem érhették el a szekrény tetejét, hiszen valahogy nyithatónak kellett lenniük.

Azután az ajtók felszerelése következett. Az ajtók egyszerű szerzetek, egy egyszerúen összelapolt léckeret, amelynek belső oldalára felsőmaróval nút került, ebbe pedig lambéria darabokat szabtunk. A felszerelést kivetőpánttal oldottuk meg, ami ugyan tömörfa esetén nem annyira szokott megoldás, viszont állíthatóvá teszi az ajtókat, ami egy ilyen méretű, fenyő szekrény esetében különösen indokolt lehet, hiszen egy 3 méter hosszú, és majd ilyen magas szekrény vázszerkezete bizony vetemedhet még, és ekkor jó, ha az ajtókat tudjuk utánállítani.

Mikor ez megvolt, már csak a fogantyúkat kellett felszerelni, és beszabni a polcokat. Ez utóbbiak 20 mm-es OSB lapból készültek, és az oldalkeretek osztásaira ülnek fel, tehát meglehetősen masszívan fognak tartani, ráadásul, miután teljesen passzentosra lettek szabva, az egész szerkezetet is merevítik.

És egyszer csak elkészült a mű:

Egy ilyen szekrényt persze mindenképp felületkezelni kell, mert a félig nyitott tető alatt nagyon érzékenyen reagálhat a levegő nedvességének változásaira, a lambéria betétes ajtók, és a lambéria oldalfal különösen érzékeny, komoly, centiméterekben mérhető alakváltozásra képes, ami nagyon elcsúfíthatja a szekrényünk. Esetünkben a festést a háziak vállalták, reméljük nem fogják túl sokáig húzni... (Egy ekkora alkotmányt amúgy azért egyszerűbb még összeszerelés előtt lekenni, márcsak azért is, mert akkor minden alkatrész összes oldalához hozzáférünk.)

Egyebekben a szekrény egy halkereskedő udvarában látható, és miután itt minden tele van medencével és halakkal, ezért adta magát a címadó mondat. A halak amúgy jófejek, és itt tényleg van rengeteg, 10 centis törpeharcsától a 2 méteres harcsákig bezárólag.  

Szekrénykészítés közben ilyesmit lehet látni:

A mai posztnak tanulsága amúgy nincs, ha csak annyi nem, hogy egy nagy szekrény jópofa dolog, és elkészítése sem ördöngősség. Valamint esetleg még annyi, hogy a halak mókás dolgok, még akkor is, ha esetleg nem használják a szekrényt...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr918763682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.