Szombat volt, tehát leszakadt a fregoli. Mint tisztes családfő azonnal ugrottam, hogy megjavítsam. Persze csak ebéd után. Évek óta azon gondolkodtam, hogy mi lesz velem, ha véletlenül ki kell cserélni a fregoli kötélzetét. Annyira bonyolultnak tűnt az a csiga-rendszer ott fönt a magasban.

Rövid baleseti helyszínelést tartottam és legendáson jó szemmértékemmel elsőként azt próbáltam kitalálni, hogy hány méter kötelet vegyek. Kicsit nézegettem a roncsot és számolgattam. Nyilván egyszerűbb lett volna leszedni az egészet, megmérni a kötelek hosszát, például egy mérőszalaggal, de akkor hol marad az izgalom. Az elrontott vásárlás izgalma.

Bevágódtam a kocsiba és elhajtottam a legközelebbi barkácsáruházba. Ott a rendkívül felkészült kiszolgáló személyzet egy vállrándítással elintézett, így magamnak kellett kitalálnom, hogy mennyi kötelet vegyek. Végül az "Öt métert kérek. Nem! Legyen inkább hat" mondat mellett döntöttem. Megjegyezném, hogy kevés lett. Na jó, de 400 forint ennek a nyomorult kötélnek métere.

Tapasztalat: egy 4 méter belmagasságú lakásban felszerelt fregolihoz 10 méter kötelet kell venni!

Nagyon nem estem kétségbe, mert volt még a régi kötelekből. A lehúzó részt ezek segítségével hosszabbítom meg, gondoltam.

Ne ilyet vegyetek!

Itt bevallom, hogy elbénáztam az egészet, de végül rájöttem a tuti megoldásra, okuljatok belőle. Megvettem tehát a kötelet. Elő a létrával! Erről az eszközről egyszer majd bővebben is megemlékezünk. Kicsi a fürdőszobánk, így a létra egyik szárát a kádba kellet beállítanom. Volt ám izgalom. Behívtam segíteni a feleségemet is, hogy tartsa a létrát. Tollseprűvel jelent meg. Itt álljunk meg egy pillanatra! Senki ne gondolja, hogy a fregoliszerelés fregoliszereléssel kezdődik. Először a pókhálókat kell leszedni, ha már fent vagyunk a létrán ugye. Mindenhol!

Ezzel megvoltam, így egy határozott mozdulattal, vagy kettővel, levágtam a roncsot a helyéről. Leszedegettem a szakadt és elvágott kötélzetet. Mondhatnám, hogy egyből tudtam, hogy hogyan kell befűzni az új kötelet, de nem mondom. A neten néztem meg, hogyan kell csinálni. Végül kiderült, hogy az első gondolatom helyes volt. A képet, amit a témával kapcsolatban találtam, ideloptam nektek.

Befűztem a kötelet, megkötöttem úgy, ahogy kell. Tekintve, hogy horgászom is, a fregoli rögzítéséhez egy olyan csomót alkalmaztam, amilyennel a villantót, vagy woblert szokás a zsinór végére felkötni. Ez az, itt alul.

Az alsó és felső végállásokhoz szükséges csomókat is ízlésesen elhelyeztem, amikor jött a hideg zuhany. Úgy csavarodott a kötélzet, mint egy menő rúdtáncos. Na szép. Ez azért gond, mert a csavarodás miatt a csigából kiugrik a kötél. Anyáztam egy darabig, tökre szégyelltem magam, a megdicsőülés pedig még váratott magára. Kicsit leültem gondolkodni és úgy döntöttem, hogy rossz kötelet választottam. Elbattyogtam hát a sarki barkácsboltba. Kérdésemre, hogy milyen kötelet használjak, annyit mondtak, hogy ne szarakodjak fregolikötélként árusított vackokkal, hanem vegyek inkább hegymászó, vagy vitorlás kötelet. Épp volt nekik. Képzeljétek el, csak 100 forint volt métere, az életemet nem bíznám rá, de a fregolit simán. Vettem gyorsan tíz métert.

Ez a jó megoldás!

Ez a kötél nem csavarodik, és jobban is néz ki. Mielőtt újra levágtam fregolit, és megismételtem a műveletet a kötelek végén, az elvágás során képződött rojtokat öngyújtóval égettem le. Így nem foszlik tovább. Miután másodszor is felszereltem a ruhaszárítót, megállapítottam, hogy ezúttal (is) saját káromon okultam.

Ha hasonló helyzetbe sodor az élet, és fregoliszerelési szituban találjátok magatokat, közben mindenképpen hallgassatok zenét. Ajánlatom Andy McKee amcsi gitáros bármelyik lemeze. Bár a Toto zenekar munkássága nem tartozik a kedvenceim közé, az alábbi feldolgozást melegen ajánlom. Hallgassátok sok szeretettel.