Barkácsoljunk stompboxot!

2016.01.28. 10:34 | Írta: Gyökösi Attila

Ezt az írást egy ismerősünk, Zsófi küldte, aki bizony tele van folyamatosan megvalósítandó fúr-farag tervekkel, és ezeket el is készíti, ha maga nem boldogul, addig hajkurássza segítségére számbavehető ismerősöket, amíg össze nem jön, amit elképzelt. Minket is megkérdezett az alábbi ötlete megvalósítása előtt, de mire hozzáláttunk volna, ő már meg is valósította.

stompbox cajon lábdob ritmus

 

Alábbiakban Zsófi sorait olvashatjátok:

Előre bocsátom, hogy eredetileg eszem ágában sem volt megírni ezt az írást. Mi csak egy kis barkácsolásra készültünk, épp ezért a gyártás folyamatáról nem is készült képanyag. De Thoreau noszogatott, hogy ez milyen jópofa poszt lenne, így engedtem a kérésnek. Ettől persze kép nem lett több, de talán a végeredményt bemutató képek is elegendőek a szöveg érthetőségéhez. 

Vasárnap délután egy kedves ismerősömmel találkoztam, akinek a segítségét kértem egy ritmushangszer elkészítésében. Egy úgynevezett „stompbox”-ról beszélünk, amit akár hívhatunk egy láb-cajonnak is. Vélhetően több olvasónk van, aki a stompboxról még nem is hallott. Tapasztalatom szerint a zenészek között is csak kevesen ismerik. Szóval, kezdjük az elején. A cajon egy akusztikus zenében használatos dob. Egy doboz, amiből általánosságban két, alapvetően más jellegű dobhangot, a lábdobot - mély basszus - és a pergő dobot - csengő, élesebb hang - lehet előcsalogatni. Ez egy téglatest alakú, álló eszköz, amin a használója terpeszben ül és az előlapot (többnyire rétegelt falemezből készült vékonyabb felületet) üti tenyérrel/ujjakkal. Belül vagy a doboz aljától a tetejéig feszül egy basszushúr, vagy a pergődobok alján használt, rezgő hangot adó sodronyt (fémszemekből összefűzött több sávos láncsor) tesznek a doboz belsejébe. Tehát ez a hagyományos cajon. A stompbox hasonló elven működik, de kicsit el is tér azért, mert itt már elektronikát is fellelhetünk. (Létezik persze elektroakusztikus cajon is már, de most azt ne keverjük ide.) A stompbox esetében is a doboz teste adja a rezgést, amit egy kis hangszedő felerősít, hogy jól hallható legyen. (Lévén, hogy ez jóval kisebb testű doboz, erősítés nélkül nem keletkezik kellő hangerő.) Ez a szerkezet főképp arra szolgál, hogy egy mély – lábdobszerű - basszus hangot tudunk ütni/taposni lábbal, gyakorlatilag saját magunkat vezetve-kísérve, miközben gitározunk.

Jó ideje már, hogy egy barátnőm mutatta az egyik zenés videóban ezt az eszközt, akkoriban rá nem bírtunk jönni, mi az, és vajon hogy hívják, hol lehet beszerezni? Nekiálltam hát hangszerboltokban, zenészektől érdeklődni, de nem sokan tudták a választ. Végül egyik hangszerépítő ismerősöm felfedte a titkot, ez egy stompbox. Úgy sejtettem, ilyet inkább mindenki magának csinál, hangszerboltban nem fogom tudni beszerezni, megcsinálom hát magamnak – alapvetően egy meglepetés ajándékként készült volna a videó felfedezőjének. Utána néztem hát a neten, találtam is mindenféle „hogyan készítsünk” videókat a témában. Viszont én itthon nemigen rendelkezem sem asztalos- sem elektrotechnikus műhellyel, keresnem kellett hát valakit, aki segít fizikai formába önteni az ötletem. Végül most vasárnap egy volt iskolatársammal nekiültünk a misének. Be kell valljam, a dobozt nem mi készítettük. A videókban sok helyen szivardobozokat használtak, így sejthető volt, hogy a vékonyabb lemezből készült doboztest jót tesz a belül kialakuló rezgéseknek. Viszont én nemigen szivarozok, pláne nem dobozszám. Így a dobozt, némi netes keresgélés után, egy hobbiboltban vettem. A kivitele szép és jó, azonban miután ez egy díszdoboz, nagyon vékony volt a fedlap, sejtettük, az szinte azonnal be fog szakadni, ha elkezdünk tapicskolni a hangszeren, szóval kellett valami erősítő réteget oda beszerelni.

stompbox cajon lábdob ritmus

Kerestünk egy megfelelő deszkalapot, méretre vágtuk. Először az elektroműszerész barátom által összerakott elektronikai 'berendezést' – ami egy 6.3-as jack aljzatot, egy hangerő szabályzót, és egy hangszedőt (ami egy 27 mm-es piezo pickup) tartalmazott - próbáltuk ki. Nagy örömünkre a dolog működött, a hangszedő által összegyűjtött rezgések megszólaltak az erősítőn keresztül. Ezután a már a helyén, az utólagosan megerősített doboztetőben próbáltuk ki, de itt hamar kiderült, ez a módosítás után már túl vastagnak bizonyult, túl sok rezgést csillapított, nem jött át eléggé a dobolás ereje. Vágtunk hát egy nagyobb kört a bélelő fa közepére, és a vékony doboztető közepére ragasztópisztollyal beragasztottuk a hangszedőt. Így a szükséges fizikai erősítés azért megmaradt, viszont a doboz közepén elég vékony a lemez a rezgések átviteléhez. Előzetesen persze bemértük és bejelöltük a dobozon a hangerőszabályzó (később ez kapott kívül egy kényelmesen tekerhető potméter sisakot) és jack aljzat helyét, amit kifúrtunk és belehelyeztük az oda valókat. A méretre vágott erősítést faragasztóval felragasztottunk a fedlap belső felére, súlyokkal megpakolva kb. 2 órát száradt. Megvolt tehát az összes szerelni való, a hangszedőnk is a helyén. A csúszásgátlás érdekében ragasztópisztollyal felrögzítettünk négy gumi darabot a doboz alján a négy sarokra.

Egy délután alatt el is készült az akusztikus zenéhez való, ritmusadó, tónusos, mély lábdob hangú stompboxunk!


Ennyi tehát Zsófi története. A magam részéről még annyit fűznék hozzá, hogy közben mi is elkezdtünk építeni ez ilyen szerkezetet, de a korábban már beharangozott cajon építésének ötletét sem felejtettük el. Mindkét – és minden hasonló alapvetően akusztikus – eszköznél azt érzem a legkritikusabbnak, hogy a doboz kivitele, anyagválasztása, belső kialakítása határozza meg a hangszínét. Aki hallott már profi cajont, az tudja, hogy micsoda fantasztikus hangokat, hangzást lehet ezekből kicsalogatni. Azonban ha a sok munkával megcsinált dobozunk nem úgy szól, ahogy kellene, sokat utólag nem lehet javítani a dolgon. Szóval az első darab elkészítése mindenképp rizikós, érdemes egy már bevált modellt lemásolni, így azért akkora gond nem lehet, közben pedig okosodunk a témában.

A poszt végére azért ideteszünk egy videót ahol egy igazi cajonon játszanak, inspiráló, azt hiszem:

Zsófi különben nemcsak barkácsol, hanem például koncerteket fotóz, és ír is róluk. Akit érdekel az ilyesmi, nyugodtan kattintson a linkekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

A bejegyzés trackback címe:

https://furdancs.blog.hu/api/trackback/id/tr38762872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása