Tamás olvasónk küldte saját készítésű, a helyi szerszámzathoz és elérhető alapanyagokhoz méretezett babaházát. Ajánljuk figyelmükbe - külön kiemelve az aranyos lépcsőt (mivel a kevés mellékelt fotó főleg azt ábrázolja) - a praktikus, több célra használható megoldást. Szemben egy méteres és méregdrága, viktoriánus házikóval, a játék befejeztével tárolónak is használható. Ügyes ember egy szál villanyfúróval is feltalálja magát, ez a másik tanulság. Köszönjük a leírást és gratulálunk az eredményhez!
Úgy kezdődött a dolog, hogy decemberben a gyerek mondta: szeretne egy babaházat. Mivel már korábban is az arra alkalmas dolgokkal játszott babaházasat, én meg elhittem neki. Azt is mondta hogy lépcsőt is szeretne bele. Éreztem hogy kezdetnek ennyi kihívás elég, így a tetőszerkezetet, ajtókat, erkélyt és melléképületet (esetünkben istálló lehetne a póniknak) nem hoztam szóba.
Eredetileg a pónikhoz akartam méretezni mert nagyjából azokkal játszik a legtöbbet. Esetleg pandákhoz, de abból csak kettő van neki és bár nagyon viccesek, a varázsló és amcsi tinilánnyá változó pónikkal nem versenyképesek. Pedig megnézettem vele a kung.fu pandát is, hátha rákattan... De volt egy olyan érzésem hogy más babákkal is kompatibilisnak kellene lennie, meg a leendő berendezéssel is, ezért (meg lustaságból) vártam egy kicsit... és kapott a nagyanyjától bababútorokat amik Pumukli ergonómiai igényeihez vannak méretezve. A legmagasabb szekrény 385 magas, így 400-as belmagasságot határoztam meg. Van itthon cserépléc, egy polcos szekrényből származóan 390x890(x4?) méretű pozdorjalapból van 5 db, azokból kijön két padló, egy lapostető (ha nagyon belejövök akkor tetőterasz...) és két oldalfal... Kezdett megszületni A Terv, először is felrajzolgattam egy soványabb verziót, hogy esetleg nyeregtető is kijöjjön az anyagból. Aztán rájöttem hogy nem fog sikerülni, így a lapostetős változat nyerte a pályázatot. De addigra legalább ceruzával tök jól berajzolgattam felesleges vonalakat a pozdorjalapok egy részére.
Elsőként a műhelyasztal talpának gumibakjait készítettem el, ugyanis a műhelyem egy panellakás szobájának egyik sarka, az alattam lakó meg nem jól bírja a zajokat. Ezen csak rontott az az apró hiba amikor tizen éve a burkoló valószínűleg kihagyott egy zajcsökkentő réteget a betonaljzat fölött, a rétegrend miatt később úgysem látszik. De egy napon majd kiderítem ki is volt ez az ember... A gumitalpakat elegánsan duckt tape-pel rögzítettem Szép ronda lett de úgy tűnik működik a dolog, a fűrészelgetés sem váltott ki ellenséges aktivitást. Aztán a szekrény káoszából átvittem az új életet kezdett dohányzóasztalra a szükséges szerszámokat. Meg a dekopírfűrészt, akkor még nem tudtam mindazt a lépcsőfeljáró kivágásával kapcsolatban amit ma már igen... (itt jól jönne a narrátor szövege mellé némi sejtelmes zene). Satut még nem, van ugyan kettő (valahol... csak vicceltem, az egyiket tudom hol van, a ) de a csipesz- meg szorító-izéket akartam kipróbálni.
A padlók megerősítésére cseréplécet gondoltam használni, volt is itthon egy kevés, 18x35-ös. Gondoltam a megmaradó rövidebb darabból majd a lépcső gerince lesz (ha így hívják) arra meg majd valamilyen lépcsőfokokat rakok (olyan egyszerűnek hangzik). Az "egy kevés" pont annyi lett hogy nem maradt elég hosszú darab a lépcsőhöz... így elbringáztam a közeli barkácsáruházba egy lécért, meg gondoltam keresek majd intuitíven lépcsőfoknak valót is. Találtam is ilyen fából való szögvasat (nevezzük Díszléc-nek), most így utólag lemértem, 30x30-as, és kényelmesen szállítható 1200-as hosszban árulják. Ha már eszembe jutott, vettem rövidebb csavarokat is, az van reája írva hogy 3,5x 15/16 pozdorjacsavar. Mivel a járófelület felől terveztem csavarozni, szemfülesen nem félgömbfejűt vettem. És mivel lusta vagyok, csak csavarért külön nem mentem el a másik irányban található kedvenc csavarboltomba, pedig ott olcsóbb lett volna. Meg emlékezett volna az eladó/tulaj hogy három hónapja vettem a fémfűrészt hogy én csinálok nemsokára babaházat...
A padlók födémje cserépléc lett és most már volt lépcső-alapnak valóm is belőle. Volt egy olyan elképzelésem is hogy a padló rövidebb oldala alá is teszek merevítést hogy a falhoz jó sok csavarral tudjam rögzíteni de aztán győzött a lustaság. Azzal nyugtattam magamat hogy felesleges túlbonyolítás lett volna.
A panelfúróm eredetileg üvegtárgyak gravírozásának céljából került beszerzésre de mindenféle vicces kiegészítők vannak hozzá. Főleg hogy egyszer a barkácsáruházban egy szép fadobozos kínai készletet is vettem hozzá, fele annyi pénzért az 50-60 db izével mint amennyibe egyetlen jó minőségű Dremel üveg ellen való fejecske kerül (amilyen, üvegre valóból volt a készletben 4, tulajdonképpen azok miatt vettem...). Mellesleg ha csak barkács szinten van az ember akkor üvegre a kínai is kb ugyanolyan jó...
A padlóba fúrt csavarok süllyesztését két módon próbáltam megvalósítani, van a géphez ilyen kicsi gumihengeres fej amire kicsi csiszolópapír hengert/csövet lehet rátenni. Pesszimista voltam ezért ezt, mint legprofibb megoldást azzal vetettem el hogy úgysem fogom megtalálni a kis csiszolópapír-csövecskéket (valóban, csak egyet találtam, mondjuk ez csak akkor lett volna idegesítő ha nem elég mert elszakad), van ugyanez eggyel nagyobb gumihengeres változatban is, az túl nagynak tűnt. A pozdorja meg puhának, így barbár módon a csavarfejeknek kis kúpos köszörűkővel kezdtem süllyesztéket (ha így hívják, a nút nekem olyasminek hangzik ami hosszúkás, a vájatról meg ami eszembe jut az egy bánya...) mélyíteni. Aztán áttértem a nagyobbik hengerre (amit magam sem értek hiszen a kicsi is ott volt és a nagyhoz is csak egy csiszoló-csövecskét leltem), némelyik csavarnál egészen szép lett, máshol ronda. Nem mindegyik csavar lett teljesen függőleges sem de a csiszolóhengerkével elsimítottam a problémát. Többnyire.
Elkezdtem levágni a kb 80 széles lépcsőfokokat, ekkor már sejtve hogy a gerendára rakva baromi rondák lesznek és sok helyet is foglal majd el a szerkezet. Ahogy próbáltam egymás mellé férkőztetni a félkész lépcsőfokokat hogy lássam mennyire is nem egyformák, rájöttem hogy a fa szögvas lesz a nyerő lépcső-váz/keret. Arra is rájöttem hogy miután levagdostam a szükséges számú lépcsőfokot, túl kevés maradt, így újra elbringáztam a barkácsáruházba, egy fadarabért...
A két keretlécet precízen egyforma hosszúra vágtam, majd csiszoltam. A Fokok szabványossá csiszolgatására először azt találtam ki hogy egymásra rétegezvén körben összeragasztom őket duckt tape-pel és csiszolóvásznon horizontálisan mozgatva majd kiegyenlítődik a szintkülönbség a széleken. Aztán rájöttem hogy ez nem olyan haladós, és a panelfúróval csiszoltam tovább. Mikor már (látszólag...) csak az volt hátra hogy összeállítsam és ragasszam, sehogy sem akartak jól illeszkedni, ekkor jutott eszembe hogy bizony vásárlás előtt meg kellett volna nézni hogy a jó kis fa szögvas nincs-é megvetemedve, ez volt... elbringáztam hát újra egy fadarabért... Ezt már megnéztem hogy mennyire egyenes, meg vittem a zsbemben egy lépcsőfokot is, nehogy szemre rossz méretűt válasszak (említettem ugye hogy csak most, írás közben mértem le? Mindkettőt...) mert végül keretnek a 23x23-asat választottam. Abból kissé kiállnak a lépcsőfokok élei, esztétikailag jó ötletnek tűnt (még most is annak tűnik).
Félig összeraktam a lépcsőt és elkezdtem kivágni a leendő emeleti padlóból a nyílást neki. Először azt gondoltam hogy a sarkokon fúrok lyukakat, az egyiket valahogy megnyújtom kissé (vannak a panelfúróhoz mindenféle fanyűvő fejecskék is) aztán jöhet a dekopírfűrész, akármilyen zajos is. Aztán rájöttem hogy a pozdorja egészen frankón megmunkálható tapétavágóval. Utána csiszolás, most már ésszerűbben a kisebb hengerrel, viszonylag szögletes nyílás lett.
Ezen a ponton sajnos beleszólást engedtem a tervezésbe illetékteleneknek, anyám és húgom állították hogy nem kell nagy nyílás a lépcsőnek mert az elsősorban dekorációs elem, nem funkcionálisan fogja használni a gyerek. Mivel hugom még nem olyan régen nőtt ki a babaházas korszakból, elhittem neki. De később örültem hogy a gyerek szemre látja hogy Barbie (nem AZ a Barbie) bizony fejelni fogja a plafont ha fel akar menni (majd kijavítom garanciálisan).
A Lépcső aljánál látszik annak a nyoma hogy a sima szilikonos ragasztós rögzítés nem vált be (de lehet hogy csak türelmetlen voltam), fotón rondább a folt mint élőben... így jött vala a 3,5x25-ös "gipszkarton-csavar fémhez", fához is jó. A csavar a fotón láthatóan kissé ronda, de mivel a másik nagymama (aki nem azonos a bababútorok ajándékozójával) már kezdett rákattanni a leendő belsőépítészeti lehetőségekre ( a lakáskultúráról elnevezett magazin korábbi évtizedes törzsolvasója...), gondoltam csak idő kérdése hogy a lépcsőfokokat padlószőnyeg borítsa. Ha bárki kérdezné, a külső falakon ronda fekete csavarfejek és a kőművesekhez méltóan koszosan hagyott földszinti padló esztétikájával kapcsolatosan is hasonló logika mentén vagyok optimista.
Mivel a padlók oldalfalhoz rögzítése a lépcső beépítése közben gyengülni látszott, annak a csavarjait is kicseréltem ilyen gipszkarton-csavarokra. Így már stabilabb lett de a szállításra is gondolni kellett meg arra is hogy ami szögletes és rá lehet pakolni cuccokat azzal meg is fog ez történni, így egy (nem tudom milyen átmérőjű de 1200 hosszú) lécet még hozzá gyógyítottam a lépcső mögé, kicsit emlékeztet egy korlátra. Legalábbis egy építész így magyarázná meg mint dizájn-elemet. Én a lécből és 7 átmérőjű farudakból egy létrát ábrándoztam korábban az első emeletről a tetőre/tetőtérbe, ha nagyon felpörögnék a lépcső sikeres megalkotása után. És kész is lett A Ház.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
