Börtönbarkácsos posztunkban már volt szó ilyesmiről. Akkor elhatároztam, hogy keresek egy használhatónak tűnő, házilag is elkészíthető tetoválógép-leírást. Végül az ITT található mellett döntöttem. Nem hiszem, hogy ezzel nekiállnék összefirkálni magam, de annak idején, amikor a seregben ötszáz forintért az "ANYÚ" és "METÁL" szavakat kellet felvarrnom különböző kiskatonák alkarjára, jól jött volna. Hozzáteszem, hogy kézügyességem egy barnamedvéével vetekszik, de valamiért nagy sikere lett a tetoválásaimnak. Szerintem nem volt benne köszönet, de ez már igény és ízlés kérdése. Ha már itt tartunk, elkészítettem nektek azt a tetoválókészséget, amit annak idején én használtam. Tudom, szemét munka, de higgyétek el, nagy pénzt kerestem a segítségével. Fontos szempont volt, hogy egy laktanyában is fellelhető eszközöket használjak a "szerkezet" elkészítéséhez. Ha jól emlékszem, "Púder" nevű katonatársam javasolta, hogy cérnából, varrótűből, gyufából és némi celluxból alkossuk meg a tetoválótűt. Íme:

Hozzávalók egy személyre: cellux, varrótű, gyufa, cérna. Utóbbi természetesen elkésett a fotózásról

Először ízlésesen tekerjük rá a cérnát a tűre! Úgy, hogy a tű hegye épphogy kilógjon. Még a képen láthatónál is kisebb rész látszódjon ki! A cérna tartja majd magában a tintát, ami a szúrás mentén a bőr alá jut belőle.

Ezek után a cérnával körbetekert tűt tegyük négy gyufaszál közé és rögzítsük celluxszal. Egyrészt így nem tekeredik le a cérna, másrészt van mit fognunk tetoválás közben.

Tisztában vagyok vele, hogy nem egy világszínvonalú szerkezet, de a szükség nagy úr. Emellett pedig bevált. A kommentekben majd ne felejtsetek el ekézni. Festéknek fekete tustintát használtam, ami azt a semmivel össze nem téveszthető kékes, sittes árnyalatot eredményezi.

Zárásnak pedig csodálkozzunk együtt az alábbi videón bemutatott személyre dizájnolt tetoválógépen.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel! Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.