A kávéfőzőm körüli bonyodalmakról már írtam többször itt a blogon. Végül is a jól bevált szivattyús masina megadta magát, jelenleg egy hagyományosabb kávéfőzőt használok, azonban az ezzel készült kávé minősége messze elmarad az elvárásaimtól. Persze be lehetne szerezni egy új masinát, de a minap eszembe jutott, hogy talán itt volna az ideje egy saját kávégép megalkotásának.

A kávé persze sokféle lehet, amit én képzelek a jó kávéról és a kávéfőzés szertartásáról azt talán jól bemutatja a Zöld Darázs című filmben látható jelenet, amelyben a japán kávégép technikus bemutatja a masinát.

Évekkel ezelőtt kezembe került egy klasszikus, Budapest jellegű vendéglátóhelyi kávéfőző. Rendbe akartam hozni, de kiderült, hogy mind a gép váza, mind a gőztartály menthetetlen. A gőzadagolót a kávékarral és a mechanikával, illetve magát a bajonett záras kávétartót azonban megmentettem.

A megmentett alkatrészek. Itt még elég piszkosak, de a krómozásuk a rozsdás kart kivéve makulátlan, és a mechanikája is remekül működik.

Most tehát arra gondoltam, hogy ideje volna megépítenem a saját steampunk kávégépemet. Az biztos, hogy a legügyesebb anyagbeszerzés esetén sem lesz olcsó a gép, tehát lehet hogy ez egy elég hosszú projektté válik, de gondolom egyértelmű, hogy a saját építésű kávégép megalkotása mindannyiunk életében fontos és kihagyhatatlan momentum.

Nézzük az alapokat:

A modern szivattyús kávéfőzőknél a nyomást egy szivattyú állítja elő, amelyik az amúgy nyitott tartályból nyomja át a vizet az őrölt kávén. Ezek a gépek tulajdonképpen hideg vizzel működnek, csak közvetlenül a kávészűrő előtt melegítik fel a vizet, hasonlóan mint egy átfolyós rendszerű konyhai vízmelegítő. Ennek előnye, hogy gyors, hiszen nem kell megvárni amíg mondjuk 2 liter vizet forralni kezd a gép. És biztonságos is, hiszen nincs túlnyomásos tartály. Ráadásul az adott szivattyú mindig egyforma nyomást produkál, ez egy gőztartály esetében sokkal bonyolultabb szabályzást kívánna. Viszont egy szivattyús gépnél nincs mód 'játszani' azzal, hogy a forró víz/gőz meddig és milyen tempóban járja át az őrölt kávét. A régi eszpresszókban az igazi kávéfőző hölgyeknek mindig megvolt a maguk kialakított rendszere, hogy meddig és milyen tempóban húzzák és engedjék fel a gőzkart, és ennek tényleg volt jelentősége, az elkészült kávé ízén érezhető volt a hozzáértés.

Én is ilyen  jellegű gépben gondolkozom, ha már egyszer egy ilyen klasszikus, gőztartályos masina alkatrészeit használnám, mindenképpen egy érzékeny, gondos kezelést igénylő, és azt meg is háláló konyhai 'gőzmozdonyt' szeretnék. Tehát legyen tartály, amelyben elektromos fűtőszál forralja fel a vizet, legyen nyomás- és hőmérő, amolyan klasszikus, mutatós műszerek, legyenek csillogó szelepek és csövek. Egy ilyen gépnél a gőz sziszegése, a kar lehúzása és lassan történő felengedése egy régi világ hangulatát idézi meg, nyilván ez is benne van ebben a történetben. Illatok, hangok idéződnek fel, szóval nemcsak önmegvalósítás, hanem gyermekkori emlékek felidézése, nosztalgia is a javából.

Ahogy végig gondoltam a folyamatot, igazából nem látszik bonyolultnak, de van megoldani való így is. Először is kell egy tartály. Megfelelően nyomásálló, amely azonban nyitható, hiszen a víz utántöltését meg kell oldani, ezt valahogy fűthetővé kell tenni, vagy bele kell applikálni egy fűtőszálat, vagy kívülről kell fűteni, ez azonban nem tűnik gazdaságosnak, ráadásul őrült lassú, fél óra volna egy kávé elkészülése. (A kávéfőző eredeti tartálya, amit nem tudtam megmenteni, brutális szerkezet volt, vagy fél centi vastag falakkal, rengeteg csavarral összefogva, tényleg, mint egy miniatűr gőzmozdony.)

Természetesen kellenek műszerek, biztonsági szelepek. És kell egy szabályzó elektronika, amelyik a tartályban lévő nyomás alapján szabályozza a fűtést. Ráadául ezt ügyesen össze kell hangolni, hiszen itt az esetleges beavatkozások mindenképp csak lassan módosítják a folyamatot.

A tartály alapesetben félig van vízzel, a melegítés következtében gőz fejlődik. Hogy a kávéhoz a tartály alsó részéből kell kivezetni a forró vizet, vagy inkább a felső részből a gőzt - amit akár egy mókásan tekergő hűtőkígyón keresztül vezetve lehetne a kávéfőzéshez alkalmas cseppfolyós állapotúra hűteni – az még kérdéses. A gőzre külön mindenkép szükség lesz, hiszen a tej felgőzölése fontos momentum.

A feladat tehát adott. A probléma az, hogy nem tudom, merre is induljak el. Az ilyen jellegű építések csak úgy lehetnek valamelyest finanszírozhatóak, ha az alkatrészeket meglévő, eredetileg persze más célra konstruált alkatrészek közül vadásszuk össze. Azonban még nem tudtam kitalálni, milyen szakma, vagy milyen berendezés használhat ilyen méretű és jellegű tartályokkal, tehát merre kereshetnék alkalmas tartályt.

Szintén vannak tudásbeli hiányosságaim a gőz és a nyomás témakörében, tehát most kicsit tanulnom is kell, hogy a szükséges 15-20 bár nyomást elviselő tartály és szerelvények, és ezek összekötései  hogyan is kell kinézzenek, hogy lehet biztonságosan megoldani mindent.

És ez az, ami miatt ezt a posztot most megírtam. Ha az olvasóink között van esetleg gőzben, nyomásban, kávégépben jártas, örömmel vennék mindenféle ötletet, tanácsot és segítséget. 

A fejleményekről persze beszámolunk majd itt a blogon és a facebook oldalunkon is.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.