Anno a házunk vásárlásával tettünk szert egy felújításra váró kéményre. Hogy valaha be volt e fejezve és került e rá fedlap, a múlt homályába vész. Mindenesetre a felső nyolc sor egyre hézagosabb fugázása, és a kéményseprő évenkénti ellenőrzésekor egyre aggodalmasabb ábrázata, valamint a törvény szigorával való fenyegetés miatt cselekvésre szántam el magam.
Állványzatot a családból összehordott alulétrákkal, bontott raklapokból megmaradt stafnifákkal, és némi colos deszkákkal történt merevítéssel sikerült rögtönözni. Az ijesztő látszat ellenére elég stabil lett, még a csigával terhelten is.
A meglazult és hézagos sorok visszabontása majd újra rakása mellett további 12 sorral meg is lett emelve majd dryvit hálóval bevakolva.
A fedlap kérdést a piaci körszemlén tapasztalt tízenezer forintos induló árak láttán, szintén házilagos kivitelezéssel oldottam meg. A zsaluzatot kicsit továbbgondolva egy nagyon kedves ismerősöm eme csodás műalkotással lepett meg.
Az anyag és formaválasztással (alulemez) egyben ki is váltotta helyszíni szerelés fáradságos és körülményes munkálatait. Egy kis maradék betonhálóval megspékelve egyetlen elegáns mozdulattal a helyére került, és már jöhetett is a betonozás.
Ehhez előre kevert zsákos fagyálló szárazbetont vettem, 25kg ezer Forint alatti áron, szemben a készen kapható fedlapok jóval magasabb árával, ami bőségesen elég volt a zsaluzat kitöltéséhez.
Az ’állványzat’ elbontása után a kimaradt részt is bevakoltam, ezzel el is készült a nagy mű.
Természetesen a munkát még nyáron, a fűtési szezon megkezdése előtt végeztük el. Így télre egy jól funkcionáló kémény és a gondtalan naplemente lett az elvégzett felújítás jutalma.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.
