Hogy a sűrített levegő milyen hasznos lehet egy műhelyben, csak az tudja, aki már próbálta. Jómagam a gyerekkoromat egy olyan udvarban töltöttem, ahol a műhelyben ott brummogott a kompresszor, láttam, hogy milyen sok mindenre alkalmas a levegőcső végére szerelt mindenféle eszköz.

Saját műhelyemben viszont nem volt kompresszor, egészen a legutóbbi időkig. A szórópisztollyal történő festés mindig is piszkálta a fantáziám, és tervbe is volt véve, hogy előbb-utóbb jó lenne beszerezni egy ilyen rendszert. Kapóra jött hát, hogy a blogon már többször feltűnt Extol szerszámok forgalmazója felvetette, kipróbálhatnánk az általuk forgalmazott levegős (pneumatikus) szerszámokat. Itt nem csak a szokásosakra, nem csak szóró- és lefúvató pisztolyokra, vagy épp abroncs felfújásra való eszközökre gondolhatunk, hanem számos olyan berendezésre is, amelyeket egyébként általában elektromos változatban használunk. Fúrógép, flex, vésőgép, csavarozógép, tehát mindenféle forgómozgást végző eszköz is elérhető levegős meghajtással. Valóban érdekes kérdés, hogy ezek vajon mennyire használhatóak egy barkácsműhelyben?

Szóval belevágtam a próbába. A levegőellátást a gyártó legnagyobb kompresszorára, és 50 literes légtartállyal rendelkező, V2 masinára bíztuk. Az első lépcső volt a rendszer kiépítése. Az kétségtelen, hogy mondjuk egy elektromos szerszámparkkal szemben a levegős szerszámoknál itt kicsit több odafigyelésre van szükség. Tudni érdemes, hogy a hasonló dugattyús kompresszorok belső kenését olaj végzi. Ennek az olajnak a párája, illetve maga az olaj is kis mennyiségben megtalálható a kompresszorból kiáramló levegőben. Hogy ez jelent-e problémát, az az épp használt szerszámoktól függ. Ha például festeni akarunk, akkor ez az olajpára mindenképp káros, tehát ilyenkor szükség van egy eszközre, amelyik a levegőből kiszűri a nedvességet, olaj- és vízpárát.

Megtörténhet, hogy olyan eszközöket használunk (például az említett fúrógépet) amelyeknek a kenéséhez szükséges a levegőben lévő olajpára. Itt pont fordított az eset, külön levegőolajozóra (vagyis a légáramba a megfelelő mennyiségű olajpárát bejuttató eszközre) lesz szükségünk. Némi töprengés után arra is rájöttem, hogy az említett berendezések és a használt szerszám közötti összeköttetést biztosító spirál- vagy sima flexibilis csőből is kettő kell, hiszen vélhetően ebben is leülepedhet az olajpára, tehát célszerű, ha festés céljára van egy külön, tiszta és száraz csőszettünk.

Szerencsére a kompresszorhoz minden szükséges eszközt és csövet megkaptam. Viszont akkor már azt szerettem volna, ha a használhatóság a legegyszerűbb lenne, vagyis mindent könnyen elérhető módon akartam felszerelni. Kicsit átalakítottam a műhelyben található fali szerszámtartókat, így sikerült mindent egy helyre összeszedni, méghozzá egy korábbról maradt szerszámtartó-fal segítségével úgy, hogy minden variálható, is lett. (A rendszer elemeit fixen kellene - álló helyzetben - felcsavarozni a falra, de én mobil megoldást szerettem volna, így akasztókra szereltem azokat, és a fali rácsos tárolóra azokkal rögzítettem, így adott esetben könnyen átvariálható a rendszer.)

Az eredmény végül nagyon szemrevaló lett. Az első próbák is jól sikerültek, a bekapcsolt kompresszor hipp-hopp telenyomja a tartályt levegővel, aztán kikapcsol. A legtöbbet használt szerszám a lefúvató pisztoly, döbbenetes, hogy milyen jól lehet forgács- és fűrészpormentesíteni vele. Ez a pisztoly folyamatosan csatlakoztatva volt a spirálcső végére, ott figyelt a falra felakasztva, ezt használtam egy idő után már szinte minden vágási vagy marási munkafolyamat után. Ennek ellenére a kompresszor néha csak több óra használat után kapcsolt be, a közbenső időszakot bőven kibírta a tartályban tárolt levegővel.

Amikor összeállt a rendszer, szépen végig is próbáltam minden szerszámféleséget. Vannak is tapasztalatok velük, ezeket fogom megosztani itt egy mini-sorozatban. Kétségtelen, hogy sok olyan felhasználási mód van, ahol nagyon hamar rákaphatunk a házi sűrített levegős rendszer használatára, de lesznek olyan szerszámok is, amelyek nem győztek meg.

Szerencsére ezek a próbák dokumentálva is lettek.

Hogy ez miért szerencse? Nos. Én vidéken lakom, egy meglehetősen kihalt helyen. Valamikor élő településrész volt ez, azonban a szomszédok közben kihaltak, és a környék ipari tevékenysége is megszűnt. Most csend van és nyugalom… Szóval, az történt, hogy egy hete arra mentem haza, hogy a műhelyt bizony kirámolták. Elvitték a teljes levegős rendszert, kompresszorostul, csövestül, szerszámostól. Plusz gyakorlatilag az összes kis tartalék elektromos szerszámot, az összes villáskulcsot, sok, még használatlan, gyári csomagolású kéziszerszámot meg még millió dolgot, amikre csak folyamatosan ébredek rá.

Szóval a sorozat az emlékeimből, és az elkészült képekből fog megszületni. (Rendőrök persze voltak, de sokkal nem kecsegtettek. Ráadásul ennek a kompresszornak nincs külön gyári száma, tehát még köröztetni sem nagyon lehet. Ugyanakkor az ellopott kéziszerszámok között volt például egy-egy sárga, Peugeot márkájú rezgőcsiszoló és dekopírfűrész. Ezek nálunk igen ritkák, tehát ha valakinek ilyet kínálnak kéz alatt, jussak eszébe...)

A következő írásban végig vesszük, milyen kötelező és opcionális elemekre lesz szükség egy ilyen levegős rendszer kialakításakor. Ne menjenek sehová, mindjárt jövünk!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.